hétfő, július 05, 2010

Marian Keyes: Van valaki odaát?

Erről a könyvről elég nehéz írni, anélkül hogy spoiler ne lenne belőle.
Nem is tudom honnan kaptam kedvet a könyvhöz, mert az biztos, hogy egyáltalán nem tudtam, hogy mi kerekedik ki a könyvből.

A főszereplő Anna Walsh, és ott kezdődik a történet, hogy Írországban lábadadozik komoly sérülésekből. De egyre menne csak vissza New Yorkba, szerelméhez, akit látni akar. Ahogy visszaér New Yorkba, emailekkel, telefonokkal bombázza, ha meglátja az utcán legszívesebben utána szaladna és kíváncsian vártam, hogy mi kerekedik ki ebből, miért ilyen kitartó Anna, holott egyértelműen elhagyták. 

Nekem nagyon bejött a könyv. Furcsa volt nyomon követni Anna vívódását, hogy hogyan próbál kapcsolatba lépni szerelmével, és hogy ő miért nem kommunikál vele. Hogy hogyan nem tudja elfogadni, hogy egyszer vágyik rá, máskor dühös, és nem bocsát meg. Hogyan kapaszkodik a lehetetlenebbnél lehetetlenebb ötletekbe is, és már mi is azt gondoljuk, hogy igen, ez segíteni fog. Aztán eltelik egy év és egy nap, és elmúlik. Állítólag ennyi kell hozzá. 

Voltak benne nagyon megható részek, nagyon vidámak, fel-felröhögtem néha. Pedig nem is annyira könnyed az olvasmány.

Aztán annyira emberinek éreztem mindenféle gondolatot, érzéseket, hogy én is úgy voltam, hogy Pipás Joey ugye meg fog változni, hogy van remény, mindenki lehet szerelmes, boldog, és elkötelezett... kár, hogy nem :( Fura, hogy néha milyen lehetetlen szerelmekbe boltunk, amelyek eleve sikertelenségre vannak ítéltetve.

Jó volt, és ahhoz képest, hogy valami 635 oldal körül van, pikk-pakk kiolvastam. Olvasós hangulatban vagyok mostanában :)

0 megjegyzés: