hétfő, március 04, 2013

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Felhívom a figyelmet, ez a bejegyzés SPOILER-t tartalmaz, csak az olvassa, aki olvasta, vagy tényleg tudni akarja.

Eléggé kiborított ez a könyv. Szeretem Jojo Moyes írásait, egyszerűen hat a lelkemre, beleélem magam, átérzem, kiborít. Régen bőgtem ennyire könyvön. De talán Jojo Moyes előző könyvén :)

Miről is szól ez a könyv. Van egy tolészékbe kényszerült 35 éves fickó, Will. Aki előtte menő gazdag ember volt, vagyis gazdagnak még mindig gazdag, aki habzsolta az életet, ezer helyen járt a nagy világban, hegyeket mászott, mindenféle extrém dologban benne volt. Olyan szinten lebénul, hogy csak az egyik karját tudja részlegesen mozgatni.

Én elhiszem, hogy ez borzalmas lehet. Elhiszem, hogy fogalmam sincs mennyire. Az ember marhára tudja sajnálni a szép és jó életét ami volt, de tudni kell feldolgozni azt is ha valami nem úgy megy ahogy szerettük volna. Elhiszem, hogy borzalmas lehet ha az embernek durva fájdalmai vannak, én sem kívánom magamnak. Ennek az embernek meg voltak. Nem kevés. És ő úgy dönt, meg akar halni, nem képes így élni az életét. 

Ez szép és jó. De ugye mivel rokkant, nem képes igazán végezni saját magával. Ezért 6 hónapot ad a szüleinek, hogy velük legyen, aztán kész vége, elmegy egy helyre, vagyis elviteti magát a szüleivel, ahol végső soron átküldik a másvilágra. 
A szülők reménykednek, hogy a 6 hónap alatt valami történik, hogy valaki meggyőzi, hogy így is érdemes élni. Jön egy lány Lou, aki a maximumot adja ennek a férfinek. Beleszeret pluszban, mert a személyisége olyan hatással van rá. De Willnek nem kell, vagyis nem elég ez. Pofán tudtam volna vágni az önző egoista, baromarcát. Mégis hogy gondolja ezt egy ember, hogy ha valaki öngyilkos lesz, és én épp hazaérek, akkor nem hívok mentőt, mert hogy hát ő döntése volt, ezt akarta, akkor megvárom míg meghal, és majd csak a hullaszállítókat hívom? Nem, erről nem szólhat senkinek a döntése. Nem segíthetek senkinek meghalni, még ha ő maga akarja is. Ezzel hogy ott ülök az ágyánál, mikor megkapja a halálos dózisú gyógyszert, tulajdonképpen hagyom elvérezni a felvágott ereivel. 
Igen, ez van, valakinek nagyon rossz lapokat ad az élet. Lehet néha elviselhetetlen. Te magad, oké, tedd, vess véget neki, ha úgy gondolod. De másokat soha semmikor ne vonj bele. Mert ha szeretnek ez a baj, hogy úgyis megteszik neked. És ez aljas, önző, szemét dolog. Gyűlöltem Will Traynort. És pluszban még a pofátlan utóleveléért! Hogy a lánynak így sokkal jobb, mert ad neki pénzt, és abból vehet lakást, meg megvalósíthatja az álmait. Ja, tényleg hurra, marha jó. Én inkább lennék azzal az emberrel, akinek a lelkét szeretem. Az mindennél fontosabb. Még akkor is ha beteg és ápolni kell. Még akkor is ha időnként azt kívánnám neki, hogy haljon meg végre.

Úgyhogy én Lou helyében egész egyszerűen nem mentem volna Svájcba. Lou édesanyját teljesen megértem. Will haljon meg ha meg akar halni, de ne segédkezzen benne senki. Vagy ne így. Mert Will pl elégszer lett nagyon beteg. Mondjuk tüdőgyulladást kapott, amivel ha nem vitték volna időben kórházban meghal. Akkor miért nem tették ezt. Ha már ennyire ezt akarta. Csak fél nap csúszás és nem tudják megmenteni a kórházban. 

A másik meg hogy azt mondták gyógyíthatlan, de ugyanakkor azt is mondták, hogy még évtizedekig élhet. Honnan, de mégis honnan a búsból tudhatná, hogy 10 év múlva nem lesz gyógymód? Hogy lehet így feladni? Hogy lehet nem is keresni a jót az életben? Csak azért mert sajnálod a rohadt gazdag fényűző előző életed.

Tudom, tudom biztos nem értem, hogy mindenkinek joga kell hogy legyen a halálhoz. De nem ezért kapta az ember az életét. Az élet egy ajándék. Ne dobja el senki sem!

hétfő, január 07, 2013

Kerstin Gier: Smaragzöld

Legszívesebben újra olvastam volna a két első részt (Rubinvörös, Zafírkék), de kölcsön is van adva, meg nagyon érdekelt is hogy mi a folytatás. Persze pont emiatt némely rész már nem volt tiszta, hogy hogy is volt. Pont egy éve olvastam ugyebár őket ki. Akkor a Rubinvöröset újra, a Zafírkéket meg újonnan. 

Igen, ez a sorozat tényleg a kedvencem lett. Bár ez is ifjúsági irodalom, de akkor is olyan jól ki van találva ez az időutazás. Bár A-val vitatkoztunk azon, hogy a végén van-e benne egy kis hiba... amit szerintem ki lehet magyarázni, de én mindent ki tudok magyarázni :-DDDDD

Igazán szeretem, hogy ez most meg zölddel volt írva :-DDD De tényleg :) Szeretem az ilyen ötleteket a könyvekben. A borító még mindig szuper, bár zöldesebb zöldre számítottam.

Na de a lényeg, hogy itt ebben a részben aztán már felgyorsulnak az események. Itt már mindig történik valami. Kavarognak a részletek, szerelmi problémák. Ide-oda ugrálás az időben, taktikázás. Persze sok dolgot lehetett sejteni, ezt én már korábban is gondoltam, hogy Gwendolynnak mások a szülei ;) 
A kis vízköpő démont szerettem nagyon a hülye beszólásaival :)
Lesliet is nagyon bírom, a tanácsaival, hogy mindig hisz Gwen-nek, és mindenben segíti. 
Szerintem valamikor tuti egyben elolvasom a hármat. Majd ha már nem 2in1 leszek :) 

Ja, igen, és a filmelőztes :) Várom nagyon!

Gary Chapman: A szeretet mindent legyőz

Biztos sokan hülyének néznek hogy ezeket a könyveket olvasom, de én szeretem Gary Chapmant, ez van. Én szeretem a kedves, nyugodt, optimista hangvételét, a történeteit, hogy minden lehet jó, és mindenből ki lehet hozni a jót. Ez nagyon jó hozzáállás szerintem az élethez. Szeretem, hogy nem ítél el senkit. Bármilyen embert, történetet elfogad. 

Ott van a házasságos sorozata, amit a házasság négy évszakához hasonlítva írt meg. Abból is a másodikat olvasom már, és tetszik. Vannak benne elváltak, konfliktusok, megcsalások. Nem csinál úgy, mintha az emberek nem gondolkodnának ez azon, hogy félre lépjenek, elváljanak, vagy ne veszekednének. Van benne újra férjhezment nő két gyerekkel, van benne rosszemberből lett jó is persze. 

Kicsit elkalandoztam. Szóval ez a könyve sok apró történetből áll. Sok olyanból, amikor valami jól sikerült, jól alakult, mégpedig úgy, hogy valaki valamiről lemondott, valaki megbocsátott, valaki elfogadta a másikat. Pedig néha tényleg nagyon nehéz, amikor a csudába kívánnád a másikat. Ahogy pl én vagyok a volt férjemmel. Egyszerűen néha azt érzem hogy gyűlölöm, pont azért ahogy állandóan bánik velem. Ugyanakkor mégsem tudok arról leszokni, hogy viszont én ne legyek normális vele. Ő hiába nem az. Szerencsére hiába határozom el mindig, hogy bunkó leszek, és visszaadom a kölcsönt, mégsem teszem meg sosem, nem tudom miért. 

Sok jó történet volt a könyvben, volt pár amit megsirattam. Volt olyan, ami akár apukámnak is szólhatott volna, aki nem fogadta el azt hogy elváltam, és újra férjhez mentem. Igen, biztosan nehéz lehet ez, hogy a gyereked mást tesz, mint amit szeretnél hogy tegyen. De ha szereted, miért azt várnád, hogy úgy élje az életét, ahogy te szeretnéd. Remélem én sosem leszek ilyen a saját gyerekeimmel.

Olyanoknak ajánlom ezt a könyvet, akik hisznek a jóban, hogy lehetnek jók is az emberek, ha akarnak, akik hisznek a szeretetben!

szombat, december 01, 2012

Gary Chapman: Nyerő páros

Bevallom mostanában foglalkoztat ez a téma, hogy mitől lesz és marad jó egy párkapcsolat. Gary Chapman könyveit egyébként is szeretem. Gary Chapman alapból vallásos beállítottságú, de próbálja ezt a könyvében azért nem annyira vinni. Mondjuk engem egyáltalán nem zavar ez. Nem épít igazándiból a vallásra a könyvében. 

A könyv nagyon rövidke, pár óra alatt vagy tán még annyi sem kell, elolvasható. Jó nagyon a felépítése és a példái. 

Miből is indul ki. Van egy házasság, ami szerelemből köttetett. Van valaki akivel úgy érzed megtaláltad a másik feled, akiben annyi mindent szeretsz, mégis meg-meg történik, hogy összevitatkoztok, főleg ahogy múlik a kezdeti rózsaszín köd. De még talán ez sem kell hogy így legyen, végülis bármikor bármiből lehet nézeteltérés, és vita. Mert különbözőek vagyunk, mást gondolunk más és más dolgokról. De ez nem baj. Amit viszont fontosnak tart, hogy tanuljon meg egy pár hatékonyan konfliktusokat kezelni. Meghallani a másik érzéseit, elfogadni, hogy máshogy érez. Ha lehet kompromisszumot kötni. 

Nagyon tetszett ez a kis könyv, mert nagyon jól rávilágít arra, hogy más és más hozzáállás hogy befolyásolja egy beszélgetés kimenetelét. És hogy soha nem az a lényeg hogy győztesen kerülj ki valami helyzetből, mert ki akarna egy vesztessel élni. És ez teljesen igaz és reális érzés. 

Szeretettel ajánlom mindenkinek, mert szerintem igen jó kis összefoglaló. És érdekessége a dolognak, hogy pont olvasok egy másik könyvet, gyerekneveléssel kapcsolatos, és nem Gary Chapman írta, mégis visszaköszönnek a elvek benne. Úgyhogy már csak ezért is megkedveltem ezt a kis könyvecskét :)

A borítója meg külön tetszik nekem. Kemény borításúban van meg nekem, és nagyon tetszik a kinézete.

péntek, november 16, 2012

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél

Ez a könyv igazán közel áll a szívemhez. Ez egy szerelmi történet. Egy férjes asszony és egy mondhatni nőcsábász között. 1960-ban játszódik ez a történet, amikor ez koránt sem annyira egyértelmű, hogy hogyan is fog történni végül. De jó érzés volt, hogy van olyan nő, akinek nem elég az, hogy szép háza van, sok pénze, elismert férje. Mert ha egy ilyen ember mellett elveszik a személyiséged, akkor semmit sem ér az egész. Kitörni azonban mindig nehéz. 

Több ponton megsirattam a történetet. A nő és a férfi gyötrődését is. A mérhetetlen vonzalmukat egymás iránt. Bár gyaníthattam volna a sorsfordító pontokat, mégis mindig szíven ütött egy-egy történés. Jennifer azonban végülis nagyon bátor volt. Annak ellenére, hogy mi jutott neki amiatt amit döntött. De szerintem még így is megérte, hogy nem kapta meg azt amire vágyott valójában. Mert attól ami nem volt jó viszont megszabadult. 

Tetszett hogy fel tudtak ilyen formán is nevelni egy gyereket, és jól. Bár ez nem volt kirészletezve. Mindkét fél jobban járt tulajdonképpen, hogy nem őrölte magát egy értelmetlen kapcsolatban. Bár tudom a férfiak ezen könnyebben túllépnek. 

Sajnáltam a titkárnőt, aki felnézett, majd ráébredt a valóságra. De legalább ezzel kulcsot adott kicsit Jennifer kezébe a boldogsághoz. 

A házvezetőnőért oda voltam :) Kedvenc jelenetem volt tőle, hogy náluk az a szokás, ha meghal egy férfi, akkor hamuval kenik be az ablakokat. Amikor meghalt a férje olyan tisztára sikálta őket, ahogy csak tudta ;) Hát nem könnyű, nem mindenkinek adatik meg egyáltalán a lehetőségre. 

A történet a múltban játszódik, és Ellie az aki feleleveníti a régi sztorit. Ellie is kicsit hasonló cipőben jár, bár az ö kapcsolatában látszik, hogy nem sok minden van a szerelemből. De ugye milyen könnyen áltatjuk magunkat. És milyen könnyen átverhetőek vagyunk, mert szeretetre vágyunk. Mindenkinek kívánom, hogy az ilyen kapcsolatokból egyszer tudjon kiszállni. Maga mögött tudja hagyni a tévedést. Talán mindenkinek akad ilyen...

Jó könyv volt. Kicsit szólt rólam is, az életem bizonyos mozzanatairól. Megérte elolvasni. Bár talán csak az tudja átérezni igazán, aki maga is tapasztal hasonlókat. Akár olyat, mint Ellie, vagy mint Jennifer.

Suzanne Collins - A kiválasztott

Jó régen kiolvastam már ezt a könyvet, csak a költözködés miatt nem volt időm írni róla. Nem is tudom melyik rész a kedvencem ebből a sorozatból. Így összességében az egész mégsem lett nekem akkora durranás. Mármint kellett természetesen a végére ez a háború. Kellett hogy a végén helyükre kerüljenek a dolgok. 

Szerettem Katniss vívódásait olvasni, ahogy próbál megérteni dolgokat, ahogy jár az agya körbe-körbe. Az írónőnek sikerült átadnia az érzéseit, a tehetetlenségét. Túl szép lett volna ha Peetaval minden jó. De mikor visszakapja nem is azt az embert kapja vissza. Tényleg tehetetlen lehet az érzés, hogy kívülről is befolyásolhatják az embert, hogy az érzelmei képesek megváltozni tőle. Az emberi kegyetlenség határtalan. Katnissnek is folyamatosan szüksége lett volna a megerősítésre. Kellett neki a társ, aki a másik fele, aki amikor kell lenyugtatja. Nekem mindig is Peeta passzolt hozzá. Gale nekem mindig is inkább a munkatársa volt, mint bármi más. 

Ebben a könyvben is ha nem is viadalon, de továbbra is rengeteg a veszteség. Még nekem is nehezemre esett felfogni, hogy egyszerűen lettek akik nincsenek többé közöttük. Hogy mennyien képesek voltak feláldozni magukat. És ugyan Katniss túlélt mindent, de vajon ép életet tud élni? Nem csodálom, hogy sosem tudta kiheverni a dolgokat, még akkor is ha sok boldogság utólag mégis megadatott neki.

A háború fordulatát valahogy sejtettem. Sejtettem, hogy Snow elnök röhögő görcsöt fog kapni. És végülis azt hiszem helyes is volt a döntés. Viszont képtelen voltam felfogni Katniss szavazatát. Sajnálom, hogy ilyenek az emberek, hogy mindenképpen bosszút akarnak állni. Persze nehéz kérdés ez.

Összességében jó volt a sorozat, de mégsem hiszem, hogy a sokszor újraolvasós, vagy felelevenítős kategória lenne számomra.

szombat, szeptember 22, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő

Nem vagyok már tinilány, de ez a sorozat mégis a kedvencem. Ebben a kötetben már végre felnőttesebb dolgok is vannak. Fontos szerepet kap a pályaválasztás, a tanulás, hogy vége egyszer a giminek, a szalagavató. Szóval pörögtek az események, ahogy negyedikben illik is. 

Szeretem, hogy olyan az egész történet, mintha tényleg napló íródna. A sok tennivaló miatt néha hetekig nincs bejegyzés. 
Átéreztem a tehetetlenségüket, hogy nem is tudják mit akarnak, hogyan legyen tovább. 

Reni szüleire határozottan haragudtam, marha könnyű mindig a szerelemre fogni mindent. Eszükben sem volt igazán segíteni Reninek. Persze aggódik az ember azért, hogy a szerelem miatt esetleg elszúrja a gyerek az életét. De a szerelem fontos dolog. Én sem tudtam rendesen tanulni, mikor az voltam. Furcsállom is, hogy Reninek ez megy. Jó persze neki sem mindig, de azért alapvetően jól csinálja. És hát oké, lehet hogy elszúrhat a szerelem miatt egy gyerek valamit, de erről is úgy gondolom, hogy jövőre is vannak felvételik, akkor is lehet újra próbálni, nincs vége a világnak attól, hogy valami nem sikerül mondjuk elsőre. Nem kell maximalistának lennünk a gyerekeinkkel, mikor mi sem vagyunk magunkkal azok. Vagy legalábbis tudjuk hol vannak a határaink. 

Cortez persze a minta pasi. Azt nem igazán értem miért nem akar arról beszélni, hogy mióta szereti Renit, hogy alakultak ki az érzései. Miért olyan titkos ez? Valamit csak lehet mondai, még ha a pasik nem is tudnak ilyen témáról sokat szövegelni. 

Aztán persze előkerült a szex téma. Ami éppen ideje volt. Muszáj volt már a történetbe. Renit megértem, hogy nem érzi még felkészültnek magát az egészre, a lányok van hogy felkészületlenebbek ilyen téren, ami talán nem is baj, legalább megfontoltabbak, végülis ők lesznek adott esetben terhesek, úgyhogy nem is árt :) Viszont Cortez fura nekem. Értem, hogy szereti Renit, de nem értem, hogy miért nem próbálkozik. Azért az merész dolog, hogy egy lányra várjon, hogy talán majd szól ha alkalmas, vagy mi? Főleg hogy Reni kezdő a párkapcsolatokban. Minimum elvártam volna, hogy felvesse, beszéljenek róla. Főleg hogy a feltételezés az, hogy az előző barátnővel volt szexuális kapcsolata, bár egyértelműen nem derül ki. Szóval ezt kicsit furcsállom, hogy ha valaki nagyon szeret valakit, akkor nem vágyik rá, és semmilyen formán nem adja a másik tudtára. Nekem ez az aggasztó és biztos szereti-e kategória :) De lehet csak én vagyok ilyen.

A srácok, lányok jófejek voltak, tényleg összeszokott rendesen a kis társaság. 
Csak tavasszal lesz új rész. Hát kár, nagyon olvastam volna tovább. És rossz, hogy az lesz az utolsó rész... bár folytatná tovább az írónő.

A könyvért köszönet a húgomnak, akitől szülinapomra kaptam ezt a részt.

Milly Johnson: Yorkshire puding klub

Azt hiszem nem meglepő, hogy kedvet kaptam ehhez a könyvhöz. Hiszen én is babát várok éppen, így különösen érdekelt, hogy a könyv főszereplői, Helen, Janey, és Elizabeth hogy várják a babát, milyen életük van. Hát meg kell mondanom egyiküké sem volt egyszerű. 

Helenért nagyon izgultam, hogy ne hagyja magát ennyire elnyomni. Nem reméltem, hogy meg meri egyszer mondani a magáét. Janeynek nagyon tutin alakult az élete, igazi mintaférjet fogott ki. Bár mindkettőjüknek volt oka a döntéseiknek, de végül úgy lesz minden ahogy lennie kell. Elizabeth pedig, hát igen, az övé tényleg nehéz. Teljesen egyedül lenni, és úgy várni egy babát, ahogy neki kell. 

