csütörtök, augusztus 23, 2012

Laura Dave: A válás ünnepe

Valószínűleg a könyv elsősorban témája miatt ragadott meg. Ami nem más, mint a házasság és válás. De előbbi pozitív értelemben is, mármint hogy hogyan döntjük el, hogy valakihez hozzámennénk. És mindkettő nehéz kérdés valóban. 
A sztori tök jó volt. A nők olyan tipikus nők voltak, a pasik tipikus pasik. A sztoriban sok hasonlóságra bukkantam a saját életemből. Persze maga a helyzet, az esemény nem ugyanaz volt, de a történés mégis. 
Azt hiszem Gwynre, a feleségre nagyon haragudtam. Haragudtam mert tipikus nő volt, a bosszúállást részesítette előnyben, ahelyett hogy azon gondolkodott volna, hogy mégis miért történik  Nem szeretem az ilyen tökéletes nőket, mint Gwyn, mert azt hiszik, hogy ez elég, és ettől főnyeremények. Pedig nem mindig ez a lényeg. Haragudtam nagyon a kicsinyességért, de a legjobban azért a beszólásáért, hogy reméli, hogy a férje megbánja egyszer a döntését. Nem tudom miért szeretnek az emberek ilyet kívánni a másiknak. Miért jó az, hogy ha nekem rossz, akkor azt kívánom a másiknak, hogy neki is legyen rossz. Erről valamiért egyébként a saját életem jut eszembe. Hogy én is döntöttem valahogy, mégis vannak emberek, akik azt mondják hogy ezt meg fogom bánni. Nem azért drukkolnak, hogy ne bánjam meg. Miért jó ez?! A harag nem jó! És az nem másnak fáj, hanem saját magunknak.
Maggie is fura volt, de örültem, hogy ő a jó úton haladt. Hogy a jó kérdések merültek fel benne. Megértettem azt is, hogy hogy kiakadt, hogy bizonyos dolgokat elhallgat előle a másik. Mert igen, ez kiakasztó érzés, de néha vannak jó válaszok. Mert annyira sokfélék vagyunk, hogy nem tudjuk kitalálni mi lakozik a másikban, milyen érzések, miért így vagy úgy dönt. 
Gwyn férje meg? Hát igen. Néha ilyenek a pasik. Azt hiszik, hogy ha egy álvalóságot prezentálnak, akkor mindenkinek könnyebb lesz. Nem, szinte soha nem az. Sokkal többet segítesz a másikon, ha az igazat mondod, ha az igazsággal kell megküzdenie a másiknak. Mert akkor tudja, hogy az a gond/baj/történés/öröm, és akkor aszerint cselekszik. Ez a fair a másikkal szemben is. De asszem a pasik hajlamosak igencsak erre. Azt hiszik ki tudják találni mi fájna kevésbé a másiknak. 
Azért jó könyv volt. Jól meg voltak írva az érzelmek, a helyzetek, és nagyjából minden a helyére került. Én azért annak drukkolok, hogy senki se bánja meg végül a döntését. Én már csak ilyen vagyok :)

szombat, július 07, 2012

Suzanne Collins: Futótűz

Már hetek óta vágyok olvasni, de egyszerűen mindig fáradt vagyok, inkább az alvást választottam mostanában. Aztán belekezdtem Az éhezők viadalának a folytatásába. És magával ragadott. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni, míg ki nem olvastam. 

Többféle kritikát olvastam róla, de nekem nagyon tetszik egy az egyben ez a könyv, így ahogy van. Semmit nem hosszabbítanék, semmit sem változtatnék. Egyszerűen nagyon jó volt.

Az előző könyv véget ért ott, hogy Katniss és Peeta hazaérnek. Innen folytatódik a történet. Beköltöznek mindketten egy-egy házba családjukkal a Győztesek Falujába, ahol csak Haymitch lakik még rajtuk kívül. Most aztán jól élnek, pénzünk, ennivalójuk, bármijük rengeteg van. De Katniss azért mégiscsak lehetetlen helyzetbe kerül. A szerelmespár szerepjátszásának folytatódnia kell, és ott van Gale is, akivel szintén nem tud mit kezdeni. 

Betoppan Snow elnök is hozzá, aki megfenyegeti, hogy játssza rendesen a szerepét, mert a körzetek lázonganak, lázadásnak vették az Éhezők Viadalán történteket. Katniss sokat elmélkedik, hogy vajon az volt-e, vagy csak túl akart élni, vagy csak nem akarta, hogy Peeta is meghaljon. Én úgy gondolom, hogy minden benne volt ebben. Azért a lelke mélyén ott volt a lázadás. Hogy tűrhetetlen, amit a Kapitólium csinál velük. 

Elindulnak a körútra, amit a győztesek megtesznek minden évben. Végigjárják az összes körzetet. Ahol Katniss őszinteségének, és tulajdonságainak köszönhetően megint nem arra fordul a mérleg, amerre kellene. De azt hiszem én is hasonlóan cselekedtem volna, már ami az érzéseket illeti. Nem csodálom, hogy Katnissnak is mindig Ruta jár a fejében, mert ha ezt a történetet olvasom, nekem is mindig. És ez az egész borzalom, hogy eltűrik az emberek, hogy gyerekek egymást öljék, és haljanak meg teljesen értelmetlenül. 

A helyzet további kényszerdöntésekbe sodorja Katnisst és Peetát, akik ha normális életük lenne, nem itt és nem így oldanának meg dolgokat. De a muszáj nagy úr. Ennek ellenére, hogy azt hisszük már nem lehetne kilátástalanabb az életük, mégiscsak bekövetkezik a rosszabb. Békeőrök tömeg lepi el a kerületeket. Megtorlások, büntetések, gyújtogatások, éhetetés. És megkezdődik a sorsolás, és a 3. Nagy mészárlás, avagy a 75. Éhezők Viadala. A nagy mészárlásokra különlegesen durva "megünneplése" mindig az Éhezők viadalának. Ezúttal túlmennek mindenen. 
Én értem, hogy az elnök meg akarja mutatni, hogy ki az úr a házban, de ezzel szerintem olajat is önt a tűzre. Ezúttal barátokat fordít egymás ellen, ami már egy olyan szint szerintem, ahol számolni kell azzal, hogy lázadás lesz. Ha nem is mindenki, egyébként ez is döbbenetes, hogy valaki képes még így is tovább játszani a "játékot", de sokan már ezt nem tűrik el. Többen vannak, mégis nagyok így is a veszteségek. Az éhezők viadala ezúttal is szedi áldozatait. Annyira akartam, hogy úgy legyen vége, hogy ne csak egy győztes legyen... de vajon lehetséges ez?

A fecsegőposzáta szimbólum lesz. Katniss és Peeta rengeteget tesznek az emberekért. Két csodálatos ember.

péntek, június 29, 2012

Jodi Picoult: Törékeny

Kiolvastam már jó ideje ezt a könyvet, csak nem írtam róla. Én még mindig szeretem Picoult könyveit. Pedig sokan kritizálják, hogy egyformák, de én pont ezt a sémát, ahogy felépíti nagyon szeretem. Oké, ebben a könyvében nem volt nagy fordulat. De ugyanakkor én mégis szeretem a jellemeket, a történéseket, a helyzeteket, és hogy hogyan oldják meg ezeket az emberek. Ez a történet sem egy egyszerű történet megint. 

Van egy kislány, Willow. Willow, mint szomorúfűz, avagy a hajlékonyság jelképe? Először megijedtem a könyv témájától, mivel éppen babát várok, hát így elég sokkoló volt, mikor kiderül, hogy csonttörékény babát vár egy házaspár. De aztán rájöttem, hogy nem is ez a fő lényege ennek a regénynek. Ez is szívszorító, de nem ez a történet mondanivalója. Annál inkább az, hogy egy beteg kislány is mennyire okos, és értékes lehet. Mert talán ez egy nagyon fontos mozzanata a történetnek. Ami miatt tényleg elgondolkodunk azon, hogy ha tudjuk előre, hogy baja van a babánknak, elvetetnénk? Lehet hogy megtennénk, mert nem ismerjük még, de ki tudja milyen értékes kis cserebogár lakik odabent. 

Természetesen ez a könyv körbejárja az abortusz kérdését, hogy mikor és hogy vetessünk el egy gyereket. Egyszerűen írtózatosan nehéz kérdés. Ha lesz egy ilyen gyereked mondjuk, egy csonttörékeny, és már születésekor több csontja eltörik, már az anyaméhben törött csontjai vannak, és az első pelenkázáskor újabbakat törsz el, akkor megretten az ember, hogy jó ég, tudok-e egyáltalán segíteni ennek a babának, tudok-e kellőképpen gondoskodni róla, vagy minden egyes napjával újabb fájdalmat okozok neki?! 

És hát valljuk be, ha van a színen egy testvér, arra is nagyon kihat egy ilyen élet. Joggal érezheti, hogy háttérbe szorul, pedig a szülők még véletlen sem ezt tervezik. Csak egyszerűen a betegebb gyerek elviszi az energiáikat, az idejüket. 
Felemésztő ilyen helyzetben a pénz is. Hogy vajon mindent tud-e a szülő biztosítani, mikor az egyik folyamatosan ellátja a gyereket, a másik meg éjt nappallá téve dolgozik. Nem-e válnak ettől nem igazi családdá, azzal, hogy alig vannak együtt, mert más problémák felemésztik őket. 

Őszintén szólva én rettenetesen ki voltam akadva az anyára. Értem én, hogy mi motiválta, hogy biztosítson jövőt a gyerekének, akit lehet hogy évek múlva nincs aki elláson, ha ő nincs. Hogy egyáltalán az alap dolgokat ki tudják fizetni, ami kell a megélhetésükhöz, és a gyerek ellátásához. De az, hogy tulajdonképpen átgázolt ezért a barátnőjén, a férjén... a gyerek is határozottan megviselt lett, hiszen hiába mondjuk azt, hogy dehát tudnia kell a másiknak hogy szeretem. Ha nem viselkedek 100%-osan úgy, akkor nem fogja tudni a másik, hogy tényleg szeretem. 
Nagyon sajnáltam, hogy tönkretett egy barátságot, és azt a nőt is, pedig szerintem semmi extrát nem vétett a nő. Annál is inkább mert ugye itt egy katolikus nőről van szó, akinek alapelve, hogy semmilyen beteg gyereket nem vetet el. Teljesen mindegy lett volna neki, hogy mikor és hol mi a diagnózis.

És hogy egy-egy durva probléma, nézeteltérés milyen könnyen romba dönt egy házasságot. Ott is ahol nagyon szeretik egymást. Ahol a tökéletes párja két ember egymásnak. A fanatizmus elég rossz hatással van az egészre. 

És a végén a nagy kérdés, vajon megérte-e. Mikor végül nem is élvezik ki a helyzet eredményét, és Willownak sem az az élet jön, amire számíthatnánk. 

Nem tudom, én arra gondoltam, hogy nem szabad ennyire fanatikusnak lenni. Akkor sem ha a gyerekedet akarod megmenteni. Soha nem lehet egyetlen cél a szemed előtt, több dologra együttesen kell gondolni, és megoldani az egészet egyként. Mert így tuti sérül valaki, valami. 

Szerencsére van még egy-két Picoult könyv, amit nem olvastam. Örömmel várom őket, még akkor is ha a felépítésük ugyanaz. Egyszerűen szeretem ezeket a lelkiekben gazdag könyveket.

csütörtök, május 24, 2012

Eric Kraft: Herb és Lorna

Egy ideig teljesen meg voltam zavarodva, hogy ez igaz történet, avagy sem. Persze fikció, de nagyon érdekesen van alakítva az írása. Még képek is vannak illusztrációnak, Herbről és Lornáról. Persze semmi nem látszik a képből :)

Nagyon fura stílusa van a könyvnek, az elején picit zavart is. Egyrészt nem tudom hogy létező könyv, cikk részletek szerepelnek-e, de néha vannak ilyen elmélkedések benne a korról, a névadásokról, munkákról, cégekről, emberi viselkedésekről. Sok a bevágott részlet Maytől, akit mintha meginterjúvoltak volna, hogy meséljen Lornáról és Herbről. 

A történet viszont nagyon tetszik. Főleg hogy egy hús vér történetnek hat. Főleg meg mert olyan szép ez a szerelem benne. Erre vágyik szerintem mindenki Főleg hogy átitatja a szex egyfajta csodálata, és szépsége. Bárcsak nekem is ilyen szerelem és élet adódott volna. Bár a szerelem mostmár megvan, csak az övéké tökéletes teljes, az elejétől fogva. Mármint úgy értem, hogy megtalálták egymást, és egymás mellett és szeretve maradnak végig. És bármikor is vannak távol egymástól, fájó a másik hiánya. Na ezt az érzést persze ismerem :)

A szex meg apró kis erotikus szobrocskáik gyártásában is megtestesül. Úgy megnéztem volna egy ilyet ;) Lorna farag, Herb a mechanikus részeket készíti. Persze erre csak soká jönnek rá, hogy ugyanazon dolgoznak. Vágytam rá, hogy hamarabb elárulják egymásnak, de talán így volt szép az életük. Öregkorukra lett közös hobbijuk, amit később másoknak is átadtak.

