szombat, február 11, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt

Ahhoz képest, hogy mennyi időm is lehetne akár olvasni, mégis lassan haladok. Pedig amikor olvasok sokat olvasok egyben. 
A második részét is kivégeztem ennek a sorozatnak. És én ezt nagyon szeretem :) Annyi minden emlékeztet az én sulimra, az én gimis éveimre. Meg passzol a mostani hangulatomhoz ez a történet. Akit szeretek messze van, és nehéz nélküle, próbálom a jót meglátni a dolgokban, ahogy Renáta próbálja Cortezzel. 


Sokan úgy gondolják, hogy Reni nem védi meg magát, kihasználják, béna. Szerintem meg tipikus 15 éves. Annak ellenére, hogy kívülállónak érzi magát helyzetekben, szerintem mégsem az. Bár tanul, és kinevetik sokszor, mégis szeretik szerintem az osztálytársai. És igazándiból a cikizéseket is sokkal jobban veszi talán, mint én annak idején. 
Kinga valahol nagyon undok, de közben meg mégis olyan sokat képes tenni másokért. Egy pillanatig a vége fele mást feltételeztem róla, de végül pozitívan csalódtam. Arnold okos, közönyösnek, nagyképűnek tűnik, de én mégis bírom a higgadtságával. 
Cortez az álompasi, azért a gyöngyös nyaklánctól kicsit visszaesett a szememben :-D
Ricsit is marhára bírom igazándiból. Meg Zsoltit a humorával :)
Jó, igazán jó ez a könyv.
Azt nem tudom Vladár miért utálja ennyire Renit, és azért a szülők helyében egy kicsit mögé néznék. Még ha azt veszem, hogy Reni elfogultan is ír esetleg az eseményekről, én akkor is úgy gondolom, hogy egy készségtárgyból, ha valaki csinál valamit, és nem az üres lapot, akkor igenis megérdemli a kettest. És milyen már egy tanártól, azért mert nem bír valakit, állandóan megszégyeníteni. Azért a végét értékeltem, hogy hagyta Renit máshogy felelni.


Legszívesebben belekezdenék a harmadik részébe, annyira a hangulatában vagyok ennek a könyvnek. A nyáriszünet kezdete hangulat is olyan jól meg volt festve, hogy hiába ez a nyavalyás hideg a lakásban, éreztem a napsütést, a meleget, a nyugalmat, és azt az igazi boldog gimis időket. 


A borító olyan giccses mindig, de passzol mégis nekem hozzá, egy naplóhoz. Szeretem benne ezt is. Tudom hogy tán hülyeség, de ezt is olyan szívesen venném, ha filmen láthatnám, pedig nem egy nagy szám a sztori, olyan igazi hétköznapi középsulis történet. És filmben biztos uncsi lenne, de akkor is szeretném :)

Nincsenek megjegyzések: