vasárnap, december 27, 2009

Lisa Jewell: Vince és Joy

Nagyon olvastatta magát ez a könyv. Végig érdekelt, hogy mi lesz a két cimadó ember sorsa. Igaz életük elég kevéssé volt közös. 
Teljesen mondjuk ebbe a szálba nem tudtam beleélni magam. Jó, találkoztam már olyan emberekkel, akik az első perctől vonzottak, de nem tudom, hogy mennyire tudnék végigvinni egy ilyen érzelmet, évtizedeken át. Gondolnám-e azt hogy abból még lehet egy szerelmi szál végül.

Szomorú volt azt is érezni, hogy az emberek mennyire nehezen változtatnak sorsukon. Mennyivel könnyebbnek tűnik maradni a megszokottban. De ezt én magamon is észrevettem. Pl a gyerekekkel itthon. Mennyivel könnyebbnek tűnt, ugyanakkor persze mégis nehezebb volt, hogy itthon legyek velük, és próbáljam meg élvezni, mint ahogy annyi más ember. És mikor elindul a változás, mikor meghozta az ember a döntést, még akkor is bizonytalan. Pedig tudja jól, hogy jobb lesz, mégis fél. Mert az új az ismeretlen, a régi ugyan nem jó, de legalább tudja az ember, hogy mivel jár. Nem ismeretlen.

Joy is belekerül egy ilyen helyzetbe, amiből nagyon nehezen lábal ki, úgy gondolja neki ennyi jár, ennyire érdemes. És ebből is Vince rángatja ki egy véletlen találkozással.
Vince késői élete viszont szintén hihetetlen számomra. Mármint valószínűleg itt meg a gyerek számított. Amiatt megint képtelen az ember elszakadni. Én csak azt csodáltam hogy a feleségének folyton mondogatja, hogy jó anya vagy, jó anya vagy, holott szerintem kritikán alul viselkedett, mind a gyerekével, mind a férjével. 

Szóval jó volt, gyorsan ki is olvastam :)

0 megjegyzés: