Anna Gavalda: Kis kiruccanás

Teljesen Anna Gavaldás volt. És én ezt a típusú könyvet nagyon szeretem. 150 egynéhány oldal, de mégis fel-felröhögtem rajta. Az ember magára ismer benne, vagy ha nem is magára, hát az emberekre. Olyan igazi. Olyan valós. 

Csak olyan rövid volt. Direkt lassan olvastam, nem zavartattam magam, hogy reggel a munkába menet nem végeztem vele. Valamiért szeretem húzni Anna Gavalda könyveit. 

Nem tudom, hogy a rövidsége miatt vagy miért is, de tényleg rövidnek éreztem. És mintha hiányozna belőle valami. Pedig benne volt a lényeg. Egy utolsó közös önfeledt nap a testvéreknek együtt. Egy nap amikor jól érzik magukat, amikor megint csak egymásnak vannak. Mint gyerekként. Rövid volt, de mégis annyi, de annyi mindent megtudtunk a négy testvérről.
Azért annyira jó lenne, ha ennyire komolyan jótestvérek lennénk a tesóimmal. Mármint értem ez alatt, hogy szerintem jó tesók vagyunk, de hogy mégsem a testvéreim a barátaim. Itt ők barátok is egyben. Nem tudom, hogy nálunk miért van az, hogy vannak a barátaim, akiknek mesélek, és csak egy részét tudja a családom, a testvéreim. Nem mindent, és nem is feltétlen olyan részletesen. 
Régen, jó régen, még B-val azért volt ilyesmi köztünk, emlékszem, hogy a nyári szünetben papíron levelezve beszéltünk meg dolgokat :-D Én írtam egy papírra, bedugtam az szobája ajtaján. Aztán ő írt, és visszadugta. És így beszéltünk meg fontos dolgokat :-D Szerelmeket, gondokat, problémákat. Bár azt hiszem, hogy úgy rémlik, mintha inkább az enyémeket beszéltük volna, B kevesebbszer mondott el dolgokat. Még mindig B-val beszélek legtöbbet. 
I-val ritkán, és általában vele akkor ha tényleg gond van. Ha valami tök komoly. Ha valami nagyon komoly, és fontos.
Cs-vel meg olyan nagy a korkülönbség köztünk, hogy nem is emlékszem, hogy nagyon nagyon komoly dolgokat megbeszéltünk volna. Kivéve egyszer :) És akkor is leveleztünk :) Úgy látszik ez már csak így van velem :)

Azért jó volt a könyv. Kivételesen idézek is :)

"Egy táskában...
Az összes puszi, amit még mindig el akartunk fojtani. Az összes szívecske, elzárva a slusszkulcs és a csekkfüzet mellé."
Üzenet egy apának, amit soha nem fog megkapni :( A gyerekek szeretete, ami mindvégig kitart, bárhol is legyen. Amit lehet, hogy soha nem mondtak ki, még akkor sem mikor lehetett volna...


"Mert az élet, végül is, mégiscsak egy blöff, vagy nem?" De. Pontosan.