szombat, november 06, 2010

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Tegnap este 8 után kezdtem, és éjfélre ki is olvastam :-D 

Magával ragadott! Nagyon tetszett! Talán azért, mert annyi életet élek én is emailben, hogy teljesen szokványos gondolat volt, hogy két ember csak levelezik, így ismerik meg egymást többé kevésbé.

A történet ott kezdődik, hogy Emmi le akar mondani egy újságot, és rossz helyre küldi a mailt. Többször próbálkozik, mikor Leo visszaír neki, hogy ez rossz helyre ment bizony. Így kezdődik beszélgetésük. 

Fura volt különben, hogy ezt a könyvet bizony egy pasi írta. A női szereplő Emmi szerintem nagyon tökéletesen kitalált, a nők nagyon nagy része tuti ilyen, amilyen Emmi. Csomó dolgon megsértődik, azon is akár, hogy nem foglalkoznak vele annyit, hogy nem gondolják elég szépnek, elég vonzónak. Leo viszont hihetetlen számomra, hogy van olyan pasi, aki vonzódjon úgy egy nőhöz, hogy soha nem látta?! Csak más által körülírva, leírva?! 

Az email, chat bezsongást is teljesen értem, érzem. Sokszor vagyok ilyenben benne, hogy én is alig várom valakinek a jelentkezését, hogy szóljon valamit. Jó persze nem szerelemről szól, szóval hihetetlen, hogy ez így megtörténhet, de mondom én, miért ne?!

Ami kissé fura volt nekem, hogy csomószor találgatnak, hogy a másik mit érez, mit gondol, de ugyanakkor sose kapják meg a választ, hogy igazuk volt, eltalálták vajon?! Vagy a nem válaszolás pont azt jelenti, hogy egyetértettek?!

Pasiknál pláne nehéz eldönteni, hogy a nem válaszolásuk egy témára mit jelent. Szerintem sokszor csak annyit, hogy az adott gondolat fel sem keltette az érdeklődésüket, még annyira sem, hogy szóra méltassák :-D

A kezemben van már a második része, A hetedik  hullám. Bár teljesen jó lett volna így is ha itt vége lett volna. 
Borító ismét állatira bejön! Annyira sok jó borítót készítenek mostanában! 

0 megjegyzés: