csütörtök, február 23, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 3. - Egyedül

Én eszméletlenül szeretem ezt a sorozatot. Szórakoztat, elgondolkoztat, megríkat. Lehet hogy egyszerű vagyok, hogy ez nekem bejön, és hogy nem is az én korosztályomnak szól nem kétséges. De szeretem ezt a gimit, a diákjaival, a hülyeségeikkel, a poénjaikkal. 

Kritizálhatnánk Renit, de szerintem egy teljesen szokványos, jólelkű, igaz ember, aki lehet hogy a mai vagy akármilyen 15 évesekhez képest ciki dolgokat csinál, de én magamra ismerek benne. Reni olvas, szeretem a könyveket, amik bele vannak szőve a mindennapjaiba, hiszen szinte mindent én is olvastam. Szeretem ahogy kezeli a helyezeteket, annak ellenére, hogy így kicsit kilógó, ám de annál nemesebb és értékesebb ember. Hibázik ugyan ő is, de tény, hogy minden összejön neki. 

Virágot is megértettem, hogy miért teszi amit tesz, hogy hogyan szeretne boldog lenni, és maga kénytelen megtapasztalni, hogy az amit választott az milyen irány is. Sajnáltam, hogy senki nem tudta segíteni, de az az igazság, hogy szerintem ilyenkor nem is lehet. Csak imádkozhat az ember, hogy a gyereke jól kerüljön ki ilyenből. És most nem a legvégére gondolok, hanem a sulira, a barátokra, akiket, ahogy kezelt. Hogy maga jöjjön rá, hogy merre is kell tovább menni.

Arnold... aki beszélhetne időnként többet, és bár okos, meg intelligens, mégis a legtöbb szociális készség azért hiányzik erősen belőle. Nem kell megérteni a lányok minden vihogását, de ha már beleavatkozik a dolgokba, akkor kicsit többet is tehetne. 

Kinga, bunkó és rendes egyszerre. Ennek ellenére mégis lehet szeretni. Nem tudom létezik-e ilyen típusú 15 éves, de jó a karaktere, mindig hű magához :)

Szeretem a srácokat, Cortezt, Ricsit, Dave-et és Zsoltit. Mindenki a maga hülyeségével :) Bár nem tudják, de szeretik Renit, és bár kihasználják, mégis azért mégiscsak ott van a szívükben. Szerintem. Aztán lehet naiv vagyok :)

Cortezt egyelőre nem értem persze. Sejtettem, hogy körülbelül mi van a háttérben, de a magyarázataira nagyon kíváncsi lennék.

Reni szülei. Szerintem viccesek, a hogy Reni gondolkodik magában róluk, és ahogy a szülei viselkednek. Lehet nincs ilyen szülő, de belül valahol ilyenek vagyunk, és lehet hogy a gyerekeink jól látnak minket ;) Szeretem az apa lánya viszonyt, remélem létezik ilyen titkos szövetség, bármi is okozza, vagy bármi is legyen a formája. 

A suli ugyan sokszor ki van szerintem karikírozva, fel vannak erősítve dolgok, de átjön velük szerintem a mondanivaló. A szokásos tiniproblémák. Bár nem hiszem, hogy lenne ma valahol is ilyen suli, ahol gond lenne egy miniszoknya hossza, vagy egy magassarkú. De nekem az elve tetszik a könyvnek :) hogy megpróbálja. 

Reni fájdalmát teljesen át tudtam érezni, minden helyzetben, főleg a végén. Tudtam, hogy a szülők igazságtalanok lesznek, tudtam, hogy ezzel kiszúrnak vele. Mégis minket szülőket néha elönt a méreg, és nem látjuk a fától az erdőt. Bántani Renit azért az egy dologért, én igazságtalannak érzem. Nem ilyen fehér és fekete minden, sohasem. Lehet hogy kifele ez látszik, hogy mi után minek kell következnie elviekben. De vannak a belső érzéseink, amiket csak a résztvevők értenek igazán. Tudom, én is vagyok ilyenben mostanában. És azért mert elvi szinten rossz, még egyáltalán nem biztos, hogy valójában az is.

Nagy kedvencem lesz ez a sorozat azt hiszem, még akkor is ha gimiseknek íródott :)

0 megjegyzés: