csütörtök, december 23, 2010

Gil McNeil: A dívák nem kötnek

Ez a könyv véletlen pottyant a múltkor a kosaramba. Csak mert kötős :) És nagyon élveztem, hiszen a főszereplő csajszinak az élete megváltozik és egy fonalboltban köt ki. Fel akarja dobni az egész kötős világot, új, szép színekkel, és fajta fonalakkal. Aminek ugye mi is tanúi vagyunk mostanság, hogy nem csak bűnronda műszálas zöld létezik, hanem szépséges fonalak, selymek, pamutok, gyapjúk, mindenféle. 

A történet nagyon mindennapi, és semmi csodálatosan romantikus és váratlan nem történik benne. Mégis tetszett. Szerettem ahogy a gyerekeket "kritizálta", és tényleg ilyenek. Jót nevettem azon a részen, amikor a két gyereke fent az emeleten mást sem csinálnak, mint egymásnak kiabálják, hogy hülye, buzi, mitudomén. És ugye most szúrták le a gyerekemet, hogy vigyem kivizsgálásra, mert csúnya szavakat hajtogat. Az én gyerekem is mindjárt 6 éves, a könyvben szereplők is 5 meg 6 évesek voltak. Szóval,  na mindegy ez más lapra tartozik. De csomó mindenen röhögtem, főleg a gyerekekkel kapcsolatos dolgokon, mintha saját magamat hallottam volna, akár szóban akár gondolatokban.

Azért örültem volna ha valami romantikus vége is lesz, de az egy teljesen hétköznapi szál volt, amiből pont az sült ki, amit sejtetett is. Vagyis olyan volt minden benne, mint maga az élet. Mindenféle nehézségével, és örömével.
Ami szintén tetszett, hogy annyira kihozta, hogy mennyivel hangulatosabb, emberközelibb egy kisebb városban élni, mint egy lélektelen nagy tömegnyomorban. Hogy én hogy utálom Budapestet, ilyenkor mindig rám nehezedik az érzés, hogy kicsi helyen kéne lakni, ami meg is van, és ott is kéne dolgozni. Jó lenne...
Na mindegy, szóval a könyvben van egy Köss és nyafogj kör :) ahol hetente összegyűlnek a lányok, asszonyok kötni. Annyira jó! Bárcsak lenne ilyen a közelemben! És a könyvben szereplő minták McNeil weboldalán is megtalálhatók. Ha minden igaz, készül a könyv folytatása is, kíváncsian várom. Élvezetes olvasmány volt.

Borító nagyon tetszik! Csábítóak azok a fonalgombócok! :)

szerda, december 15, 2010

Anna Godbersen: Lux Girl 2. - Pletykák

Most nézem, hogy majdnem egy éve, hogy az első részét elolvastam. Valahogy sikerült elkavarnom a könyvet, a napokban akadtam rá. Gyorsan el is olvastam.

A történet tovább folytatódik, ezúttal Elizabeth húga a középpontban, aki Henry után vágyik. Hol egymásra találnak, hol szétmennek. Penelope továbbra is unszimpatikus, gonosz kis nő, Linával karöltve. 

Tudtam, hogy mi fog történni, egy bizonyos szereplővel, mert olvastam már valamelyik könyves blogban, de még az utolsó 10 oldalban sem akart megtörténni, aztán csak megtörtént. Kissé fura volt nekem ez a megoldás, nem igazán értettem, hogy miért kellett a csajszinak menekülőre fogni... na mindegy. Azért kár, hogy ezt a megoldást választotta az írónő.

A ruhák továbbra is elbűvöltek, a sorokat olvasva megint és megint magam előtt láttam őket. A történet továbbra sem egy nehezen követhető, de pontosan beleillik abba a világba, és beletanulunk, hogy mikor mit és hogy szabadott annak idején ezeknek a hölgyeknek, vagy uraknak.

Borító továbbra is nagy kedvenc. Ilyen ruha kéne nekem is :)

vasárnap, december 12, 2010

Kedvencek - játék

Laura hívott játszani. Nem tudom meg tudom-e ezeket értelmesen válaszolni, de valamit írok :)

01 – A múlt év legjobb könyve: Mármint 2009? És hogy abban az évben adták ki a magyar verziót? Na hát ez az amit nem fogok tudni, hát a csuda tudja egyáltalán hogy melyik könyv pontosan melyik évből való... na de akkor kezdtem a Twilight őrületemmel :) Az biztos 2009, legyen az :)

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad: Nem hiszem hogy volt ilyen. Max kétszer olvastam bizonyos könyveket, mint Szabó Magda Abigélje, vagy a Születésnap, vagy az Álarcosbál. 2x olvastam a Twilight-ot, kétszer olvastam majdnem mindegyik Harry Potter részt.

03 – Kedvenc könyvsorozat: Akkor legyen a legyen a legyen a Twilight? :) (Stephenie Meyer)

04 – A sorozat kedvenc része: Stephenie Meyer: Napfogyatkozás

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől: Jane Austen: Büszkeség és balítélet

06 – Szomorúvá tesz: Jane Yolen: Csipkerózsa

07 – Leginkább alulértékelt könyv: Nem tudom...
08 – Túlértékelt könyv: Coelho könyvei, bár ezt most így többesszámban elég rossz leírnom, mivel egyet olvastam csak tőle, de az több mint nem tetszett.

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis (és még mennyire...): Amiről azt hiszem, hogy nem fogom szeretni, azt általában nem olvasom el, sem nem veszem kezembe, sem nem veszem meg, sem nem kérem kölcsön, sem nem kölcsönzöm ki könyvtárból... szóval nem tudom. Semmi ilyesmi nem jut az eszembe.

10 – Kedvenc klasszikus: Bulgakov: Mester és Margarita, Jókai regények, Jane Austenek, Orwell
11 – Ami nagyon nem tetszett: Nem lehet múlt idő, mert még nem olvastam ki, de az Anita Blakes sorozat második része nekem túl durva... gyerekeket beleznek ki, vudu papnők lelket tárolnak rothadó testekben, meg ilyenek... hát ez nekem enyhén sokk... még akkor is ha nincsenek is ghoulok meg vámpírok, meg élőhalottak... azért ha kiolvasom még meglátjuk... hátha megváltozik valami...

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem: Nem hiszem, hogy van ilyen, még a gyerekkori könyveim közül is volt, amit újraolvastam.

13 – Kedvenc író: Jókai Anna, Stephen King, Jane Austen, Mitch Albom, Anna Gavalda, Görgey Etelka, Jodi Picoult, Sarah Dessen, és tuti tudnék még párat sorolni...bár gyanítom egyet kellett volna. De ha nincs csak egy?!

14 – Kedvenc könyv az írótól: Jókai Annát írtam elsőnek, így tőle a Napok, bár ha a következő kérdések erre vonatkoznak, akkor talán nem olyan jó ötlet ez a könyv :) Mert hát mondjuk leginkább a főszereplőről szól a könyv :) De lehet, hogy csak mondok karaktereket kedvenc könyveimből, végülis senki nem írta, hogy melyikre vonatkozik :)

15 – Kedvenc férfi karakter: Hát Edward! Ki más ;) :-D (Stephenie Meyer: Alkonyat és a többi)

16 – Kedvenc női karakter: Újra kéne olvasnom az az igazság, mert nagyon régen olvastam, és amit mostanában olvasok az általában negatív róla, de én Scarlett O'Harát szerettem nagyon. Meg kéne néznem felnőtt fejjel hogy tetszik.

17 – Kedvenc idézet a könyvből: Nem szoktam idézgetni sehonnan. Mert az valahogy engem zavar, hogy kiragadok egy részt egy könyvből, ami max annak mond valamit, aki olvasta.

18 – Csalódtál benne: Musso: Ott leszel? Sokkal sokkal jobbnak gondoltam.

19 – Legjobb adaptáció: Büszkeség és balítélet, a hosszú változata, a régi Colin Firth-szel.

20 – Kedvenc romantikus: Stephenie Meyer: Twilight - mert szerintem ez romantikus nem vámpíros :) Meg természetesen a Büszkeség és balítélet.

21 – Gyerekkori kedvenc: Tutsek Anna Cilike sorozata, Francine Pascal Az édesvölgyi suli szerelmes ikrei sorozat. Miket nem olvastam :) Persze komolyakat is olvastam, gimiben a Leon Uris könyveket faltam, kedvencem volt a Meghalsz, tengerész! De az már annyira nem gyerek, nem?

22 – Kedvenc saját könyved: Jókai Anna: Napok, még dedikálta is nekem Jókai Anna.

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra: J. R. Ward FTT sorozat első részét mindenképpen, mert olyan sokan szeretik, muszáj megtudnom, hogy én hova tartozok.

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: Raana Raas: Csodaidők. Ebből kifolyólag nagyon várom hogy majd valamikor olvassam a többi részét is.

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni: Bella Swan (Stephenie Meyer: Twilight) :) De csalódás leszek ezzel mindenkinek :-D

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben: iha, nem tudom, hogy van-e ilyen... nem jut eszembe semmi...

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben: Nézegettem, hogy miket olvastam mostanában... annyira nem tudnak engem meglepni... általában mindig kitalálom a dolgokat... Annyira elvont dolgokat meg nem olvasok...

28 – Kedvenc könyvcím: Csodaidők

29 – Mindenki utálta, kivéve te: Nem tudom. Ki az a mindenki?!

30 – Abszolút kedvenc könyv: Csodaidők I.

Hm, játszani hívom Klaudiát, Mónikát meg Dórát, hátha van kedvük írni róla :)

Sarah Dessen: Tökéletes

Ismét egy Dessen könyv. Tudom, hogy ifjúsági irodalom, de én mégis imádom nem tehetek róla. Azt hiszem nem is a 17 évesek maguk vonzanak a történetben, hanem a szülők, ahogy kezelik, ahogy nem kezelik a helyzeteket. Talán pont ezért érdekel, mert nekem is vannak gyerekeim, és majd meglátjuk én hol szúrom el a dolgokat ;)

Azt hiszem ez eddig a legkedvesebb Dessen könyvem. Ez már igazán jól meg van írva. 

A főszereplő Macy, aki azért jár leginkább Jasonnal, mert tökéletes. És mert ő is az szeretne lenni. De vajon Jason tényleg tökéletes? Egyáltalán nem biztos, sőt talán épp Macynek nem az. 
Macy a nyáron a könyvtárban dolgozik, de egy véletlen folytán megismerkedik a Wish partiszervízzel, ahol mindegyik ember olyan igazi emberi :) Egyik így lökött a másik úgy. De legalább érző emberi lények. 
Macy cipeli magával múltja egy darabkáját, amit látszólag anyja kedvéért fel is dolgozott. De azért persze nem tökéletes a feldolgozás. Macy anyja szintén nem boldogul, bár ő is úgy csinál, vagy legalábbis egy másik utat választott erre.

Ebben a könyvben az tetszett, hogy nem csak Macy problémája, anyukája meg nem értése volt kiemelve, kidolgozva, hanem igenis az anyuka alakja, és hozzáállása is végülis teljesen érthető, logikus volt az ő szemszögéből. Nem csak azt éreztem, hogy basszus, vedd már észre, hogy mi a lányod baja, hanem azt is, hogy neki is igenis volt baja, ami miatt így kezelte a helyzetet.

Nem bírtam lerakni a könyvet, egyszerűen másfél nap alatt kiolvastam. Pedig nem egy vékony könyv. Remélem ír még sok sok könyvet ez a nő, és hiába vagyok dupla ilyen idős, nekem nagyon bejönnek a történetei :)

vasárnap, november 28, 2010

Mitch Albom: Még egy nap

Én bele vagyok szeretve ebbe az íróba. Egyszerűen jól ír, úgy hogy nem tudom abbahagyni az olvasást. Másrészt az tetszik benne nagyon, hogy igazándiból sosem kitaláltak a történetei. Igaz történeteket mondd el, ezáltal válik még inkább érdekessé számomra egy egy ember élete. Hiszen olyan dolgokat örökít meg, amikkel valamit mondani, üzenni szeretne számunkra.

Ez a történet is egy nagyon fontos történet. Egy plusz találkozás egy édesanyával. Még egy nap. És a könyv mindent felölel. Egy anya fia kapcsolatot, mindent ami meghatározta. Mindent amit egy gyerek tesz, mindent amit egy jó anya tesz. Egy anya hányszor menti meg gyerekét, míg egy gyerek hányszor árulja el az anyát, mert ciki, mert mérges, mert haragszik, mert olyan amilyen. És mégis szeretjük egymást. 

Chick élete kisodródik, öngyilkos akar lenni. Csúnya balesetet szenved, melyből édesanyja tereli vissza. Egy lehetőség, mellyel rendbe teheti a kisiklott életet. Nem mindenkinek adatik meg, de elgondolkoztató, hogy úgy éljük, hogy ne bánjuk, mikor mennünk kell.

Szép. Szomorú. Csodálatos. Varázslatos. Tetszett!

csütörtök, november 25, 2010

Anna Gavalda: 35 kiló remény

Ma buszoznom kellett melóba. Sok szajré mellé csak kicsi könyv fért, lekaptam a polcról a 35 kiló reményt. Ismét nagyon tetszett. Csak annyira rövid! Mikor ír megint egy jó hosszút, hogy sokáig lehessen élvezni!

Adott a főszereplő 13 éves srác, Gregorie. Nem megy neki a tanulás. De annál jobb az építős, szerelős, faragós, összeállítós dolgokban.
Annyira furcsa, hogy miért van az, hogy annyira sokat elvárunk a gyerekeinktől. Tudunk ettől jobb szülők lenni? Vajon én is ezt fogom csinálni?
Miért baj az ha az ember gyereke nem matek zseni, ha nem megy neki a tanulás. Ha másban viszont jó? Olyan nagy baj az, ha nem megy neki a suli? Miért hiszik azt a szülők, hogy csak direkt elhagyja magát a gyerek, hogy csak az ő bosszantásukra nem akarja csinálni a tanulást? És mi van ha tényleg igazuk van? Akkora nagy baj?

Remélem én észre fogom venni a gyerekeimnél, hogy mit szeretnének, mi jön be nekik, és megpróbálni segíteni nekik, hogy ne kínszenvedés legyen valaminek a tanulása, vagy elvégzése.

Nagypapa és kis srác. Komoly kapcsolat. Erős kapocs. A hasonlóság. És a küzdeni akarás mindkettőben.

vasárnap, november 21, 2010

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról

Ez a fickó tud írni. Meg tud írni komoly dolgokat annyira jól. 
Aki szeret elmélkedni az élet dolgairól, annak melegen szeretettel ajánlom!

Halál
Félelem
Öregedés
Pénzsóvárság
Házasság
Gyerekvállalás
Társadalom
Megbocsátás
Tartalmas élet

kedd, november 16, 2010

Susan Elizabeth Phillips: Csak te kellesz!

Nagyon gyorsan kiolvastam ezt :) Pedig nem egy irodalmi mű :-D De nagyon olvastatta magát a történet. Izgalmas szerelmi szál, amerikai foci, üzlet, testvérek, bosszú, minden.

A történet főszereplője Phoebe, aki csodás külseje ellenére is teljesen bizonytalan férfikapcsolataiban. A külső azonban megbélyegzi, az emberek másnak gondolják, mint ami. Pedig okos, nagyszerű színész ;) és érzékeny. Az ő alakja nekem nagyon megformált volt, akár én is lehettem volna, mármint hogy teljesen hihetőek voltak az érzései, veszekedései, félelmei, örömei. 
És akkor a pasik. Volt sok, hiszen egy futballcsapat körül játszódik a történet. De a lényeges személy Dan. Hát pasi volt, álom pasi, mert nem elég hogy csúcsjól néz ki, még érzékeny is. Na ez nekem úgy elvonatkoztatva a könyvtől kicsit túlzás volt. Nem tudom, hogy ismerek-e olyan pasit, aki ennyire, így vágyna feleségre, vagy gyerekekre. Persze lehet, hogy van, csak jól titkolják. De ettől független szerettem, mert ki ne szeretné, ha egy pasi így szeretné ;)

A történet pedig Phoebe öröksége, a futballcsapat körül játszódik. Bert, az apa halála után lányára hagyja a csapatot, egyfajta bosszúból, mert egy csalódás neki a lánya. Phoebe vajon meg akarja egyáltalán állni a helyét, vagy meg tudja, vagy átadja egyszerűen unokatestvérének? 

