Szerettem Katniss vívódásait olvasni, ahogy próbál megérteni dolgokat, ahogy jár az agya körbe-körbe. Az írónőnek sikerült átadnia az érzéseit, a tehetetlenségét. Túl szép lett volna ha Peetaval minden jó. De mikor visszakapja nem is azt az embert kapja vissza. Tényleg tehetetlen lehet az érzés, hogy kívülről is befolyásolhatják az embert, hogy az érzelmei képesek megváltozni tőle. Az emberi kegyetlenség határtalan. Katnissnek is folyamatosan szüksége lett volna a megerősítésre. Kellett neki a társ, aki a másik fele, aki amikor kell lenyugtatja. Nekem mindig is Peeta passzolt hozzá. Gale nekem mindig is inkább a munkatársa volt, mint bármi más.
Ebben a könyvben is ha nem is viadalon, de továbbra is rengeteg a veszteség. Még nekem is nehezemre esett felfogni, hogy egyszerűen lettek akik nincsenek többé közöttük. Hogy mennyien képesek voltak feláldozni magukat. És ugyan Katniss túlélt mindent, de vajon ép életet tud élni? Nem csodálom, hogy sosem tudta kiheverni a dolgokat, még akkor is ha sok boldogság utólag mégis megadatott neki.
A háború fordulatát valahogy sejtettem. Sejtettem, hogy Snow elnök röhögő görcsöt fog kapni. És végülis azt hiszem helyes is volt a döntés. Viszont képtelen voltam felfogni Katniss szavazatát. Sajnálom, hogy ilyenek az emberek, hogy mindenképpen bosszút akarnak állni. Persze nehéz kérdés ez.
Összességében jó volt a sorozat, de mégsem hiszem, hogy a sokszor újraolvasós, vagy felelevenítős kategória lenne számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése