Lassan olvastam ki ezt a könyvet, pedig kimondottan jó volt. A szövege kicsit nehéz volt, mert nem teljesen magyarosan beszéltek, de a végre megszoktam-meg :)
Tetszik benne az alapgondolat, hogy mindenki hallja a másik gondolatait, és ezt Zajnak hívják. Minden érzés gondolat, belső szó hallatszik. Nehéz ezzel együtt élni. Vajon milyen lehet így élni. Nem tudsz eltitkolni semmit, nem tudsz szépíteni semmit, minden ott van feketén fehéren.
Tetszett nagyon ahogy leírta, hogy hogy hallod mások gondolatait, hogy milyen lehet az. És mindenkit hogy jellemeznek a gondolatai.
Pl egy kisfiú gondolatai:
"A Zaja mókás, fényes, áttetsző. ... Az apja felé csupa melegséggel teli Zajfoszlányt repít, mind egyetlen szó apu apu apu. És ebben a sokszor ismételt szóban minden benne van: a millió kérdezés rólam és az apja iránti mérhetetlen szeretet." Hát ilyenek lehetnek az ember Zajában.
Todd az utolsó prenstissvárosi fiú. Várja nagykorúságát, ám minden máshogy alakul, mint sejti. Menekülnie kell, kutyájával Ments-csel, és Violával, akibe útközbe botlik. Végtelen menekülés és rohanás az életük. Izgultam értük végig, hogy mi lesz, sikerül-e nekik. Hogy ne hagyja el őket a remény. Várja őket Haven, avagy ők várják hogy odaérjenek Havenbe.
"Semmi értelme az egésznek. Az élet csupa szenvedés és fájdalom. Az emberek folyton csak bántani akarnak, nem szerethetsz senkit és semmit, mer' elveszik tőled vagy tönkrezúzzák, te pedig egyedül maradsz és szüntelenül harcolnod kell..."- Igen, ilyen ez.
Várom a sorozat következő részét, várom hogy megtudjam mi történik velük. Remélem tényleg hamarosan meglesz.
A borító nekem fantasztikus. Nagyon tetszik ez a kés ütötte vágás a borítón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése