Tetszett. Nehéz lesz róla írni bármit is, mert azzal elmondanék csomó mindent :)
Egy átlagos kis csajos sztorinak indul, mármár gondoltam is magamban, hogy olyan kis egyszerű a történet. Mindent adnak, szájba rágnak. Jó szeretem az ilyen egyszerűeket is, mert azt is szeretem, mikor az érzelmek vannak kihegyezve egy történetben, és azt is szeretem, mikor olyan dolgok történnek, amik velünk átlagemberekkel is megtörténnek. De aztán a végére mégis csak bejön egy-két fordulat :-D
A főszereplő Tara, és az ő barátai, ismerősei életét követhetjük nyomon. Tara kishúga, Emma kap kiemelt szerepet, aki egy olyan nő, akit minden nőtársa utálna ha létező személy lenne, joggal. De még a saját családja életét is megnehezíti a viselkedésével, az életfelfogásával, az életkezelésével. Ilyenkor örülök, hogy nekem olyan normális húgaim vannak. Jó, mindegyiküknek van saját gondja, saját élete, de mégis normálisak! Nem gonoszak, törődnek másokkal is. Szomorú lennék, ha ilyen sekélyes testvérem lenne. Tara mégis olyan rendes vele is. Hihetetlen, hogy kibírja és nem borítja rá néha az asztalt ;)
Tara barátnője Liz férjnél van, kisgyereke van. Vele nagyon könnyű volt azonosulni. Az érzéseit nagyon könnyű volt megérteni. A viselkedését már igazándiból csak rossz volt olvasni. Tudom, hogy nem könnyű az embernek kimondani dolgokat, de mégis úgy érzem, hogy mindig sokkal jobb. Legalább tudod a másik válaszát. Nem jó őrlődni, és találgatni, hogy a másik mit gondol. És hát olyan könnyen belemegy mindenki ebbe a csapdába, hogy pénzkeresés, hogy lakásfelújítás legyen, keveset vannak együtt, ingerültek, türelmetlenek, és egyre kevésbé tudják megbeszélni a dolgaikat. De azért jó remélni, hogy van rá esély, és nem minden romlik el :) Beszélnünk kéne, sokszor sokat. Kimondani jót is és rosszat is. Elhallgatni rosszabb.
Tara új ismerőse pedig Natalie, akivel egy nyaraláson találkozik. Na ez a szál kicsit fura volt, mármint értettem a szemszögeket, csak jobban ki lehetett volna emelni, hogy tényleg lássuk, hogy milyen Natalie, amikor nem jól csinálja a dolgokat. Először nem is értettem, hogy mi baja vele a pasinak, annyira kevés részlet volt róla... aztán megértettem, de tényleg csak azért, mert pár szóval ki volt fejtve. Többel jobb lett volna, hogy átérezzem, hogy milyen is. Bár lehet, hogy én vagyok szerencsés, hogy minden párkapcsolatom őszinte volt, nem csak azért voltam valakivel, hogy legyek valakivel, hanem mert akartam őket. Ezért nem is értetettem, hogy miért gond, ha Natalie úgy viselkedik ahogy.
Tara anyja is egy nehéz eset volt. Nem szeretem azt olvasni, mikor egy anya az egyik gyerekével sokkal elnézőbb, mint a másikkal, az egyikkel többet törődik, többször ad igazat neki, akár még jogtalanul is.
A vége meglepetés volt kicsit, szidtam is magamat, hogy miért nem esett le korábban :) Dehát gondolom így akarta az írónő, hogy ne tudjuk feltétlen rögtön, hogy mi is a vége.
És minden tiszteletem az ilyen nőké, mint Tara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése