vasárnap, április 15, 2012

Berg Judit: Két kis dínó a zsírkréta korban

A gyerekekkel olvasott könyveket is néha fel szoktam ide rakni. Ezt ráadásul kétszer, sőt nem, háromszor olvastam végig. Ez a mese egy nagyon aranyos mese! Sőt mi több, még szórakoztatott is. Fel fel nevettem rajta.  A rajzok is jó, a sztori is jó. A szöveges is nagyon jó. És a 7 és a 4 évesem is nagyon élvezte. De tényleg hiszen, újra kérték, és egymás után közvetlen. És alig vártam hogy legyen folytatása, és ma bukkantam rá, hogy jé megjelent! 


A történetet Trikó meséli el, aki szerintem tök vicces egy figura. A barátja pedig Nyamm. Nyamm húsevő, hiszen egy tirex. Trikó aggódik is magam miatt néha. Ő meg egy triceratopsz, úgyhogy csak növényekre bukik. Mégis jól kijönnek egymással.
A végére akár meg is tanulhattam volna a különböző szauruszokat, de nekem ezek nem mennek :-D Még kimondani sem tudtam némelyiket, nem hogy megjegyezni ;) 


Az új rész pedig ez lesz.


szombat, április 14, 2012

Janet Evanovich: Egy fejvadász

A szingli fejvadász sorozat első része. Szerettem volna olvasni, mert annyian dícsérték. Volt aki az összes megjelent rész egy huzamban lenyomta... mert hogy olyan szuper. Hát...


Kb két hete olvastam ki, a repülőre ezt vittem magammal. De őszintén szólva nem sokra emlékszem belőle. Az rémlik, hogy csak azért olvastsam mert ez volt nálam, annyira nem kötött le. Rövid volt, nem volt minden igazán kidolgozva. Bár végülis valami krimiféle akart lenni... csak nekem amolyan elnyagyolt egyszerű volt. 


Aztán itt van ez a pasi, akiért Stephanie oda van... meg vissza... dehát milyen pasi mán ez, azon kívül hogy macsó. De mi a jó benne? Nemély részén igazándiból fenn is akadtam... persze biztos vannak kislányok, akik hat évesen már ilyen olyan szexuális jellegű dolgokba keverednek... de tényleg van ilyen? Mert az hogy később felnőttként egy-egy valamire kapható csak úgy, az még oké. Biztos vannak ilyen pasik akik csak úgy leveszik a nőt a lábáról első pillanatban... bár nekem akkor sem menne asszem :) Na mindegy. Szóval fura ilyen epekedést látni egy pusztán fizikailag vonzó pasi után... 


Azt meg hogy egy nőből hogy lesz fejvadász? Én ezt sem tudnám elképzelni. Ennyire nem kellhet a pénz... nem létezik... De mondjuk a bénázása legalább jól le volt írva. Hogy mennyire nem tudja hogy mit és hogy, és hogy igazándiból csak a szerencse kedvez neki mindig. 


Film is van belőle már, majd tuti megnézem. Egy filmnek lehet elmegy, de azért egy könyvtől én kicsit többet várok. Nekem túl egyszerű és túl semmilyen volt. Majd ha kezembe akad még egy második rész, lehet elolvasom... de nem a megvevős kategória.


A borító viszont jó. Passzol a sztorihoz.

csütörtök, március 15, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 5. - Remény

Elérkeztem az ötödik részhez. Igen, kicsit fanatikusan ezt olvasom :-D Még szerencse, hogy nincs meg a hatodik rész, így nincs esélyem annak neki esni. Ide lenne valamire váltani. 


És azt hiszem ez a rész annyira most nem jött be. Sokkal kevesebb volt a humor benne, és őszintén? Utáltam Cortezt. Szerintem egy hülye. Amin berágott Renire az egy kamu hülyeség. Nem hinném, hogy fent kellett volna akadnia, ahogy korábban állandóan bánt Renivel, meg hát valljuk be, ha igaznak hitte azt ami nem volt igaz, akkor hogy is gondolta a bulit ;) Na meg hogy is gondolta akkor a sértődésének az okát? Én azt sem értettem, hogy miért mondta Reni anyukája azt, hogy igen hibázott. Jó nem jó dolog hazudni, de egyrészt nem Reni találta  ki a dolgot, másrészt én  megértem hogy valahogy vissza akart vágni. Én is vissza akartam volna. 


És persze azt továbbra sem tudjuk, hogy Cortez mit is gondol. Én azt sem értettem, hogy a barátok miért zárkóznak ennyire el attól, hogy kicsit beleszóljanak a dolgokba. Mármint úgy értem, hogy ha tudják, hogy az egyik mit gondol a másikkal kapcsolatban biznyos dologokról, én biztos elmondanám. Nem rábeszélni persze az egyik embert a másikra, vagy lebeszélni. De szerintem egyáltalán nem jó barátságra vall, ha hagyod a másikat vergődni, amikor pedig tudsz dolgokat. 


Ja igen, Cortez másik megsértődését sem értettem. Nem értem, hogy mi köze annak, hogy folyton egyedül van, és utazik, és relatíve magányos ahhoz, hogy Reni nem akar beállni a Facebookon kommentelők, körülette ugrálók sorába. Én sem akarnék. Reni olyan amilyen, én szeretem, maradjon is az. Már egyébként is alapból nem értem az ilyen extra facebook népszerűséget. 


Kinga hihetetlen egy undok nő :-D 
Virág meg olyan kis béna mindig... tényleg ilyennek kell lennie?
A fiúkat meg bírom, mindet :) még ha néha olyan gyerekesek és primitívek is.
Reni szüleim meg "érdekesek" voltak néha... nem tudom, én biztos nem eröltetném rá a gyerekemre a közös "nyaralást" avagy őszölést, amikor épp tudom hogy jópár programja van... 


De azért gyorsan lenyomtam viszonylag a könyvet. És nagyon izgat az új rész is. De majd egyszer. Most le akarok szokni a sok vásárlásról :-D Mármint könyv vásárlásról :) Vagy végülis bármi vásárlásáról :)

szombat, február 25, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 4. - Barátok

Igazi második osztály már :) Történnek már dolgok :) Alakul az élet. Kibontakoznak a konfliktusok, vonzalmak :) Na nem mintha nem látnám mindet már előre :)

Szeretem Renit :) Talán mert úgy gondolkozik ahogy én. Azt hiszem bárhogy is van, én is mindent így csináltam volna. Örülök, hogy egyre határozottabb, egyre jobban tudja mit csinál. Mármint nem csak sodródik, tesz ezt-azt, mérges, berág, megmondja a véleményét, sír, örül dolgoknak. Szerintem példát vehetnének a lányok róla. Rendességből is. Hogy nem járunk valakivel csak mert nincs jobb, vagy mert menő dolog. És lehet hogy ezzel másnak meg a boldogságot adjuk, pláne ha még kicsit rá is segítünk.

Azért a Dórián féle dolgok ijesztőek összességében... annyira gonoszságot lehet csinálni más emberekkel... azért szerencsés vagyok, hogy idáig sosem fajult nálam semmi. 

Az osztály viszont egyre rosszabb. Kritikán aluli a viselkedésük. Néha elképedek, vajon mi is ennyire rosszak voltunk, csak már megszépül? Mindenesetre ennyire szemtelenek biztos nem voltunk. Én tutira legalábbis :-D

Mivel itt egymás utánban olvasom őket nem tudom már melyik melyik részben volt. Az előzőben volt szerintem, de megszerettem ezt a számot. Bevallom sok dalt egyáltalán nem ismerek, kikeresgélem a neten őket, és meghallgatom. Némelyik rettenetes :-D 

És igen, nem véletlen barátok a címe. Tényleg nagyon alakul ez az osztály. Szeretnivalóak. A gimis évek a legjobbak :)



csütörtök, február 23, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 3. - Egyedül

Én eszméletlenül szeretem ezt a sorozatot. Szórakoztat, elgondolkoztat, megríkat. Lehet hogy egyszerű vagyok, hogy ez nekem bejön, és hogy nem is az én korosztályomnak szól nem kétséges. De szeretem ezt a gimit, a diákjaival, a hülyeségeikkel, a poénjaikkal. 

Kritizálhatnánk Renit, de szerintem egy teljesen szokványos, jólelkű, igaz ember, aki lehet hogy a mai vagy akármilyen 15 évesekhez képest ciki dolgokat csinál, de én magamra ismerek benne. Reni olvas, szeretem a könyveket, amik bele vannak szőve a mindennapjaiba, hiszen szinte mindent én is olvastam. Szeretem ahogy kezeli a helyezeteket, annak ellenére, hogy így kicsit kilógó, ám de annál nemesebb és értékesebb ember. Hibázik ugyan ő is, de tény, hogy minden összejön neki. 

Virágot is megértettem, hogy miért teszi amit tesz, hogy hogyan szeretne boldog lenni, és maga kénytelen megtapasztalni, hogy az amit választott az milyen irány is. Sajnáltam, hogy senki nem tudta segíteni, de az az igazság, hogy szerintem ilyenkor nem is lehet. Csak imádkozhat az ember, hogy a gyereke jól kerüljön ki ilyenből. És most nem a legvégére gondolok, hanem a sulira, a barátokra, akiket, ahogy kezelt. Hogy maga jöjjön rá, hogy merre is kell tovább menni.

Arnold... aki beszélhetne időnként többet, és bár okos, meg intelligens, mégis a legtöbb szociális készség azért hiányzik erősen belőle. Nem kell megérteni a lányok minden vihogását, de ha már beleavatkozik a dolgokba, akkor kicsit többet is tehetne. 

Kinga, bunkó és rendes egyszerre. Ennek ellenére mégis lehet szeretni. Nem tudom létezik-e ilyen típusú 15 éves, de jó a karaktere, mindig hű magához :)

Szeretem a srácokat, Cortezt, Ricsit, Dave-et és Zsoltit. Mindenki a maga hülyeségével :) Bár nem tudják, de szeretik Renit, és bár kihasználják, mégis azért mégiscsak ott van a szívükben. Szerintem. Aztán lehet naiv vagyok :)

Cortezt egyelőre nem értem persze. Sejtettem, hogy körülbelül mi van a háttérben, de a magyarázataira nagyon kíváncsi lennék.

Reni szülei. Szerintem viccesek, a hogy Reni gondolkodik magában róluk, és ahogy a szülei viselkednek. Lehet nincs ilyen szülő, de belül valahol ilyenek vagyunk, és lehet hogy a gyerekeink jól látnak minket ;) Szeretem az apa lánya viszonyt, remélem létezik ilyen titkos szövetség, bármi is okozza, vagy bármi is legyen a formája. 

A suli ugyan sokszor ki van szerintem karikírozva, fel vannak erősítve dolgok, de átjön velük szerintem a mondanivaló. A szokásos tiniproblémák. Bár nem hiszem, hogy lenne ma valahol is ilyen suli, ahol gond lenne egy miniszoknya hossza, vagy egy magassarkú. De nekem az elve tetszik a könyvnek :) hogy megpróbálja. 

Reni fájdalmát teljesen át tudtam érezni, minden helyzetben, főleg a végén. Tudtam, hogy a szülők igazságtalanok lesznek, tudtam, hogy ezzel kiszúrnak vele. Mégis minket szülőket néha elönt a méreg, és nem látjuk a fától az erdőt. Bántani Renit azért az egy dologért, én igazságtalannak érzem. Nem ilyen fehér és fekete minden, sohasem. Lehet hogy kifele ez látszik, hogy mi után minek kell következnie elviekben. De vannak a belső érzéseink, amiket csak a résztvevők értenek igazán. Tudom, én is vagyok ilyenben mostanában. És azért mert elvi szinten rossz, még egyáltalán nem biztos, hogy valójában az is.

Nagy kedvencem lesz ez a sorozat azt hiszem, még akkor is ha gimiseknek íródott :)

szombat, február 11, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt

Ahhoz képest, hogy mennyi időm is lehetne akár olvasni, mégis lassan haladok. Pedig amikor olvasok sokat olvasok egyben. 
A második részét is kivégeztem ennek a sorozatnak. És én ezt nagyon szeretem :) Annyi minden emlékeztet az én sulimra, az én gimis éveimre. Meg passzol a mostani hangulatomhoz ez a történet. Akit szeretek messze van, és nehéz nélküle, próbálom a jót meglátni a dolgokban, ahogy Renáta próbálja Cortezzel. 


Sokan úgy gondolják, hogy Reni nem védi meg magát, kihasználják, béna. Szerintem meg tipikus 15 éves. Annak ellenére, hogy kívülállónak érzi magát helyzetekben, szerintem mégsem az. Bár tanul, és kinevetik sokszor, mégis szeretik szerintem az osztálytársai. És igazándiból a cikizéseket is sokkal jobban veszi talán, mint én annak idején. 
Kinga valahol nagyon undok, de közben meg mégis olyan sokat képes tenni másokért. Egy pillanatig a vége fele mást feltételeztem róla, de végül pozitívan csalódtam. Arnold okos, közönyösnek, nagyképűnek tűnik, de én mégis bírom a higgadtságával. 
Cortez az álompasi, azért a gyöngyös nyaklánctól kicsit visszaesett a szememben :-D
Ricsit is marhára bírom igazándiból. Meg Zsoltit a humorával :)
Jó, igazán jó ez a könyv.
Azt nem tudom Vladár miért utálja ennyire Renit, és azért a szülők helyében egy kicsit mögé néznék. Még ha azt veszem, hogy Reni elfogultan is ír esetleg az eseményekről, én akkor is úgy gondolom, hogy egy készségtárgyból, ha valaki csinál valamit, és nem az üres lapot, akkor igenis megérdemli a kettest. És milyen már egy tanártól, azért mert nem bír valakit, állandóan megszégyeníteni. Azért a végét értékeltem, hogy hagyta Renit máshogy felelni.


Legszívesebben belekezdenék a harmadik részébe, annyira a hangulatában vagyok ennek a könyvnek. A nyáriszünet kezdete hangulat is olyan jól meg volt festve, hogy hiába ez a nyavalyás hideg a lakásban, éreztem a napsütést, a meleget, a nyugalmat, és azt az igazi boldog gimis időket. 


A borító olyan giccses mindig, de passzol mégis nekem hozzá, egy naplóhoz. Szeretem benne ezt is. Tudom hogy tán hülyeség, de ezt is olyan szívesen venném, ha filmen láthatnám, pedig nem egy nagy szám a sztori, olyan igazi hétköznapi középsulis történet. És filmben biztos uncsi lenne, de akkor is szeretném :)

hétfő, január 16, 2012

Suzanne Collins: Az éhezők vidadala

Ismét egy disztópia, műfaját tekintve. Emiatt is, de a történet jól felépítéttsége, stílusa miatt, ez a könyv is bekeröl a kedvenceim közé. 


A főszereplő Katniss, aki a 12. körzetben él. A jövő Panem országa, a Kapitóliumból és a tizenkét körzetből áll. A körzetben élők elnyomásban élnek, éhezenek, nyomorognak. Szabályokat áthágva próbálják az emberek túlélni az életet. Katniss az édesanyjával és húgával él a körzetükben. Bányászkörzet a 12. körzet. Katniss vadászni jár el barátjával, Gale-lel, akivel az elejtett vadakból tartják el családjukat. A Kapitólium azonban kegyetlen "játékot" játszik a körzet lakóival. Minden évben megrendeznek egy viadalt, aminek egyetlen túlélője lehet. Minden körzetből egy fiút és egy lányt sorsolnak ki, akik egy arénában küzdenek meg életre-halálra. Katniss kerül be a 12. körzetből. Különleges lány, szabályszegő, és az arénában is megmutatja ezt többször is, ezzel maga ellen víva ki a Kapítólum mérgét is. 
A 12. körzetből társa Peeta, aki állítólag szerelmes a lányba, de Katniss azt hiszi, hogy csak szerepet játszik. Pedig annyira egyértelmű minden történésből, hogy nem így van. Katniss belemegy a "játékba" ezzel segítve saját életbenmaradásukat. 


