szombat, február 25, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 4. - Barátok

Igazi második osztály már :) Történnek már dolgok :) Alakul az élet. Kibontakoznak a konfliktusok, vonzalmak :) Na nem mintha nem látnám mindet már előre :)

Szeretem Renit :) Talán mert úgy gondolkozik ahogy én. Azt hiszem bárhogy is van, én is mindent így csináltam volna. Örülök, hogy egyre határozottabb, egyre jobban tudja mit csinál. Mármint nem csak sodródik, tesz ezt-azt, mérges, berág, megmondja a véleményét, sír, örül dolgoknak. Szerintem példát vehetnének a lányok róla. Rendességből is. Hogy nem járunk valakivel csak mert nincs jobb, vagy mert menő dolog. És lehet hogy ezzel másnak meg a boldogságot adjuk, pláne ha még kicsit rá is segítünk.

Azért a Dórián féle dolgok ijesztőek összességében... annyira gonoszságot lehet csinálni más emberekkel... azért szerencsés vagyok, hogy idáig sosem fajult nálam semmi. 

Az osztály viszont egyre rosszabb. Kritikán aluli a viselkedésük. Néha elképedek, vajon mi is ennyire rosszak voltunk, csak már megszépül? Mindenesetre ennyire szemtelenek biztos nem voltunk. Én tutira legalábbis :-D

Mivel itt egymás utánban olvasom őket nem tudom már melyik melyik részben volt. Az előzőben volt szerintem, de megszerettem ezt a számot. Bevallom sok dalt egyáltalán nem ismerek, kikeresgélem a neten őket, és meghallgatom. Némelyik rettenetes :-D 

És igen, nem véletlen barátok a címe. Tényleg nagyon alakul ez az osztály. Szeretnivalóak. A gimis évek a legjobbak :)



csütörtök, február 23, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 3. - Egyedül

Én eszméletlenül szeretem ezt a sorozatot. Szórakoztat, elgondolkoztat, megríkat. Lehet hogy egyszerű vagyok, hogy ez nekem bejön, és hogy nem is az én korosztályomnak szól nem kétséges. De szeretem ezt a gimit, a diákjaival, a hülyeségeikkel, a poénjaikkal. 

Kritizálhatnánk Renit, de szerintem egy teljesen szokványos, jólelkű, igaz ember, aki lehet hogy a mai vagy akármilyen 15 évesekhez képest ciki dolgokat csinál, de én magamra ismerek benne. Reni olvas, szeretem a könyveket, amik bele vannak szőve a mindennapjaiba, hiszen szinte mindent én is olvastam. Szeretem ahogy kezeli a helyezeteket, annak ellenére, hogy így kicsit kilógó, ám de annál nemesebb és értékesebb ember. Hibázik ugyan ő is, de tény, hogy minden összejön neki. 

Virágot is megértettem, hogy miért teszi amit tesz, hogy hogyan szeretne boldog lenni, és maga kénytelen megtapasztalni, hogy az amit választott az milyen irány is. Sajnáltam, hogy senki nem tudta segíteni, de az az igazság, hogy szerintem ilyenkor nem is lehet. Csak imádkozhat az ember, hogy a gyereke jól kerüljön ki ilyenből. És most nem a legvégére gondolok, hanem a sulira, a barátokra, akiket, ahogy kezelt. Hogy maga jöjjön rá, hogy merre is kell tovább menni.

Arnold... aki beszélhetne időnként többet, és bár okos, meg intelligens, mégis a legtöbb szociális készség azért hiányzik erősen belőle. Nem kell megérteni a lányok minden vihogását, de ha már beleavatkozik a dolgokba, akkor kicsit többet is tehetne. 

Kinga, bunkó és rendes egyszerre. Ennek ellenére mégis lehet szeretni. Nem tudom létezik-e ilyen típusú 15 éves, de jó a karaktere, mindig hű magához :)

Szeretem a srácokat, Cortezt, Ricsit, Dave-et és Zsoltit. Mindenki a maga hülyeségével :) Bár nem tudják, de szeretik Renit, és bár kihasználják, mégis azért mégiscsak ott van a szívükben. Szerintem. Aztán lehet naiv vagyok :)

Cortezt egyelőre nem értem persze. Sejtettem, hogy körülbelül mi van a háttérben, de a magyarázataira nagyon kíváncsi lennék.

Reni szülei. Szerintem viccesek, a hogy Reni gondolkodik magában róluk, és ahogy a szülei viselkednek. Lehet nincs ilyen szülő, de belül valahol ilyenek vagyunk, és lehet hogy a gyerekeink jól látnak minket ;) Szeretem az apa lánya viszonyt, remélem létezik ilyen titkos szövetség, bármi is okozza, vagy bármi is legyen a formája. 

A suli ugyan sokszor ki van szerintem karikírozva, fel vannak erősítve dolgok, de átjön velük szerintem a mondanivaló. A szokásos tiniproblémák. Bár nem hiszem, hogy lenne ma valahol is ilyen suli, ahol gond lenne egy miniszoknya hossza, vagy egy magassarkú. De nekem az elve tetszik a könyvnek :) hogy megpróbálja. 

Reni fájdalmát teljesen át tudtam érezni, minden helyzetben, főleg a végén. Tudtam, hogy a szülők igazságtalanok lesznek, tudtam, hogy ezzel kiszúrnak vele. Mégis minket szülőket néha elönt a méreg, és nem látjuk a fától az erdőt. Bántani Renit azért az egy dologért, én igazságtalannak érzem. Nem ilyen fehér és fekete minden, sohasem. Lehet hogy kifele ez látszik, hogy mi után minek kell következnie elviekben. De vannak a belső érzéseink, amiket csak a résztvevők értenek igazán. Tudom, én is vagyok ilyenben mostanában. És azért mert elvi szinten rossz, még egyáltalán nem biztos, hogy valójában az is.

Nagy kedvencem lesz ez a sorozat azt hiszem, még akkor is ha gimiseknek íródott :)

szombat, február 11, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt

Ahhoz képest, hogy mennyi időm is lehetne akár olvasni, mégis lassan haladok. Pedig amikor olvasok sokat olvasok egyben. 
A második részét is kivégeztem ennek a sorozatnak. És én ezt nagyon szeretem :) Annyi minden emlékeztet az én sulimra, az én gimis éveimre. Meg passzol a mostani hangulatomhoz ez a történet. Akit szeretek messze van, és nehéz nélküle, próbálom a jót meglátni a dolgokban, ahogy Renáta próbálja Cortezzel. 


Sokan úgy gondolják, hogy Reni nem védi meg magát, kihasználják, béna. Szerintem meg tipikus 15 éves. Annak ellenére, hogy kívülállónak érzi magát helyzetekben, szerintem mégsem az. Bár tanul, és kinevetik sokszor, mégis szeretik szerintem az osztálytársai. És igazándiból a cikizéseket is sokkal jobban veszi talán, mint én annak idején. 
Kinga valahol nagyon undok, de közben meg mégis olyan sokat képes tenni másokért. Egy pillanatig a vége fele mást feltételeztem róla, de végül pozitívan csalódtam. Arnold okos, közönyösnek, nagyképűnek tűnik, de én mégis bírom a higgadtságával. 
Cortez az álompasi, azért a gyöngyös nyaklánctól kicsit visszaesett a szememben :-D
Ricsit is marhára bírom igazándiból. Meg Zsoltit a humorával :)
Jó, igazán jó ez a könyv.
Azt nem tudom Vladár miért utálja ennyire Renit, és azért a szülők helyében egy kicsit mögé néznék. Még ha azt veszem, hogy Reni elfogultan is ír esetleg az eseményekről, én akkor is úgy gondolom, hogy egy készségtárgyból, ha valaki csinál valamit, és nem az üres lapot, akkor igenis megérdemli a kettest. És milyen már egy tanártól, azért mert nem bír valakit, állandóan megszégyeníteni. Azért a végét értékeltem, hogy hagyta Renit máshogy felelni.


Legszívesebben belekezdenék a harmadik részébe, annyira a hangulatában vagyok ennek a könyvnek. A nyáriszünet kezdete hangulat is olyan jól meg volt festve, hogy hiába ez a nyavalyás hideg a lakásban, éreztem a napsütést, a meleget, a nyugalmat, és azt az igazi boldog gimis időket. 


A borító olyan giccses mindig, de passzol mégis nekem hozzá, egy naplóhoz. Szeretem benne ezt is. Tudom hogy tán hülyeség, de ezt is olyan szívesen venném, ha filmen láthatnám, pedig nem egy nagy szám a sztori, olyan igazi hétköznapi középsulis történet. És filmben biztos uncsi lenne, de akkor is szeretném :)

hétfő, január 16, 2012

Suzanne Collins: Az éhezők vidadala

Ismét egy disztópia, műfaját tekintve. Emiatt is, de a történet jól felépítéttsége, stílusa miatt, ez a könyv is bekeröl a kedvenceim közé. 


A főszereplő Katniss, aki a 12. körzetben él. A jövő Panem országa, a Kapitóliumból és a tizenkét körzetből áll. A körzetben élők elnyomásban élnek, éhezenek, nyomorognak. Szabályokat áthágva próbálják az emberek túlélni az életet. Katniss az édesanyjával és húgával él a körzetükben. Bányászkörzet a 12. körzet. Katniss vadászni jár el barátjával, Gale-lel, akivel az elejtett vadakból tartják el családjukat. A Kapitólium azonban kegyetlen "játékot" játszik a körzet lakóival. Minden évben megrendeznek egy viadalt, aminek egyetlen túlélője lehet. Minden körzetből egy fiút és egy lányt sorsolnak ki, akik egy arénában küzdenek meg életre-halálra. Katniss kerül be a 12. körzetből. Különleges lány, szabályszegő, és az arénában is megmutatja ezt többször is, ezzel maga ellen víva ki a Kapítólum mérgét is. 
A 12. körzetből társa Peeta, aki állítólag szerelmes a lányba, de Katniss azt hiszi, hogy csak szerepet játszik. Pedig annyira egyértelmű minden történésből, hogy nem így van. Katniss belemegy a "játékba" ezzel segítve saját életbenmaradásukat. 


Tudtam, hogy Katnissnek túl kell élnie ezt a viadalt, és szomorú voltam, hogy tudtam ehhez a többieknek meg kell halniuk. Volt persze közöttük vadállat is, gonosz is, számító is, de mégsem kívántam egyikük halálát sem. És borzalmas belegondolni, hogy ezt az emberek, mint "műsort" követik és nézik a tévében, és senki nem lázad fel ellene. Rettenetes. De simán képesek ilyenre az emberek. El tudok képzelni egyszerűen egy ilyen jövő képet.


A folytatást várom már, meg is van a második könyv is. Hamarosan játszák a mozikban is, alig várom, hogy megnézhessem. Kár hogy nem lesz itt, az akivel szívesen nézném majd márciusban.

Kerstin Gier: Zafírkék


Újra kellett olvasnom a Rubinvöröset is, mielőtt belekezdtem a Zafírkékbe. Mert mégiscsak egy időutazásos történet, muszáj volt hogy tudjam, hogy s mint volt az előző részben. Jó volt újraolvasni, másodjára is nagyon szórakoztatott.
A Zafírkék hozta ugyanazt a stílust. Érdekes volt, izgalmas, röhögtem egy csomót rajta. Eszméletlen jó szövege van ennek a nőnek. 


Tovább folytatódik a küldetés. Gwent befogják a feladatokba, de nem igen árulnak el neki semmit. Viszont bajból bajba kerülnek, mintha valaki előre elárulná a terveiket. Gwenre gyanakszanak legtöbben, hogy majd a jövőben elárulja őket. 
A szerelmi szál alakul, Gideon azonban hol kedves, hol ellenséges Gwennel. A lány azonban el van olvadva tőle továbbra is. Bármilyen undokságot csinál, akkor is ha meglátja vége. Pedig Gideon aztán gyanús volt nekem alapból is, mit csókolgatja pár nap után ezt a leányzót. Közben meg másokkal sokkal kedvesebb. Dehát ugyebár pasiknál sohanem lehessen tudni ;)


A ruhaköltemények, amiket Gwen hord még szövegben olvasva is elvarázsolnak. Remélem egyszer csinálnak belőle filmet. 
Gwen sok dolgot megtud már ebben a második kötetben, bár sajnos nem eleget. Találkozik a múltban rokonokkal, ismerősökkel, amik csak jobban összekavarják a szálakat.


Amit igazándiból nem értek, hogy miért Zafírkék a címe. Lucy a zafír, de nem mondanám, hogy jelentős szerepe volt ebben a kötetben... bár tény, hogy többet szerepelt, mint az elsőben. 


A végéért viszont egy óriási rosszpont a fordítóknak. Egy kódolt üzenet van a végén, amit egyébként megfejtettem volna, ha nem a német könyv lenne a kulcsa és egy német szó megfejtés... azért ennyi eszük lehetett volna... na mindegy. Úgyhogy neten keresgélés után tudtam meg a megoldását. 


A borító továbbra is csodálatos. Imádom ezt a stílust. A betűk a könyvben ezúttal kékek. Nagyon várom már az utolsó részt. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből a sztoriból.
Gwen továbbra is a kedvencem, Leslievel egyetemben.


Gideonra meg haragszom.
Szeretem ezt a sorozatot nagyon! 

hétfő, december 12, 2011

Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve

Megint egy fiatalokról szóló könyv. De ezúttal műfaját tekintve disztópia. Bár kérdés, amit ez a könyv ábrázol mennyire is negatív jövőkép :) Persze az, hiszen szépen a könyvet olvasva rájövünk, hogy bár tökéletesnek tűnik ez a Társadalom, de mégsem az. Kezdődik a könyv azzal, hogy Cassia a Párosító Bankettjére készül, ahol megtudja, hogy kit rendelnek mellé, ki a tökéletes párja. Ebben a Társadalomban ugyanis párosítják az embereket, megszabják kihez mehetnek hozzá, meddig születhet gyerekük, hány, mikor halnak meg. Szabályos rendezett, már már tökéletes, de természetesen nem az. Egyrészt mert nem mindenki így él... és innen már egyenes az út ahhoz, hogy ne legyen mindenki tökéletes behódoló. Másrészt nem élet az élet, ha mindent megszabnak neked. Bár kiszámítható, de mégis jó az? Lehet hogy igen, de biztos vannak esetek, mikor nem az. És igen, akikről nem hisszük, hogy lázadhatnak, még azok is megteszik időnként. Mindenkiben benne van egy kicsit. Cassiát természetesen a szerelem befolyásolja. Hozzárendelik párját, azonban lehet hogy van egy tökéletesebb párja?! Nehéz dilemma ez egyébként, megfelelni a szabályoknak, elvárásoknak, vagy hallgass a szívedre. Talán azért tetszett ennyire a könyv, mert ha nem is ilyen vívódáson, de valami hasonlón átmentem mostanában. Vannak bizonyos elvárt dolgok, amit vannak akik elvárnak tőlem, de ugyanakkor ez nem a boldogság útját jelenti. Bár a boldogsághoz vezető út lehet hogy rögösebb, és erre Cassia is rájön végül, mégis az emberek, akik elég bátrak, ezt az irányt választják. 

Szerettem Cassia-t, mert nagyon jó gondolatai vannak, a könyvben nagyon jól felépül szerintem a karaktere, ahogy alakul, ahogy érik, ahogy teljesedik. Szerettem Xandert is, egyben jó és rossz srác is :) De mégis inkább jó, és ő is képes sok mindenre azokért, akiket szeret. Kyt pláne szerettem. A versek, az írás, a rajzai. Jó ezek mániáim úgy egyébként is :)

A kitalált, felépített, elképzelt Társadalom is érdekes. Miért ne alakulhatna így az ember jövője. Miért ne találhatnák fel a rák ellenszerét, cserébe csak szabályok szerint kéne élni. Vajon ezt szeretnénk?

A borító nagyon bejön. Talán még olvasta is a tervezője a könyvet :-D A zöld ruha miatt gondolom :)

És gondolom majd valamikor jönni fog a folytatása is a könyvnek, hisz ez is egy trilógia első darabja. A következő rész majd a Crossed lesz.


péntek, december 02, 2011

Cassandra Clare: Csontváros

Ezt a könyvet elég nehezen olvastam végig. Pedig nem rossz. Csak valahogy kicsit már sok nekem mostanában a tini vámpíros, vérfarkasos, árnyvadászos, mindenféle könyvekből. Valahogy az elején nem ragadott meg annyira, nehezen bírtam követni, hogy egyáltalán mikről van szó. Mármint nem a történet, csak ahogy az árnyvadász világ felépül, a jellemzőit, jellegzetességeit. Pedig voltak benne jó poénok, meg olvastatta volna úgy magát, de mégis valahogy nem haladtam. 

Claryt szerettem nagyon. Jace-t is. Meg igazándiból a többi fiatalt is. Tanultam is belőle... pl azon filóztam tényleg sokat, hogy ha tudod hogy valaki szeret téged, akkor meddig "használhatod" ki, mármint hogy ha te nem vagy viszont szerelmes, akkor hol a határ, ameddig segítséget kérsz tőle, amíg ő nem érzi úgy hogy nem fair valami. 
Persze vannak rá példák, amikor kezelni tudják emberek, főleg ha idősebbek, és vannak fiatalok, akik meg ki tudja. Mivel fura helyzetben vagyok én is... nehéz ezt értelmesen látnom.

A történet végére persze kiderül valami, aminek én kicsit sem örültem, hisz hol van itt akkor a romantika a történetben. De legalább nem a szokványos mederben zajlik a sztori. És még érdekel is a folytatás, valamiért felcsigázott a vége, magam sem tudom teljesen miért.

Na de miről is szól ez a könyv? Hát az árnyvadászokról, akik küzdenek a démonok ellen. És egy lányról, aki elfedte, vagy elfeledtették vele, hogy kicsoda és micsoda is. És ez a lány, Clary belecsöppen egyszer csak ebbe a világba. Ahol barátokat, ellenségeket talál. Ahol elkezdi megérteni, hogy mi hova tartozik, és micsoda. Neki jobban ment, mint nekem ;) :-D Hős ám, de mázlista is rendszeresen. 

Nem tudom igazán megmagyarázni, de kicsit Harry Potteres érzésem volt a történettel kapcsolatban.
Kíváncsi vagyok mi sül ki majd ebből a sorozatból.

hétfő, november 14, 2011

Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

Novellák. Egy türkizre kötött könyvben. Egy postaláda, egy postás táskája, reklámok. Nincs jelentősége.

Imádom Gavaldát. Még a kis rövid novelláit is.

Megdöbbentett az anya, aki végigcsinál úgy egy esküvőt, mintha nem előtte vesztette volna el, ami a legnagyobb boldogsága volt.
Egy férfi, aki tudtán kívül egy apró tévedéssel, micsoda szerencsétlenséget okoz.
Egy első látásra vonzalom, egy igen az ismeretlenre.
Egy örök szerelem, melyet ha akar sem tud megakadályozni az ember, bármily élet csodái is sorakoznak melletted.
Egy én megmondtam történet.
Egy melltartós szerelem.
Barom állatok.
Néha a lányoknak pont az kell, akire a legkevésbé gondolunk, és a legváratlanabb pillanatokban adják oda magukat.
Egy zenész, egy váratlan szerelem, egy kéz, sok fotó.
Buli, pasik, szerelmek, város, értem jönnél?
Nők, szerelmek, gyerekek, adatnak, meg nem adatnak.

Szerettem mindent. Talán a negyedik a legfájóbb. Nekem.

Anna Gavalda. Messze a kedvenc írom azt hiszem.


szombat, november 12, 2011

Todd Burpo, Lynn Vincent: Igazából mennyország

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, szeretem az ilyen témájú könyveket. A hab a tortán, hogy a szerző, az apuka, egy lelkész. Ahogy szeretem Mitch Albom könyveit, úgy ez is pont nekem való volt.
Egyszerű, rövid, velős, tömör. Tényleg nem hosszú, majdnem egy este alatt kiolvastam. Csak fáradt voltam és korán aludni mentem. 
A történetet Todd az apa meséli el, Coltonról a kisfiáról, aki egy komoly betegség és műtét kapcsán majdnem meghal. Colton jár a mennyországban, és később lassan fokozatosan mesél arról mit látott ott, kivel találkozott, milyen volt, félt, vagy nem félt. 
Azt hiszem egy különleges lehetőség adódott ennek a családnak, és szerintem nagyon jól éltek a lehetőséggel. Nagyon ügyesen kérdezgették a kisfiút, nagyon jól körbejárták a dolgokat. Ugyanakkor irigyeltem ezt a kis családot, hogy milyen jó lehet egy ilyen lelkészcsaládban felnőni. Mennyi minden pluszt kap az ember ebből. Mennyi jó dologban lehet része az embernek, milyen sok dolog mennyire természetes lesz neki.

Pontosan azt kaptam a könyvtől amit vártam. 
Egy részén pedig nagyon sírtam. Mikor Colton arról beszél, hogy találkozott a meg nem született nővérével. A szülők kérdezték, hogy hogy hívták a kislányt, mire Colton azt mondta, hogy nem volt neve, mert nem adtak neki a szülők. És pont úgy reagáltam a dologra, ahogy Colton édesanyja. Vannak akik már várnak minket odafent. Amitől sírhatnékom lett. Nekem is van két gyerekem odafent, akiknek nem adtam nevet, mert meg sem születtek. Nem is tudom, hogy kisfiúk vagy kislányok lettek volna. De jó érzés, hogy várnak rám/ránk. 

A könyvben említésre kerül egy másik kisgyerek, Akiane Kramarik, aki egy iszonyú tehetséges festő, már nagyon korán megdöbbentően tökéletes képeket festett. És ami a közös benne és Coltonban, hogy pontosan ugyanazt tapasztalták és látták. Szeretnék ennek a lánynak a képeiből egyszer egyet-kettőt. Nyolc évesen festett meg Jézust. A galéria itt található, nagy kedvencem innen a Wonder, Battle, Faithfulness, Water Lily... és még sokan mások. Szívesen meghímezném valamelyiket!

Coltonéknak weboldala is van, bár a könyvön kívül nem sokat találtam ott. De a könyvvel így is nagyon sokat kaptam, hiszen pontosan az történt, amit az előszavakban is írtak, hogy aki hisz, azt ez a könyv nagyon fel tudja lelkesíteni. Velem ez történt :)

szombat, november 05, 2011

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. - A kezdet

Tudom tudom, nem vagyok 14 éves. De mégis. Ez a könyv nagyon nagyon tetszett nekem. Egy 14 éves gimis lány naplója. Reni most kezdi a gimnáziumi éveit, a Szent Johanna gimiben. Ez egy francia szakos gimnázium. Az osztály kis létszámú, így könnyen megismerhetjük és megkedvelhetjük a lányokat, srácokat. Már akit persze :) 

Ebben a gimiben minden van, amitől a tanulás mellett legalább kicsit jól érezhetik magukat a diákok. Nem tudom van-e ennyire tökéletes gimnázium, de jó érzés arra gondolni hogy akár lehetne. Azért is közel áll hozzám ez az egész történet a gimi első félévééről, mert én meg angol kéttannyelvű gimibe jártam. Kicsit hasonlít az én sulim erre az egész történetre. Nekünk is rengeteg programunk volt, bár közel sem ennyi. De nekünk is voltak mindenféle hagyományőrző programok, amik évről évre megvoltak. 

Jók voltak azok a gimis évek, még ha akkor nem is feltétlen gondoltam. 
Renivel rengeteg dolog történik az évben, barátokat szerez, beilleszkedik egy közösségbe. Van amiben igazán jó, van amiben nagyon nem. Virág lesz a barátnője, akivel tényleg igazi barátnők, akik a semmiről is órákig tudnak beszélgetni. Milyen ismerős :) 
Én nagyon bírtam a srácok többségét is, már akik igazán szerepeltek a történetben. Arnold a kedvencem, de én Dave-et is baromira bírtam benne, meg Ricsit. De ott van Cortez, Zsolti és a többiek. Mind szerethető figura. De én asszem Arnoldba lennék szerelmes :)
Kingát utálom benne, de persze gondolom ő ezért van :) Nem tudom egyébként létezik-e egy ilyen típusú 14 éves lány... 
Reni szülei is nagyon jófejek, bírom a szövegeiket, meg ahogy Reni kifigurázza őket, hogy hogy akarják érteni és irányítani egy kamasz életét :) 

Tetszik, hogy rengeteg könyv van megemlítve a könyvön belül, hiszen Reni kedvenc tárgya az irodalom, és imád olvasni. Azt is szeretem, hogy Virág meg tehetséges rajzos. Egyszer régen én is rajzoltam :) Azt is bírom, hogy rengeteg a zene beletéve, a sulirádión leadott számokkal tele van a könyv, és vicces mikor felismerek egyet egyet, vagy rákeresek youtube-on, és tényleg van olyan szám, bár sosem hallottam korábban. 

A humora a könyvnek szintén nagyon állat. Egyszerűen fel-fel röhögtem olvasás közben. Aranyosak ezek a gimisek. Jó lenne megszerezni a következő részeket... a második még megvan, de egy ideig nem veszek könyvet, csökkenteni akarom a várólistámat... mármint amik a kisszobában várnak olvasásra :)