A történet persze nagyon egyszerű. Semmi nagy csattanó nincs benne. De mégis szép és romantikus történet. Remélem ilyen adatik nekem is :)

A borító kimondottan illett nekem a történethez.

vasárnap, április 29, 2012

Gary Chapman - Catherina Palmer: Tavaszi történet

Gary Chapman neve ismerősen csenghet sokaknak. Nekem is van tőle könyvem, kisgyerekek és a szeretet nyelveikről. De ugyanezt az öt szeretetet nyelvet minden életkorra, párkapcsolatokra kiterjesztette. Még Linda barátnőm ajánlotta annak idején a könyveit. Ennek a fickónak van egy könyve, "A házasság négy évszaka" címmel, ami a négy évszakot a házasságra vetíti és azokban a problémákat és megoldásaikat elemezgeti. Nem olvastam azt a könyvet, de már nézegettem sokszor. És ugyanígy az ehhez a négy évszakhoz tartozó 4 könyvet, a Tavaszi történetet, a Nyári szellőt, a Parázsló Őszt, és a Télre Tavaszt. 

Ma a könyv nagyon jó. Tök jól van megírva, felépítve. Egyszerűen neked is fáj, ami a szereplőknek fáj. Mármint a lelki bajuk. Vagy csak én vagyok ennyire beleélős típus :) Bár lehet hogy az van, hogy éreztem már hasonlót. Bár nem ugyanazoktól az emberektől, de éreztem már a nem törődést, éreztem a megcsalást is, amikor annyira rosszul esik, hogy alig tudsz túllépni rajta, és akárhányszor eszedbe jut, mintha tört döfnének a szívedbe, azt is mikor azt hiszed, hogy dehát te mindent megtettél, mit kéne még tenned. Nagyon jól le van szerintem az is írva már egy köteten belül is, hogy mire van szükségük a nőknek, és mire a férfiaknak. 

Ami viszont nehezen olvashatóvá teszi szerintem a sok ima, vallás, bibliai idézet. Pedig ráadásul ezek tök közel állnak hozzám, de nem ilyen formán. Hogy valakiknek ennyire a napi életük legyen, az nehezen volt olvasható számomra. Pedig biztosan vannak ilyen emberek. 

A történetben sok pár szerepel. Ott van Kim és Derek. Derek a második férj, és van két ikergyerek, még Kim előző házasságából. Ott van Esther és Charlie, akik képviselik az igazán boldog házasságot, minden hülyeségével együtt. Ott van Ashley és Brad a fiatal házaspár, a nagy szerelemmel, kisbaba tervezéssel. Ott van a történet középpontjában szereplő pár, Brenda és Steve. Akikre bizony a tél köszönt be. És ott van Patsy, meg a körülötte legyeskedő Pete. Nagyon drukkoltam Brendáért, és Steve-ért, és nagyon izgultam, hogy van-e kiút, vagy nincs a problémáikból. 

És ott volt Cody. Igen, mindig ilyenkor képedek el, a jóságon, a szereteten. Hogy egy ilyen ember az aki minden ilyet meg tud fogalmazni, és mutatni. Sejtettem az elejétől fogva, hogy mi történt vele, és persze amikor kiderül, hogy tényleg mi is történt vele, akkor persze bőgtem egyfolytában. Hogy milyen önzetlen és tiszta emberek az ilyenek, hogy milyen nehéz lehet egy apának, és ha egyedül vagy a gyerekeddel, aki ilyen, és amikor csak Istenben bízhatsz, hogy továbbviszi az útján, és nem lesz baja, annak ellenére, hogy te már nem tudsz semmit tenni. Mindig ez visel meg legjobban a nehéz gyerekekkel kapcsolatban. Nem az, hogy nehéz velük, mert ugyanúgy lehet őket szeretni, sőt ők aztán nagyon sokat adnak vissza. De mi lesz velük ha már nem vagyunk többé ott hogy segítsünk nekik.

Jó volt. Tetszett. A borító is nagyon passzol nekem a sztorihoz, a stílushoz. Lehet többen olvasnák, ha nem lenne ennyire vallás központú, de talán ennek mégis pont így kell lennie, és ettől több ez a könyv.

vasárnap, április 15, 2012

Titania Woods: Szelek szárnyán - Csillámszárny akadémia 1.

Ezt a tündéres könyvet is a gyerekkel olvastuk. Ugyan idősebb korosztálynak van szánva és fiaim vannak, de ettől függetlenül nagyon szerették. Azóta játszanak tündéreset elég sokszor. 


Nem tudom miért 10-14 éves korosztálynál fut, mikor szerintem annál sokkal egyszerűbb a szövegezése. Sőt már unásig ismételve vannak benne dolgok. Ezért érzem úgy hogy jobban nekik való, mint nagyobbaknak. 


Ez az első rész nagyon egyszerű sztori volt. Libegi Csilli a főszereplő, elkezdi első évét a Csillámszárny akadémián. Most kéne megtanulnia repülni, de nem igen akar sikerülni neki. Van benne persze tanulság barátságról, szülőkről is. Úgyhogy okom nem lehet a panaszra. De azért kicsit szájbarágósan volt nekem megírva. 


A borítója tetszik nagyon. Olyan csicsás, csillógós, lányos :-D
És természetesen ennek is már több része megjelent. 3-at láttam már. Plusz egy karácsonyit.

Czigány Zoltán: Csoda és kósza

Ezt a könyvet Kolos szülinapjára kapta tőlem. Ezt is megszerettük :) Pedig elsőre no, nekem kissé fura volt :) Érezhető, hogy pasi írta, mert vannak benne "érdekes" dolgok :-D 
A történetek elég vadak, de a gyerekeknek bejöttek. A vadakat úgy értem, hogy elég furán elrugaszkodott történetek :) Nem is fantáziailag, hanem olyan zagyvásak :) Nem tudom megfogalmazni jól. Olyasmi amit talán a húgaim tudnának legjobban érteni, mert én meséltem nekik nyaralásokkor ilyen rögtönzőtt, blőd történeteket. Az enyémnek az volt a címe, hogy "Mátyás és kalandos utazás és kisded". 


Most mikor képet kerestem a borítóról, akkor olvastam el, hogy tulajdonképpen Czigány Zoltán is a lányának rögtönözte ezeket a meséket. Gondolom innen a hasonló érzésem :) Ilyenek a rögtönzött mesék.


És örömmel láttam, hogy van több könyve is Czigány Zoltánnak. Meg kell szereznünk!



Berg Judit: Két kis dínó a zsírkréta korban

A gyerekekkel olvasott könyveket is néha fel szoktam ide rakni. Ezt ráadásul kétszer, sőt nem, háromszor olvastam végig. Ez a mese egy nagyon aranyos mese! Sőt mi több, még szórakoztatott is. Fel fel nevettem rajta.  A rajzok is jó, a sztori is jó. A szöveges is nagyon jó. És a 7 és a 4 évesem is nagyon élvezte. De tényleg hiszen, újra kérték, és egymás után közvetlen. És alig vártam hogy legyen folytatása, és ma bukkantam rá, hogy jé megjelent! 


A történetet Trikó meséli el, aki szerintem tök vicces egy figura. A barátja pedig Nyamm. Nyamm húsevő, hiszen egy tirex. Trikó aggódik is magam miatt néha. Ő meg egy triceratopsz, úgyhogy csak növényekre bukik. Mégis jól kijönnek egymással.
A végére akár meg is tanulhattam volna a különböző szauruszokat, de nekem ezek nem mennek :-D Még kimondani sem tudtam némelyiket, nem hogy megjegyezni ;) 


Az új rész pedig ez lesz.


szombat, április 14, 2012

Janet Evanovich: Egy fejvadász

A szingli fejvadász sorozat első része. Szerettem volna olvasni, mert annyian dícsérték. Volt aki az összes megjelent rész egy huzamban lenyomta... mert hogy olyan szuper. Hát...


Kb két hete olvastam ki, a repülőre ezt vittem magammal. De őszintén szólva nem sokra emlékszem belőle. Az rémlik, hogy csak azért olvastsam mert ez volt nálam, annyira nem kötött le. Rövid volt, nem volt minden igazán kidolgozva. Bár végülis valami krimiféle akart lenni... csak nekem amolyan elnyagyolt egyszerű volt. 


Aztán itt van ez a pasi, akiért Stephanie oda van... meg vissza... dehát milyen pasi mán ez, azon kívül hogy macsó. De mi a jó benne? Nemély részén igazándiból fenn is akadtam... persze biztos vannak kislányok, akik hat évesen már ilyen olyan szexuális jellegű dolgokba keverednek... de tényleg van ilyen? Mert az hogy később felnőttként egy-egy valamire kapható csak úgy, az még oké. Biztos vannak ilyen pasik akik csak úgy leveszik a nőt a lábáról első pillanatban... bár nekem akkor sem menne asszem :) Na mindegy. Szóval fura ilyen epekedést látni egy pusztán fizikailag vonzó pasi után... 


Azt meg hogy egy nőből hogy lesz fejvadász? Én ezt sem tudnám elképzelni. Ennyire nem kellhet a pénz... nem létezik... De mondjuk a bénázása legalább jól le volt írva. Hogy mennyire nem tudja hogy mit és hogy, és hogy igazándiból csak a szerencse kedvez neki mindig. 


Film is van belőle már, majd tuti megnézem. Egy filmnek lehet elmegy, de azért egy könyvtől én kicsit többet várok. Nekem túl egyszerű és túl semmilyen volt. Majd ha kezembe akad még egy második rész, lehet elolvasom... de nem a megvevős kategória.


A borító viszont jó. Passzol a sztorihoz.

csütörtök, március 15, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 5. - Remény

Elérkeztem az ötödik részhez. Igen, kicsit fanatikusan ezt olvasom :-D Még szerencse, hogy nincs meg a hatodik rész, így nincs esélyem annak neki esni. Ide lenne valamire váltani. 


És azt hiszem ez a rész annyira most nem jött be. Sokkal kevesebb volt a humor benne, és őszintén? Utáltam Cortezt. Szerintem egy hülye. Amin berágott Renire az egy kamu hülyeség. Nem hinném, hogy fent kellett volna akadnia, ahogy korábban állandóan bánt Renivel, meg hát valljuk be, ha igaznak hitte azt ami nem volt igaz, akkor hogy is gondolta a bulit ;) Na meg hogy is gondolta akkor a sértődésének az okát? Én azt sem értettem, hogy miért mondta Reni anyukája azt, hogy igen hibázott. Jó nem jó dolog hazudni, de egyrészt nem Reni találta  ki a dolgot, másrészt én  megértem hogy valahogy vissza akart vágni. Én is vissza akartam volna. 


És persze azt továbbra sem tudjuk, hogy Cortez mit is gondol. Én azt sem értettem, hogy a barátok miért zárkóznak ennyire el attól, hogy kicsit beleszóljanak a dolgokba. Mármint úgy értem, hogy ha tudják, hogy az egyik mit gondol a másikkal kapcsolatban biznyos dologokról, én biztos elmondanám. Nem rábeszélni persze az egyik embert a másikra, vagy lebeszélni. De szerintem egyáltalán nem jó barátságra vall, ha hagyod a másikat vergődni, amikor pedig tudsz dolgokat. 


Ja igen, Cortez másik megsértődését sem értettem. Nem értem, hogy mi köze annak, hogy folyton egyedül van, és utazik, és relatíve magányos ahhoz, hogy Reni nem akar beállni a Facebookon kommentelők, körülette ugrálók sorába. Én sem akarnék. Reni olyan amilyen, én szeretem, maradjon is az. Már egyébként is alapból nem értem az ilyen extra facebook népszerűséget. 


Kinga hihetetlen egy undok nő :-D 
Virág meg olyan kis béna mindig... tényleg ilyennek kell lennie?
A fiúkat meg bírom, mindet :) még ha néha olyan gyerekesek és primitívek is.
Reni szüleim meg "érdekesek" voltak néha... nem tudom, én biztos nem eröltetném rá a gyerekemre a közös "nyaralást" avagy őszölést, amikor épp tudom hogy jópár programja van... 


De azért gyorsan lenyomtam viszonylag a könyvet. És nagyon izgat az új rész is. De majd egyszer. Most le akarok szokni a sok vásárlásról :-D Mármint könyv vásárlásról :) Vagy végülis bármi vásárlásáról :)