Tudtam, hogy Katnissnek túl kell élnie ezt a viadalt, és szomorú voltam, hogy tudtam ehhez a többieknek meg kell halniuk. Volt persze közöttük vadállat is, gonosz is, számító is, de mégsem kívántam egyikük halálát sem. És borzalmas belegondolni, hogy ezt az emberek, mint "műsort" követik és nézik a tévében, és senki nem lázad fel ellene. Rettenetes. De simán képesek ilyenre az emberek. El tudok képzelni egyszerűen egy ilyen jövő képet.


A folytatást várom már, meg is van a második könyv is. Hamarosan játszák a mozikban is, alig várom, hogy megnézhessem. Kár hogy nem lesz itt, az akivel szívesen nézném majd márciusban.

Kerstin Gier: Zafírkék


Újra kellett olvasnom a Rubinvöröset is, mielőtt belekezdtem a Zafírkékbe. Mert mégiscsak egy időutazásos történet, muszáj volt hogy tudjam, hogy s mint volt az előző részben. Jó volt újraolvasni, másodjára is nagyon szórakoztatott.
A Zafírkék hozta ugyanazt a stílust. Érdekes volt, izgalmas, röhögtem egy csomót rajta. Eszméletlen jó szövege van ennek a nőnek. 


Tovább folytatódik a küldetés. Gwent befogják a feladatokba, de nem igen árulnak el neki semmit. Viszont bajból bajba kerülnek, mintha valaki előre elárulná a terveiket. Gwenre gyanakszanak legtöbben, hogy majd a jövőben elárulja őket. 
A szerelmi szál alakul, Gideon azonban hol kedves, hol ellenséges Gwennel. A lány azonban el van olvadva tőle továbbra is. Bármilyen undokságot csinál, akkor is ha meglátja vége. Pedig Gideon aztán gyanús volt nekem alapból is, mit csókolgatja pár nap után ezt a leányzót. Közben meg másokkal sokkal kedvesebb. Dehát ugyebár pasiknál sohanem lehessen tudni ;)


A ruhaköltemények, amiket Gwen hord még szövegben olvasva is elvarázsolnak. Remélem egyszer csinálnak belőle filmet. 
Gwen sok dolgot megtud már ebben a második kötetben, bár sajnos nem eleget. Találkozik a múltban rokonokkal, ismerősökkel, amik csak jobban összekavarják a szálakat.


Amit igazándiból nem értek, hogy miért Zafírkék a címe. Lucy a zafír, de nem mondanám, hogy jelentős szerepe volt ebben a kötetben... bár tény, hogy többet szerepelt, mint az elsőben. 


A végéért viszont egy óriási rosszpont a fordítóknak. Egy kódolt üzenet van a végén, amit egyébként megfejtettem volna, ha nem a német könyv lenne a kulcsa és egy német szó megfejtés... azért ennyi eszük lehetett volna... na mindegy. Úgyhogy neten keresgélés után tudtam meg a megoldását. 


A borító továbbra is csodálatos. Imádom ezt a stílust. A betűk a könyvben ezúttal kékek. Nagyon várom már az utolsó részt. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből a sztoriból.
Gwen továbbra is a kedvencem, Leslievel egyetemben.


Gideonra meg haragszom.
Szeretem ezt a sorozatot nagyon! 

hétfő, december 12, 2011

Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve

Megint egy fiatalokról szóló könyv. De ezúttal műfaját tekintve disztópia. Bár kérdés, amit ez a könyv ábrázol mennyire is negatív jövőkép :) Persze az, hiszen szépen a könyvet olvasva rájövünk, hogy bár tökéletesnek tűnik ez a Társadalom, de mégsem az. Kezdődik a könyv azzal, hogy Cassia a Párosító Bankettjére készül, ahol megtudja, hogy kit rendelnek mellé, ki a tökéletes párja. Ebben a Társadalomban ugyanis párosítják az embereket, megszabják kihez mehetnek hozzá, meddig születhet gyerekük, hány, mikor halnak meg. Szabályos rendezett, már már tökéletes, de természetesen nem az. Egyrészt mert nem mindenki így él... és innen már egyenes az út ahhoz, hogy ne legyen mindenki tökéletes behódoló. Másrészt nem élet az élet, ha mindent megszabnak neked. Bár kiszámítható, de mégis jó az? Lehet hogy igen, de biztos vannak esetek, mikor nem az. És igen, akikről nem hisszük, hogy lázadhatnak, még azok is megteszik időnként. Mindenkiben benne van egy kicsit. Cassiát természetesen a szerelem befolyásolja. Hozzárendelik párját, azonban lehet hogy van egy tökéletesebb párja?! Nehéz dilemma ez egyébként, megfelelni a szabályoknak, elvárásoknak, vagy hallgass a szívedre. Talán azért tetszett ennyire a könyv, mert ha nem is ilyen vívódáson, de valami hasonlón átmentem mostanában. Vannak bizonyos elvárt dolgok, amit vannak akik elvárnak tőlem, de ugyanakkor ez nem a boldogság útját jelenti. Bár a boldogsághoz vezető út lehet hogy rögösebb, és erre Cassia is rájön végül, mégis az emberek, akik elég bátrak, ezt az irányt választják. 

Szerettem Cassia-t, mert nagyon jó gondolatai vannak, a könyvben nagyon jól felépül szerintem a karaktere, ahogy alakul, ahogy érik, ahogy teljesedik. Szerettem Xandert is, egyben jó és rossz srác is :) De mégis inkább jó, és ő is képes sok mindenre azokért, akiket szeret. Kyt pláne szerettem. A versek, az írás, a rajzai. Jó ezek mániáim úgy egyébként is :)

A kitalált, felépített, elképzelt Társadalom is érdekes. Miért ne alakulhatna így az ember jövője. Miért ne találhatnák fel a rák ellenszerét, cserébe csak szabályok szerint kéne élni. Vajon ezt szeretnénk?

A borító nagyon bejön. Talán még olvasta is a tervezője a könyvet :-D A zöld ruha miatt gondolom :)

És gondolom majd valamikor jönni fog a folytatása is a könyvnek, hisz ez is egy trilógia első darabja. A következő rész majd a Crossed lesz.


péntek, december 02, 2011

Cassandra Clare: Csontváros

Ezt a könyvet elég nehezen olvastam végig. Pedig nem rossz. Csak valahogy kicsit már sok nekem mostanában a tini vámpíros, vérfarkasos, árnyvadászos, mindenféle könyvekből. Valahogy az elején nem ragadott meg annyira, nehezen bírtam követni, hogy egyáltalán mikről van szó. Mármint nem a történet, csak ahogy az árnyvadász világ felépül, a jellemzőit, jellegzetességeit. Pedig voltak benne jó poénok, meg olvastatta volna úgy magát, de mégis valahogy nem haladtam. 

Claryt szerettem nagyon. Jace-t is. Meg igazándiból a többi fiatalt is. Tanultam is belőle... pl azon filóztam tényleg sokat, hogy ha tudod hogy valaki szeret téged, akkor meddig "használhatod" ki, mármint hogy ha te nem vagy viszont szerelmes, akkor hol a határ, ameddig segítséget kérsz tőle, amíg ő nem érzi úgy hogy nem fair valami. 
Persze vannak rá példák, amikor kezelni tudják emberek, főleg ha idősebbek, és vannak fiatalok, akik meg ki tudja. Mivel fura helyzetben vagyok én is... nehéz ezt értelmesen látnom.

A történet végére persze kiderül valami, aminek én kicsit sem örültem, hisz hol van itt akkor a romantika a történetben. De legalább nem a szokványos mederben zajlik a sztori. És még érdekel is a folytatás, valamiért felcsigázott a vége, magam sem tudom teljesen miért.

Na de miről is szól ez a könyv? Hát az árnyvadászokról, akik küzdenek a démonok ellen. És egy lányról, aki elfedte, vagy elfeledtették vele, hogy kicsoda és micsoda is. És ez a lány, Clary belecsöppen egyszer csak ebbe a világba. Ahol barátokat, ellenségeket talál. Ahol elkezdi megérteni, hogy mi hova tartozik, és micsoda. Neki jobban ment, mint nekem ;) :-D Hős ám, de mázlista is rendszeresen. 

Nem tudom igazán megmagyarázni, de kicsit Harry Potteres érzésem volt a történettel kapcsolatban.
Kíváncsi vagyok mi sül ki majd ebből a sorozatból.