Érdekes dolgok alakulnak, derülnek ki fejezetről fejezetre. A terhesség terhébe is bepillanthatunk. És még sikerült tippeket is kapnom egy-két terhességi dologra, szóval már ezért megérte olvasni :) 

Szerettem a lányok barátságát, azt is hogy azért rosszat is gondoltak egymásról :) de ugyanakkor mégis segítették a másikat. 

Nem volt óriási mondanivalója, de szórakoztató olvasmány volt, fáradt hétköznapokra.

A borítója nagyon tetszik, szeretem az ilyen rajzos, színes dolgokat. 

Mitch Albom: Öten a mennyországban

Már jó régen kiolvastam ezt a könyvet. Nagy lelkesedéssel vártam, egyrészt szeretem Mitch Albom könyveit, másrészt a témája is érdekelt. A történet egyszerű, Eddie a nyolcvanharmadik születésnapján meghal. Egy kislányt próbál megmenteni a munkahelyén. Eddig egy vidámparkban dolgozik évek óta, sőt egész életében ott dolgozott. Egyedül él már, a szerettei meghaltak. Annak ellenére hogy szerintem szép élete volt, tipikus ember, valamiért mindig elégedetlenkedett. Sok dologért nem is kellett volna. De ezekre lehet hogy csak későn jövünk rá, talán már pont ott a mennyországban. 

Eddie miután meghal, a mennyországba kerül. Ahol 5 ember várja, és szép sorban kiegészíti élete történet, magyarázatot ad, vagy rávilágít dolgokra. Én szeretem egyébként is ha helyére kerülnek bennem a dolgok. Ha mások megmagyarázzák mit miért tesznek. És jó érzés ebben hinni, hogy a mennyországban mindenre meglesz a válaszod. 

Tetszett a történet felépítése, hogy hogyan öregszik Eddie egyre, hogyan áll össze életének képe. Nem csak a mennyországban lévő találkozások, hanem saját maga elbeszélései is segítenek abban, hogy megtudjunk mindent róla.

Igazán szép kép a mennyországról, azt hiszem ha ilyen akkor jól fogunk járni. Szerintem fogom ezt még újra olvasni.

Nem rossz a borítója sem.

csütörtök, augusztus 23, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 6. - Ketten

Én nagyon szeretem ezt a sorozatot az az igazság. Nekem annyira a középiskolát hozza vissza, és annyira jól meg van írva. Reni fejlődése, ahogy 14 évesből lassan 17 évessé cseperedik. Ahogy változik ez idő alatt. Egyre kevésbé hagyja magát befolyásolni, vagy elnyomni. Ugyanakkor azt is szeretem ahogy 17 éves fejjel a párkapcsolatot kezeli. Szerintem az ilyen lányokat, akik megmondják mi a bajuk, nem várják, hogy a srác kitalálja, hogy mi az ami bántja. Úgysem lenne esélyük. És néha a fiúk gondolatai is tök jogosak. 
Az is tetszett, hogy igazándiból beismeri Reni, hogy nem is ismeri Cortezt. Gimiben hányszor alakul így egy szerelem! Hogy csak külsőre tetszik valaki, csak messziről ismerem, és nem is tudom igazán milyen. És szerencse hogy Cortez belsőleg sem rossz. Mert ki tudja mit rejthetne a szép külső. 

Nagyon bírtam most is a vicceket, a történéseket.
Tetszett az internet mentes hét. Ez nagy ötlet ebben a mai világban, mikor mást sem csinálnak a gyerekek, mint neteznek, facebookoznak, csetelnek. 
Bírtam a filmeket, amiket nézett Cortez meg Reni. Mindig minden színészhez megtalálták a romantikus és a pasiknak való filmet is. 
Reni megint jó kis könyveket olvasott, és nekem is mindig az az aktuális kedvenc, amit épp kiolvastam :)
És hát a vége... igen, pont az ami velem történt január végén... úgyhogy totál be vagyok zsongva hogy hogy lesz a folytatás. Még jó, hogy most olvastam csak el, pedig régóta megvan ez e rész, mert még 1 hét mire megjelenik az újabb, a 7. kötet. Amit hipp hipp hurrá, de meg is kapok a húgomtól szülinapomra :)

A borítók pedig még mindig bejönnek! Tetszik a sorozat stílusa.