Ismét egy disztópia, műfaját tekintve. Emiatt is, de a történet jól felépítéttsége, stílusa miatt, ez a könyv is bekeröl a kedvenceim közé.
A főszereplő Katniss, aki a 12. körzetben él. A jövő Panem országa, a Kapitóliumból és a tizenkét körzetből áll. A körzetben élők elnyomásban élnek, éhezenek, nyomorognak. Szabályokat áthágva próbálják az emberek túlélni az életet. Katniss az édesanyjával és húgával él a körzetükben. Bányászkörzet a 12. körzet. Katniss vadászni jár el barátjával, Gale-lel, akivel az elejtett vadakból tartják el családjukat. A Kapitólium azonban kegyetlen "játékot" játszik a körzet lakóival. Minden évben megrendeznek egy viadalt, aminek egyetlen túlélője lehet. Minden körzetből egy fiút és egy lányt sorsolnak ki, akik egy arénában küzdenek meg életre-halálra. Katniss kerül be a 12. körzetből. Különleges lány, szabályszegő, és az arénában is megmutatja ezt többször is, ezzel maga ellen víva ki a Kapítólum mérgét is.
A 12. körzetből társa Peeta, aki állítólag szerelmes a lányba, de Katniss azt hiszi, hogy csak szerepet játszik. Pedig annyira egyértelmű minden történésből, hogy nem így van. Katniss belemegy a "játékba" ezzel segítve saját életbenmaradásukat.
Tudtam, hogy Katnissnek túl kell élnie ezt a viadalt, és szomorú voltam, hogy tudtam ehhez a többieknek meg kell halniuk. Volt persze közöttük vadállat is, gonosz is, számító is, de mégsem kívántam egyikük halálát sem. És borzalmas belegondolni, hogy ezt az emberek, mint "műsort" követik és nézik a tévében, és senki nem lázad fel ellene. Rettenetes. De simán képesek ilyenre az emberek. El tudok képzelni egyszerűen egy ilyen jövő képet.
A folytatást várom már, meg is van a második könyv is. Hamarosan játszák a mozikban is, alig várom, hogy megnézhessem. Kár hogy nem lesz itt, az akivel szívesen nézném majd márciusban.
Újra kellett olvasnom a Rubinvöröset is, mielőtt belekezdtem a Zafírkékbe. Mert mégiscsak egy időutazásos történet, muszáj volt hogy tudjam, hogy s mint volt az előző részben. Jó volt újraolvasni, másodjára is nagyon szórakoztatott.
A Zafírkék hozta ugyanazt a stílust. Érdekes volt, izgalmas, röhögtem egy csomót rajta. Eszméletlen jó szövege van ennek a nőnek.
Tovább folytatódik a küldetés. Gwent befogják a feladatokba, de nem igen árulnak el neki semmit. Viszont bajból bajba kerülnek, mintha valaki előre elárulná a terveiket. Gwenre gyanakszanak legtöbben, hogy majd a jövőben elárulja őket.
A szerelmi szál alakul, Gideon azonban hol kedves, hol ellenséges Gwennel. A lány azonban el van olvadva tőle továbbra is. Bármilyen undokságot csinál, akkor is ha meglátja vége. Pedig Gideon aztán gyanús volt nekem alapból is, mit csókolgatja pár nap után ezt a leányzót. Közben meg másokkal sokkal kedvesebb. Dehát ugyebár pasiknál sohanem lehessen tudni ;)
A ruhaköltemények, amiket Gwen hord még szövegben olvasva is elvarázsolnak. Remélem egyszer csinálnak belőle filmet.
Gwen sok dolgot megtud már ebben a második kötetben, bár sajnos nem eleget. Találkozik a múltban rokonokkal, ismerősökkel, amik csak jobban összekavarják a szálakat.
Amit igazándiból nem értek, hogy miért Zafírkék a címe. Lucy a zafír, de nem mondanám, hogy jelentős szerepe volt ebben a kötetben... bár tény, hogy többet szerepelt, mint az elsőben.
A végéért viszont egy óriási rosszpont a fordítóknak. Egy kódolt üzenet van a végén, amit egyébként megfejtettem volna, ha nem a német könyv lenne a kulcsa és egy német szó megfejtés... azért ennyi eszük lehetett volna... na mindegy. Úgyhogy neten keresgélés után tudtam meg a megoldását.
A borító továbbra is csodálatos. Imádom ezt a stílust. A betűk a könyvben ezúttal kékek. Nagyon várom már az utolsó részt. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből a sztoriból.
Gwen továbbra is a kedvencem, Leslievel egyetemben.
Gideonra meg haragszom.
Szeretem ezt a sorozatot nagyon!
