Fura dolog egy ilyen elképzelt földön kívüli háborúzás. Fura dolog, hogy valaki 75 évesen új testet kapjon, ami erősebb, és gyorsabban gyógyuló, mint a régi. És zöldes :)
Érdekes volt a gondolatmenet, hogy mit vált ki az emberben, ha más lényekkel keveredik háborúba, ha bármikor meghalhat, ha teljesen megfoghatlatlan, érthetetlen technikával szembesül. Hogyan lesz valakiből jó katona, ha előtte még csak köze sem volt ehhez a foglalkozáshoz.
De ami igazán jó volt ebben a könyvben, ami megragadott, hogy az embereknek mi hiányzott az előző, földi életükből. John Perrynek a felesége. Igen, a felesége, aki rengeteg éven át élt vele. Akit nagyon fiatal korától ismert, és 8 éven át élt nélküle, mert hamarabb meghalt, minthogy ő is elérte volna a 75 éves kort. Én is pontosan így szeretném szeretni a páromat, ilyen végeérhetetlenül, a szeretet, szerelem minden állomásával. Hogy valakinek a lelke ennyire közel álljon hozzám.
És a fura fordulat, a Különlegesek. Hogy mégis újra megtörténhet, avagy mégsem. Ő az, de mégsem ő. Feldolgozhatatlan lenne számomra azt hiszem. Hiánya és mégis ott léte. Remélem végül találkoztak még.
A borító meg nagyon bejön!
És ahogy nézem most, van folytatása! Éljen!
2 megjegyzés:
Nekem az tetszett igazán a könyvben, hogy Scalzi mert egy nagyot álmodni, és ami sok sci-fiből hiányzik, azzal operált. Jelesül, próbált új lényeket és környezetet adni nekik.
Én is írtam róla, ha gondolod, akkor olvasd el.
http://tipegozombi.blogspot.hu/2013/02/john-scalzi-venek-haboruja.html
Okés, elolvasom :)
Megjegyzés küldése