A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Görgey Etelka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Görgey Etelka. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, január 12, 2011

Raana Raas: Csodaidők (4) - Hazatérők

És kivégeztem! :))) Nehéz volt ezt az utolsó könyvet olvasni, mert tudtam, hogy a végéhez közeledek. Tudtam, hogy kell lezárás majd bizonyos részekre.

Judy a könyv egy részén kimondottan unszimpatikus lett, miután sikerült rossz helyre elugraniuk. Nem értettem meg igazán, hogy hogy nem izgatja a hazatérés, hogy nem érdekli, hogy igenis vannak hátra élő rokonai. Meg hogy egyáltalán hogy fordíthat hátat annyira az életének, még akkor is ha ott háború van, és ki tudja, hogy mi lesz a jövő. Pedig nagyon megviselt engem is ami vele történt, talán ez volt a legborzalmasabb az egész négy kötetben, amin a legjobban bőgtem. Annyira hatásos volt, ahogy le volt írva, ahogy az egyik pillanatban még küzd dolgokért, és a következő oldalakon ugrás, és már 5 hónap eltelt,és döbbenünk meg, hogy mi változott. Nagyon jól voltak forgatva a szavak, érzések. Mégsem tudtam megérten, hogy hova lett Judy, akit szeretek, aki hisz a családban, a hova tartozásban. Akinek a Kaven lett az élete. Persze végül a sejtett irányba alakul az életük. 

Yaan pedig végül csak megteszi ami a "kötelessége", hirtelen, és eredményesen. Az ő alakját nagyon szerettem, ahogy folyamatosan lassan ért meg, de éreztem, hogy végülis jó irányba tart, még akkor is, ha netán bizonyos szempontból nem volt minden jó, amit csinált. De lehet, hogy pont őneki kellett ott lennie, hogy végül jó legyen az összkép. A végén is úgy éreztem, hogy nem, nem választhatja azt amit választ, és mintha én tudnám, hogy az nem jó neki, csak nem tudom meggyőzni, mert nem engedi magát meggyőzni. Úgyhogy boldog voltam, hogy valami mégis kizökkentette. Mert végülis jó srác, okos, becsületes, hűséges, kötelességtudó.

Giin meg megmaradt továbbra is a kedvencem bár nem tudom neki mennyire boldog a vége. Az ész mellé akaratlanul megkapja a hitet híd formájában :) Bár nem is teljesen hitet, mert hite van, egy másfajtát, de majd aki olvassa megtudja. Jó ember, nagyon jó ember. 

Grom nagy kedvencem lett, annak ellenére, hogy Raana Raas jól kavarta az érzéseket, hogy hol szeressük, hol ne. De bíztam a megérzéseimben :)

A könyv pedig nagyon jó minden szempontból. Valahogy úgy érzem nem fog ez egyhamar elévülni. Mindig is lesz rasszizmus, valakit mindig kipécéznek, akit el akarnak paterolni a világból. Mindig sokfélék lesznek az emberek. Hiába tűnik ideálisnak és tökéletesnek Nies, és jó is lenne olyan világban élni, de ez úgyis olyan ami nem lehet. Jó lenne tudni azért, hogy Raana Raast végül mi vette rá, hogy megírja a történetet, hiszen mintha nem is tartozna ebbe bele, mintha nem is az ő világa lenne, akkor meg miért írja meg. Szerettem a Kaven gondolatait, hogy első a család. Annyira jó lenne ha manapság is így lenne. Jó dolog ám együtt élni, sokan hogy legyen mindig kire számítani, kiért dolgozni, kinek örülni, kiért szomorkodni. Együtt élni de mégsem. Ahogy a kaveniek tették. Szerettem a Bokrát, az imákat, a saját nyelvüket. Hogy a gyász jele a fehér, hogy kis követ raknak valaki sírjára ha meglátogatják, hogy komolyan emlékeznek a születésről, esküvőről, halálról. Hogy vannak  hagyományok. Az általában szerelem nélküli házasodást nehéz volt szokni, de sok igazság van benne mégis, még akkor is ha nem vagyok benne biztos, hogy mindenkivel működne. Hogy tényleg csak össze kell csiszolódni.

Ki fogom olvasni még egyszer ezt a sorozatot, ezúttal majd lassabban, nem kapkodva annyira mint most. Remélem fognak egyszer ebből filmet csinálni.

Az utolsó borító pedig zöld :) Még mindig jó :)

kedd, január 11, 2011

Raana Raas: Csodaidők (3) - Árulás

Tényleg nem bírom abbahagyni ezt a könyvet. Elvarázsol mind a világ, mind a történet. Vajon tényleg detánk lesz a jövőben? És lesz 3D sakk, amihez holomezőt vetítünk ki? Repkedni fogunk bolygók között? Tudunk teleportálni? Lesznek esetleg vörös fák, narancs fű egyes bolygókon?

A szereplők sorsa tovább folytatódik. A háború tart kisebb nagyon megszakításokkal. Judy élete a legkevésbé tetsző nekem. Ahogy alakul, és ahogy ő alakítja. Értem én a dolgait, de mégsem így csinálnám tutira. 
Yaan egyre feljebb emelkedik a létrán, sikert sikerre halmoz. De ahol lehet emberséges. Pedig nem gondolja magát annak. Ami valamilyen szinten logikus is, egy háborúban résztvevő tiszt hogyan kezelje azt, hogy életek múlnak rajta. Sok dolgot megbánt? Máshogy csinálna? Tudta volna máshogy csinálni?
Giin továbbra is az igazság és becsület útját járja, néha nem hisz benne, hogy jól teszi. Kétkedik, dehát az igaz vezéregyéniségek remélhetőleg ilyenek. Talán még a boldogság is megtalálja.

Annyira sok apró dolog van, amire céloz már előre az írónő, természetesen nem kerüli el a figyelmemet semmi, rögtön kiszúrom :) de azért mégis okoz meglepetést. Ugyan sikerül eltalálnom a lényeget, de aztán nemes egyszerűséggel csavarint a történeten egyet :) Már már azt hiszed, hogy mindent tudsz minden világos, és jön egy újabb csavar.

A háború elhúzódik, egyre több a veszteség. A hosszú életűek vajon léteznek? Van aki a csodára vár, hogy segítsenek. 
Az Árulás, ami a könyv alcíme pedig igen, egy durva árulás, és ahogy sejtettem, csak a végére csúcsosodik ki. A legeslegvégére. 

Számomra letehetetlen könyv volt. 2 nap alatt kivégeztem. Azért nem írtam róla semmit, mert már kaptam is a kezembe a következőt. Csak rájöttem, hogy így pórul jártam, mert már nehezem tudom megkülönböztetni milyen info melyik részben volt. 

A borító ezúttal sárga :) és a kedvenc karakteremmé azt hiszem Giin növi ki magát. Valahogy az ő döntései, érzései, világlátása áll a legközelebb hozzám.

Vajon csinálnak ebből valaha filmet? Szerintem kellene, csodálatos lenne!

csütörtök, január 06, 2011

Raana Raas: Csodaidők (2) - Kiszakadtak

Tegnap este fejeztem be ezt a nagyszerű könyvet, a Csodaidők második kötetét, amit karácsonyra kaptam meg. Egész egyszerűen fantasztikus, fenomenális, zseniális, letehetetlen. Pedig nem vagyok egy politika iránt érdeklődő, és ebben van ám bőven, és háború, és filozófia, és minden. Elképesztő, ahogy ez a nő képes írni, ahogy a fantáziája szárnyal, ahogy forgatja a szavakat, gondolatokat. Összetett, nagyon kell figyelni, de közben annyira érdekes is, hogy nem bírtam letenni. Még munkában is ezen járt az agyam, hogy mikor mehetek haza, mikor lesznek a gyerekek lerakva aludni, és mikor folytathatom. 

A történet tovább folytatódik, továbbra is Giin, Yaan és Judy szemszögéből. Így vannak a fejezetek, és csak gyanítom, hogy ezért ők nem hallhatnak meg, de mégis annyira izgultam néha, hogy nem, ugye nem, ugye nem lehet. 

Persze megint rettentő sok benne a szomorúság, a halál, a háború, a nyomor. Annyiszor bőgtem rajta, hogy el sem tudom mondani. Élnek a szereplők a fejemben, nem tudok nem úgy gondolni rájuk, mintha nem léteznének, annyira tökéletesen megalkotott figurák. 

Ennek a kötetnek a központjában a kiszakadtak vannak, az ő életük változása, az őket támadók, az őket segítők, és ahova ezek döntései vezetnek. Giin politikai téren kerül célkeresztbe, hisz a hozzáállásában, a terveiben, még akkor is ha családja egy része nem támogatja. Judy balul, kissé meggondolatlanul keveredik szerelembe, és ennek következményeit kénytelen viselni. Giin és Judy hol közelebb, hol távolabb kerülnek egymáshoz, a rejtély is kibogozódik végül, hogy vajon tényleg biológiailag is összetartoznak. Yaan immáron Paul néven fut, és karrierje felfele ível, majd hanyatlik. 
Sorsuk párszor összekapcsolódik, majd újra szétválik. 

Szeretem ezt a könyvet! Egyszerűen fantasztikus! A borító továbbra is csúcs, ezúttal kék :)

És talán már sejtem ki lesz Raana Raas, aki írja a könyvet ;) De ez csak egy sejtés

kedd, szeptember 28, 2010

Raana Raas: Csodaidők (1) - Az Ogfák vöröse

Én teljesen oda vagyok ezért a könyvért. Minden minden tetszett benne. A jövő, a politika, a vallások, az emberek.

A narancssárga fű a kék virágokkal :)

A történet valamikor a távoli jövőben játszódik, amikor már az űr is gyarmatosítva van. Három szereplőn keresztül követjük a történeteket. Egyfelől ott vannak a kaveniek, a saját kultúrájukkal, vallásukkal, szokásaikkal, ami merev, de ugyanakkor sok sok része nekem mégis tetszetős. Tetszik, hogy nagy családokként együtt laknak, hogy vannak közös szertartásaik, szokásai, rituáléik. Ők mást esznek, az elérhető életkoruk ennek megfelelően jóval magasabb, kb 140 év. Míg a külsősök - nem kaveniek - megmaradtak a mai embernél, vagyis kb 80 évet élnek. Aztán vannak a külsősök, akiket a kaveniek semmilyen formán nem engednek saját közösségükbe, sem bejönni nem lehet, sem visszajönni nem lehet. 

Yaan, és Giin egy kaveni nagy családban élnek. Giin mazdra, kb 40 éves, Yaan pedig a fiatal unokaöccse, 17 éves. Giin elkötelezett kaveni, hisz abban ahogy élnek. Yaan pedig lázad az egész életformájuk ellen. Nem tudja elfogadni a szabályaikat. Ebben nagy szerepet játszik az apja, aki már durva szigorral neveli őket. Nem segít neki az sem, hogy apja, és Giin rivalizálnak egymással.

Giin safirként dolgozik, próbálja a kiszakadtak ügyeit előrébb vinni. Kiszakadtak azok a kaveni gyerekek (felnőttek), akik otthagyják családjukat, és külsősökké válnak. A családok szabály szerint akkor sem fogadják vissza őket, ha már megbánták döntésüket. 

Judy pedig egy külsős kislány, akit anyja állami gondozásba ad, lemond a gyerekről. Judy egy 12 éves fiatal lány, aki próbálja megtalálni egyedül a helyét a világban.

A könyv fordulatos, sok szereplős, de mégis követhető. Tetszik az egész mindenestől. 
Balesetek, halálok, döntések, változások, politika, árulás, harc, minden van benne. Az írónő hihetetlen tájékozott, tökéletes minden ahogy ír. Egyszerűen oda vagyok érte. Még jó, hogy nincs pénzem megvenni a következő részt, mert már rohannék is :-D Persze lehet, hogy így sem fogom kibírni :-D

Egyébként az írónő igazi neve Görgey Etelka, teológus-lelkész és minden más egyben.