Még ha három gyerek után az ember lányának a teste már nem az igazi. Ha megviselik a gyerekkel töltött napok, bármily jó fejek is.
Jó volt olvasni a szívásait a főszereplő csajnak, minden anyát ezek aggasztanak, minden anya a más gyerekét egyszerűbbnek látja, mindenki utálja ha beleszólnak, hogy ők hogy csinálnák.
Szerettem azt, hogy az emberek végső soron nem változnak meg. Kicsit alakulnak, finomodnak, durvulnak, de mégis ők maradnak.
Azért is jó volt olvasni, mert mi sem vagyunk dúsgazdagok, nincs meg akármink. Várni kell egy csomó mindenre, magunknak kell egy csomó dolgot megcsinálni.
És annyira jó, mikor két ember szereti egymást, de túl tudnak jutni a mélypontokon! Szeretem az ilyen történeteket, reményre ad okot.
A borítója is bejön, mégha elég rózsaszín is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése