Anna Gavalda: Vigaszág

Már jó régen kiolvastam ezt a könyet, csak sosem volt elég időm rá, hogy írjak róla. Sok részletben jutottam a végére. Nem azért, mert nem tetszett :) Csak egyszerűen olyan jó volt, hogy néha félre kellett tennem, hogy ne legyen még vége. Nagyon jó a stílusa a könyvnek, és nagyon tetszettek benne a szereplők is. 
Tele volt tényleg olyan érzésekkel, viselkedésekkel, amiket teljesen át tudok érezni. 
Katenek a boldogtalansága, és boldogsága, ami rászakadta a sok gyerekkel. Akikre nem számított. Ahogy fel kellett adnia a korábbi életét, vágyait, terveit. Nekem is vannak ilyen érzéseim, sokszor. Pl most sem vagyok épp a toppon :(
Az is nagyon tetszett, hogy nem késő semmikor sem megtalálni a párodat, boldogságodat. Ugyanakkor el tudom képzelni milyen ijesztő lehet elsőre, és legszívesebben elszaladna tőle az ember félelmében, hogy mi van ha újabb csalódás következik majd ebből. 
A pasit is megértettem, hogy mennyire bele van temetkezve a munkába jobb híjján. Mennyire nehezen lép ő is ki a megszokott körforgásból még akkor is, ha kicsit sem jó neki.
Nagyon jók, voltak az építészeti leírások, mondjuk én kimondottan szeretem az ilyesmit. Ha lett volna Szegeden építészeti egyetem, akkor valószínűleg ma semmi közöm nem lenne a szoftverekhez :-D 
Nagyon tetszett Kate élethelyének a leírása. Bár nem vagyok egy nagy természetbarát, értem ez alatt, hogy nem rajongok az állatokért, a kertért, az ültetgetésért, de szinte már én is vágyat éreztem, és csodáltam, hogy milyen jó lehet ott élni :) 

Biztos, hogy fogok még olvasni az írónőtől, lenyűgözött a stílusa.