A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kölcsön. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kölcsön. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, december 28, 2023

Joanna Nylund: SISU

Ezt a kis könyvecskét kölcsön kaptam egy barátomtól. A melóban a csapatunknak ez a neve is egyébként, hogy SISU. Sok oka van ennek, ebbe ne menjünk bele, de érdekelt, hogy valójában akkor miről is vagyunk elnevezve, illetve ez megint kicsit visszacsatol az ember éljen egyszerűbben élethez.

A finneket mindig is kedveltem, kedvelem, pont ezért, amilyenek. Akiket én megismertem a való életben, bár nem tudtam sok személyes dolgot róluk, de az biztos, hogy nyugodt emberek voltak, vannak.

Jó volt olvasni, hogy miért ilyenek, hogy mi hajtja őket, mik az ő  hagyományaik. A könyvecskét olvasva, kedvem lenne Finnországba költözni. Még a depis telek ellenére is. 

Valaki egy kommentben kritizálta a könyvet, hogy dehát a finneknél a legnagyobb az öngyilkossági arány, talán nem kéne őket követni, ha ez erre jó, de nekem meg pont az jutott eszembe, hogy talán pont azért, amit itt leírt róla, azért csak ennyi, egyébként lehet hogy jóval rosszabb lenne az arány. Finnországban nem véletlen vannak az emberek jóban a másikkal, mert néha az életük függ tőle. Nagy távolságok, télen rengeteg leesett hó, bizonyos részeken nehezebb életkörülmények, már ami a természettel hadakozást illeti. De aztán ki tudja, lehet a kommentelőnek van igaza. Mindenesetre számomra vonzó nép, szívesen kipróbálnám milyen Finnországban élni. A higgadtság, és a természet miatt elsősorban.

vasárnap, november 24, 2013

Nicholas Sparks: Mindig van holnap

Szeretem a romantikus sztorikat. Mégis Nicholas Sparks-szal úgy voltam eddig, hogy talán túl csöpögős lenne nekem. Mindig olyan nyálasak a borítói, mindig egy pár csókolózik rajta, esőben (Szerelmünk lapjai), pusztában (Az utolsó dal), tengerparton (Menedék), utcán (Szerencsecsillag), és még lehetne sorolni. Én szinte mindig függök a borítótól, egyszerűen elrenttentettek, annak ellenére, hogy szép borítójuk van. 
De lehet hiba volt nem olvasni tőle semmit. Dóri barátnőm olvasta ezt a Mindig van holnapot nemrégiben, és amit írt róla az alapján kedvet kaptam hozzá .Na meg ennek a borítója nem nyálas :) Azt kell hogy mondjam Nicholas Sparks marha jól ír. A története, legalábbis ez biztosan, pont olyan, mit én nagyon szeretek. Egyszerű, hétköznapi történet, bárkivel megtörténhet. A fordulatok nem is igazán fordulatok, már az elején sejtjük ki lapul a háttárben. Sokkal sokkal lényegesebb hogy nagyon jól kidolgozottak a karakterei, a történet menet, az emberek reakciói. Teljesen hétköznapi, és teljesen emberi.

Nagyon bírtam, ahogy krízis helyzetben rosszul döntenek, reagálnak, de aztán időt kérnek, végiggondolják, és mást tesznek.

Miles élete, mely igazán boldog, egyik pillanatról a másikra összeomlik. Feleségét elgázolják, és hiába a foglalkozásába vág, nem tudják kideríteni, hogy ki tette. A férfi eköré szervezi egész életét, hogy hajtja ki lehet az aki tönkretette az életét. 2 év eltelik mire képes egy kicsit beletörődni, hogy talán sosem tudja meg a választ mi történt a feleségével aznap este. 

Sokszor vagyunk igy, hogy tudni akarjuk a hogyant, a miértet, aztán amikor megkapjuk, néha döbbenten állunk hogy nem erre számítottunk. Nem akarjuk elhinni sem, mert hogy ez nem lehet igaz, tuti nem így volt, nem ezért. Néha az igazságot a legnehezebb megemészteni.

Miles megismerkedik Sarah-val, az új tanítónővel az iskolában. (Magamban ez kicsit vicces volt, mert Miles kisfia pont hasonló cipőben van, mint az én fiam. Csak mennyivel jobb lenne ha ilyen kedves szerető tanítónéni akarna segíteni neki, nem úgy mint ahogy nálunk a helyzet :( ) 

Sarah is nehéz időn van túl. Nem bírom az ilyen embereket, mint Sarah volt férje. Gerinctelen kis szarházik, akiknek semmit sem ér a szerelem. 
Sarah-t viszont nagyon bírtam, mert kicsit magamra ismertem. Nekem van ilyen humorom azzal akit szeretek. 

Azt gondolnánk, hogy akkor Miles és Sarah a múltjuk árnyékában nehezen tudnak majd így is összejönni, de nem ez az ami igazán megnehezíti életüket. 

Természetesen tudtam, hogy mi az a titok, ami összeköti őket, szinte az elejétől. De ez nem is volt baj, nem is ez a lényeg, hanem ahogy vártam hogy hogy fogják feldolgozni az eseményeket. Hogy derül ki, hogy hat ki ez a szerelmükre, mi lesz velük ennek fényében.

Szerettem ezt a könyvet, úgyhogy másik könyve is lehetőséget fog kapni. Mert nagyon olvastatta magát, rég olvastam ilyen gyorsan el egy könyvet, rég volt hogy ennyire nem tudtam letenni, és folyton folyvást megsirattam a szerepelők szenvedéseit.

Milesra pedig írtózatosan büszke vagyok, hogy milyen jellem. Aki ilyen helyzetekben úgy reagál végül ahogy ő az egy nagyon jó ember. Bárcsak mindenki ilyen lenne, mint ő.

A borító pedig tökéletes. Arról szól, ami a borítóján van.

péntek, május 03, 2013

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ezt a könyvet kölcsönbe kaptam. Ulickaja-tól már régóta szerettem volna olvasni valamit. Véletlen beszélgettünk könyvekről az egyik munkatársammal, mondta, hogy ez nagyon tetszett neki, és hogy kölcsönadja ha gondolom.

Jó könyv volt. Na nem a szokásos fantasztikus könyv, vagy sci-fi, vagy vámpíros, vagy romantikus. Kicsit talán olyan Szabó Magdás. Vastag könyv volt, semmi nagyon extra történésekkel, mégis olvastatta magát. Folyamatosan érdekelt, hogy mi lesz tovább, hogy lesz tovább.

A főszereplő Surik, akit édesanyja és nagymamája nevelnek közösen. Ő a jó fiú, aki mindig a családja kedvében szeretne járni. Mindenkit megszán, és segíteni akar rajta. Szépen lassan bontakozik ki és érik meg Surik alakja a könyv lapjain. Hogy megkedveltem-e Surikot? Nem. Hogy jó fiú-e? Azt hiszi igen, de közben nem. Egész egyszerűen egy lelkiszegény szerintem. Fogalma sincs az emberekről, fogalma sincs hogy igazándiból mi a jó, mi a jó a léleknek, mi a jó a másiknak. Igazándiból döbbenetes, hogy mindig azt a következtetést vonja le, hogy a nők csak szexet akarnak. Amit ő eleinte lelkesen, néha talán már egyre kevésbé lelkesen, inkább kicsit terhesen adja meg. Elképzelése sincs arról, hogy nem csak a testi dolog van. Hogy mellette van egy lélek, akinek valami más vágya is van, más baja is van.

Tény hogy egy halom borzalmas nőt sodor az útjába az élet. Nem is tudom, hogy van-e ennyi. Mert oké, hogy van valami nyomoruk, de hogy ennyire mind egyből a testüket ajánlgassák. Bár szerintem sokuk pont azt hiszi, hogy ez kell csak a pasinak, és akkor megszerezték. De Surik semmit nem érez irántuk, a szánalmon kívül. Kíváncsi voltam mikor jön rá, hogy ennél több az élet. Hogy nem ez kell a nőknek, még ha esetleg látszólag igen. És miért hiszi azt hogy a szánalmával segít? Mert tulajdonképpen nem hogy nem segített, de valóban ő volt csomó történés oka. Úgyhogy valahol igazándiból megérdemelné a büntetését is akár szerintem. Mert gondolkodni is kéne azért. 

Eleinte úgy éreztem, hogy lelkesen kiszolgálja a nőket. Folyton megszán mindenkit, és semmiféle erkölcsi normája nincs. Neki mindegy, hogy valaki ötven éves, törpe, nyomorék, idegbeteg, gyerek, csúnya, akárki. A végére viszont érzem a fásultságát. Hogy mindent a nyakába vesz, és hiába élvezi esetleg a szexet, talán kezd rájönni hogy ez talán még egy férfinak is kevés. Figyeli a barátait, és igazándiból halvány fogalma sincs a szerelemről, mert tán olyat soha nem tapasztalt.

Azon gondolkoztam lehet-e oka annak hogy egy fiú ilyen lesz. És azon járt a fejem, hogy talán pont az apanélküliség lehet az oka. Csak két nővel él, és elképzelése sincs, hogy egy nőnek mire kell egy pasi. Nincs előtte sem jó, sem rossz példa. Sem hogy milyen nem akar lenni, vagy milyen igen. Úgyhogy úgy érzem, hogy nagyon fontos, hogy ne egyedül neveljen ha csak lehet valaki egy gyereket. Vagy pedig ilyen dolgokról is beszélgessen vele. Mint szerelem, párkapcsolatok. 

Az első "szerelem" a végén visszatér, és megdöbbentően sokkoló volt, de ugyanakkor teljesen vele éreztem, ugyanazt éreztem, amit a lány a naplójában leír. Hogy milyen kiábrándító ember is lett Surikból, pedig szép jövő és boldogság állhatott volna előtte, mert egy okos fiú volt.

Nekem nagyon tetszett az egész stílusa, a jellemábrázolások, a helyszínek, Moszkva, életek, hogy némelyiket konkrétan megtudjuk, némelyikről nem lesz több információm. Mindenből épp annyi volt benne, amennyire szükség volt.