kedd, június 22, 2010

Kerstin Gier: Halálom után felbontandó

Ez gyors volt :-D Tegnap este, és ma reggel munkába érve ki is olvastam. Na jó, nem. Munkában olvastam el az utolsó 10 oldalt, még jó, hogy bőven nyolc előtt bent voltam, így senki sem látta... :-D

A borítója pocsék szerintem ennek a könyvnek. Nekem - sajnos vagy nem - de sokat számít, hogy hogy néz ki a könyv külseje. De ez a mégis ennek ellenére valahogy megtetszett. Nagyon jól esett egy kis laza kikapcsolódás, nevetés, könnyezés. Nagyon jól volt írva, olvastatta magát. 
Fel-felnevettem részeken, annyira jól ki voltak találva a mondatok, párbeszédek. Ami - nem tudom miért érzem így - meglepő egy német szerző mellett. Valahogy a németektől nem várok semmi vicceset :-D

Tehát a történet. Adott egy 30 éves lány, aki szingli. Mintha semmi sem akarna körülötte sikerülni, minden összejön egyszerre. És úgy dönt, hogy véget vet életének, mindenkinek ír egy levélkét, amit tervezi szerint halála után megkap mindenki. Őszintén ír, kimond minden dolgot, ami bántotta. 
És az öngyilkosság "balul sül el", a levelet mindenki kézhez kapja, ő azonban él és virul. 
Érdekes volt olvasni, hogy ki sértődik meg végleg, kibocsát meg, ki fogadja el a kritikát.

Sok dolog bosszantott, mármint annyira beleéltem magam Gerda személyébe, hogy engem bántottak, ahogy az emberek hozzáálltak. Csomóan úgy kezelték, mintha minden amit csinál rosszul csinálná, semmire sem tartották, sem az életét, sem a véleményét, sem az érzéseit. Leginkább azt éreztem, hogy folyamatosan áttaposnak rajta érzelmileg. 

Tök más gondjaim vannak, és más stílusú véleményeket kapok, de mégis néha úgy éreztem, hogy rólam is szólhatna. Azt a tehetetlen érzést, hogy nem lehetsz magad, mert az másokat zavar, és még neked kell bocsánatot kérned érte. És Gerda folyamatosan bocsánatot kér, mert az anyja ezt akarja. Nem mer ellentmondani, mert úgyis ő jár rosszul belőle a végén. Közben azért csak csak kezd forradalmár lenni, kiállni magáért, még ha lassan is, és nem mindig megy tökéletesen. 
Az anyukára haragudtam, hogy továbbra is neki állt feljebb, az apja viszont olyan jól esett, hogy megértette a lánya üzenetét az öngyilkossággal, és be akarta bizonyítani, hogy igenis szereti, és mutatja is ezután.

Szórakoztató könyv volt, bárkinek ajánlom aki egy kis felhőtlen kikapcsolódásra vágyik. Szükségem volt erre a 2-3 fejezet után, amit tegnap a Nevető holttestből olvastam :-D Munkában persze majd elaludtam, mert hajnalig olvastam...

Nincsenek megjegyzések: