Több ponton megsirattam a történetet. A nő és a férfi gyötrődését is. A mérhetetlen vonzalmukat egymás iránt. Bár gyaníthattam volna a sorsfordító pontokat, mégis mindig szíven ütött egy-egy történés. Jennifer azonban végülis nagyon bátor volt. Annak ellenére, hogy mi jutott neki amiatt amit döntött. De szerintem még így is megérte, hogy nem kapta meg azt amire vágyott valójában. Mert attól ami nem volt jó viszont megszabadult.
Tetszett hogy fel tudtak ilyen formán is nevelni egy gyereket, és jól. Bár ez nem volt kirészletezve. Mindkét fél jobban járt tulajdonképpen, hogy nem őrölte magát egy értelmetlen kapcsolatban. Bár tudom a férfiak ezen könnyebben túllépnek.
Sajnáltam a titkárnőt, aki felnézett, majd ráébredt a valóságra. De legalább ezzel kulcsot adott kicsit Jennifer kezébe a boldogsághoz.
A házvezetőnőért oda voltam :) Kedvenc jelenetem volt tőle, hogy náluk az a szokás, ha meghal egy férfi, akkor hamuval kenik be az ablakokat. Amikor meghalt a férje olyan tisztára sikálta őket, ahogy csak tudta ;) Hát nem könnyű, nem mindenkinek adatik meg egyáltalán a lehetőségre.
A történet a múltban játszódik, és Ellie az aki feleleveníti a régi sztorit. Ellie is kicsit hasonló cipőben jár, bár az ö kapcsolatában látszik, hogy nem sok minden van a szerelemből. De ugye milyen könnyen áltatjuk magunkat. És milyen könnyen átverhetőek vagyunk, mert szeretetre vágyunk. Mindenkinek kívánom, hogy az ilyen kapcsolatokból egyszer tudjon kiszállni. Maga mögött tudja hagyni a tévedést. Talán mindenkinek akad ilyen...
Jó könyv volt. Kicsit szólt rólam is, az életem bizonyos mozzanatairól. Megérte elolvasni. Bár talán csak az tudja átérezni igazán, aki maga is tapasztal hasonlókat. Akár olyat, mint Ellie, vagy mint Jennifer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése