A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Milan Kundera. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Milan Kundera. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, május 30, 2011

Milan Kundera: Búcsúkeringő

Ez egy lightosabb Kundara volt valóban :) Bár volt ebben is minden jó, elgondolkodtató. És rájöttem, hogy milyen hazudósak az emberek... hogy lehet már valami tévhitben meghagyni úgy egy embert, hogy tudod, hogy igazándiból rosszat okozol vele, és valószínűleg tönkreteszed vele az életét?! Meg hogy milyen hihetetlenek a nők. Jó tudom, előbb szeretünk bele valakibe, aztán ismerjük meg igazán. De hogy képesek már nők egy egy éjszakás kaland után futni... miért nem tudják kicsit ésszel kezelni, ha már egyszer előtte nem kezelték ésszel ;) Meg mondjuk oké, beleszeret valaki egy pasiba. Együtt töltenek egy éjszakát. Aztán kiderül, hogy terhes, és szól a pasinak. Aki egyébként nős. Mi az eget vár mégis tőle?! 1 éjszaka után úgy gondolja egy nő, hogy ott fogják érte hagyni az előző x évet? Talán inkább előbb el kéne gondolkodni, hogy mi oka volt a pasinak félrelépni. Valószínűleg semmi olyan, amiért tényleg válni akarnak... különben már elvált volna. 
Aztán az ilyen hitetlen majmok, meg akit egy jó gondolat is ellentétes irányba taszít, mármint hogy mit gondoljon a másikról. De nem ám, hogy esetleg azt is megbeszélné vele... nem az emberek nem beszélgetnek. Gondolnak valamit a másikról. Aztán megnyugtatják magukat és kész.
Tudom mit nem szeretek Kunderában. Hogy csomót tud lovagolni a ronda nőkön. Marhára örülök, hogy ez a sorsa a nőknek, hogy ha csúnyák akkor kész le vannak írva. Akkor csak szánalomból szeretkezik velük valaki, vagy jófejségből, vagy nagylelkűségből, vagy sehogy. Azért nehogy már ez így legyen. Bezzeg a tökéletes szépségtől meg elalélás van... csak szólok, hogy minden virág elhervad!
A kék fény meg érdekelne. Tényleg szent volt? Azt hiszem igen :) Vannak ilyen emberek közöttünk.
Jó volt, jó volt. Majd olvasok még tőle, szeretem a gondolatait.

hétfő, április 04, 2011

Milan Kundera: Az élet máshol van



Nagyon régen olvastam Kunderát. Meg hozzá hasonlókat. Pedig régen leginkább ilyen típusú könyveket olvastam. Ideje volt visszatérni kicsit hozzá. Az apropó persze érdekes ;) ha mást nem egy jó könyvet nyertem vele. 

Nem tudom más hogy van vele, de attól még hogy egy könyvben utálom egy szereplőt, vagy sajnálom, vagy valami negatív, attól még lehet egy nagyon nagyon jó könyv. Kundera hihetetlen módon formálja a történetet. Semmi felismerhető sablon nincs benne. Alakul, és a végén egésszé áll össze. 

A költőről, költőkről, az anyjáról, anyákról, az életükről szól ez a könyv. Sok vonás biztos ismerősen hat, velünk is történt hasonló, még ha épp én nő vagyok, és normális anyukám van. De nagyon rémisztő, hogy mi és hogyan formálja az életünket. Hogy a dolgok mennyire kihatással vannak az életünkre. Hogy egy ember szorongásai, frusztrációi hogyan hatnak egy másik emberre. Hogyan ártanak neki is. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy igenis fontos, hogy az embert egy anya is és egy apa is nevelje. És valahogy együtt. És valahogy tudatosabban, nem hagyni az indulatainktól függően irányítani egy gyerek életét. Hogy utáltam a nőt. És egy úttal azt amivé tett valakit. Micsoda ember lett belőle! Rémes.

Azért fájó az is, ahogy képes arról beszélni valaki, hogy egy másik ember csúnya. Lehet, hogy azért fáj ez nekem, mert nem szeretem én sem ha csúnyának látnak. Én nem tudom, hogy csúnyának látok-e bárkit is. Nem külső alapján látok csúnyának valakit. Maximum azért amilyen ember. 

Sok mindent lehetne még erről a könyvről írni. Nagyon jól van megírva. Erről még beszélgetnem kell úgyis. Nem írhatok ide mindent.

A borító nem nagy szám, de hát jó régi kiadás. Mindegyik Kundera könyv szinte ilyen. Ma biztos szebb borítót csinálnának neki.