Tetszett, bár nagyon csajos történet, de kellett a lelkemnek ilyen is.

A borító egyszóval pocsék. A könyv is úgy egyébként. Sötét lapok, semmi szép kiadás. Dehát nem egy Steinbeck mű. A borító annak ellenére, hogy szerintem borzalmas, és ha csak ezt látnám, meg nem venném, attól még illik a történethez.

kedd, november 09, 2010

Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Emmi és Leo újra. Miután olyan balul sikerült a múltkor abbahagyniuk, mégis sikerül újra felvenniük a fonalat. Emmi kitartásának. Amit meg is értek, hiszen így nem lehetett befejezni. Ez nem befejezés, ez egy lezáratlan lebegő szál volt, amit el kellett így vagy úgy varrni.

Az emailezés tovább folytatódik. A szerepek mintha felcserélődnének. A viszonyok megváltoznak, hol így hol úgy. De legalább tartanak valamerre. 

És büszke voltam Emmire. Azt hiszem nem sok nő képes erre, ilyen jól kezelni mindent, a helyén a maga idejében. Pozitívat csalódtam benne :)

Jó volt :)

Persze nagyon furcsa volt, mindvégig féltem hogy mi van ha nem tudom meg, hogy mi lett velük, hiszen az egész könyv egy emailezés. Mi van, ha nem lehet leírni bizonyos dolgokat, mert már nem emaileznek. Akkor honnan tudom meg, hogy mi lett velük?!?! De szerencsére jól voltak csavarva, kavarva a szálak, amit kellett azt megtudtuk :)

Tetszett :)

szombat, november 06, 2010

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Tegnap este 8 után kezdtem, és éjfélre ki is olvastam :-D 

Magával ragadott! Nagyon tetszett! Talán azért, mert annyi életet élek én is emailben, hogy teljesen szokványos gondolat volt, hogy két ember csak levelezik, így ismerik meg egymást többé kevésbé.

A történet ott kezdődik, hogy Emmi le akar mondani egy újságot, és rossz helyre küldi a mailt. Többször próbálkozik, mikor Leo visszaír neki, hogy ez rossz helyre ment bizony. Így kezdődik beszélgetésük. 

Fura volt különben, hogy ezt a könyvet bizony egy pasi írta. A női szereplő Emmi szerintem nagyon tökéletesen kitalált, a nők nagyon nagy része tuti ilyen, amilyen Emmi. Csomó dolgon megsértődik, azon is akár, hogy nem foglalkoznak vele annyit, hogy nem gondolják elég szépnek, elég vonzónak. Leo viszont hihetetlen számomra, hogy van olyan pasi, aki vonzódjon úgy egy nőhöz, hogy soha nem látta?! Csak más által körülírva, leírva?! 

Az email, chat bezsongást is teljesen értem, érzem. Sokszor vagyok ilyenben benne, hogy én is alig várom valakinek a jelentkezését, hogy szóljon valamit. Jó persze nem szerelemről szól, szóval hihetetlen, hogy ez így megtörténhet, de mondom én, miért ne?!

Ami kissé fura volt nekem, hogy csomószor találgatnak, hogy a másik mit érez, mit gondol, de ugyanakkor sose kapják meg a választ, hogy igazuk volt, eltalálták vajon?! Vagy a nem válaszolás pont azt jelenti, hogy egyetértettek?!

Pasiknál pláne nehéz eldönteni, hogy a nem válaszolásuk egy témára mit jelent. Szerintem sokszor csak annyit, hogy az adott gondolat fel sem keltette az érdeklődésüket, még annyira sem, hogy szóra méltassák :-D

A kezemben van már a második része, A hetedik  hullám. Bár teljesen jó lett volna így is ha itt vége lett volna. 
Borító ismét állatira bejön! Annyira sok jó borítót készítenek mostanában!