Valószínűleg a könyv elsősorban témája miatt ragadott meg. Ami nem más, mint a házasság és válás. De előbbi pozitív értelemben is, mármint hogy hogyan döntjük el, hogy valakihez hozzámennénk. És mindkettő nehéz kérdés valóban.
A sztori tök jó volt. A nők olyan tipikus nők voltak, a pasik tipikus pasik. A sztoriban sok hasonlóságra bukkantam a saját életemből. Persze maga a helyzet, az esemény nem ugyanaz volt, de a történés mégis.
Azt hiszem Gwynre, a feleségre nagyon haragudtam. Haragudtam mert tipikus nő volt, a bosszúállást részesítette előnyben, ahelyett hogy azon gondolkodott volna, hogy mégis miért történik Nem szeretem az ilyen tökéletes nőket, mint Gwyn, mert azt hiszik, hogy ez elég, és ettől főnyeremények. Pedig nem mindig ez a lényeg. Haragudtam nagyon a kicsinyességért, de a legjobban azért a beszólásáért, hogy reméli, hogy a férje megbánja egyszer a döntését. Nem tudom miért szeretnek az emberek ilyet kívánni a másiknak. Miért jó az, hogy ha nekem rossz, akkor azt kívánom a másiknak, hogy neki is legyen rossz. Erről valamiért egyébként a saját életem jut eszembe. Hogy én is döntöttem valahogy, mégis vannak emberek, akik azt mondják hogy ezt meg fogom bánni. Nem azért drukkolnak, hogy ne bánjam meg. Miért jó ez?! A harag nem jó! És az nem másnak fáj, hanem saját magunknak.
Maggie is fura volt, de örültem, hogy ő a jó úton haladt. Hogy a jó kérdések merültek fel benne. Megértettem azt is, hogy hogy kiakadt, hogy bizonyos dolgokat elhallgat előle a másik. Mert igen, ez kiakasztó érzés, de néha vannak jó válaszok. Mert annyira sokfélék vagyunk, hogy nem tudjuk kitalálni mi lakozik a másikban, milyen érzések, miért így vagy úgy dönt.
Gwyn férje meg? Hát igen. Néha ilyenek a pasik. Azt hiszik, hogy ha egy álvalóságot prezentálnak, akkor mindenkinek könnyebb lesz. Nem, szinte soha nem az. Sokkal többet segítesz a másikon, ha az igazat mondod, ha az igazsággal kell megküzdenie a másiknak. Mert akkor tudja, hogy az a gond/baj/történés/öröm, és akkor aszerint cselekszik. Ez a fair a másikkal szemben is. De asszem a pasik hajlamosak igencsak erre. Azt hiszik ki tudják találni mi fájna kevésbé a másiknak.
Azért jó könyv volt. Jól meg voltak írva az érzelmek, a helyzetek, és nagyjából minden a helyére került. Én azért annak drukkolok, hogy senki se bánja meg végül a döntését. Én már csak ilyen vagyok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése