Bár megmondom őszintén pont ezért néha nagyon fura volt tőle a könyv sorait olvasni. Tudom tök hülyeség, ha nem ő írta volna a Harry Pottert egyáltalán nem zavarna, de mégis ahogy szexről, drogról, családi bántalmazásokról írt, hát fura volt elsőre.
A végére nagyon bejött az egész könyv, viszont az eleje kissé gyötrelmesre sikerült. Egész egyszerűen nem fogtam fel a sztorit, sok volt a szereplő, mindenkinek legalább volt egy rendes neve, meg egy beceneve. Eleinte azt sem értettem ki kivel van, és mi a cél. Aztán lassan összeállt a kép.
Egy kisváros Pagford életébe nyerhetünk bepillantást. Váratlanul az egyik tanácsnok meghal, és a helyét kellene betölteni a helyi politikában. A harc megindul, ki ezért, ki azért szeretne jelentkezni. Azonban egyre másra derül fény a kisváros lakóinak féltve örzött titkaira. Amik persze nem eget rengetőek, az emberek maguk mégis azt hiszik, és rejtegetik.
Szépen megértjük ki a jó és ki a rossz szereplő, bár a rosszakat is igazándiból kezdi megérteni az ember miért olyanok. Némelyiket lenne kedvem megrángatni, és rászólni hogy hé, nézz már magadba! Milyen vagy és mit teszel másokkal. De ha egyedül nem tudsz, kérj segítséget.
A végén persze nagyon sírtam. Nagyon nagyon sírtam. Nem gondolnánk, hogy pont ő a jó, aki a sok rosszaság mellett annyi jót is tesz. Csak egy rossz helyre született, és rosszkor hal meg ez a tanácsnok.
A könyv nagyon jó volt, a borító meg pocsék szerintem. Hiába értem, hogy egy szavazást szimbolizál a borító, azért nagyon kellett gondolkodnom, hogy leessen. Meg nemes egyszerűséggel béna. Az 50-es években megállta volna a helyét, de nem most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése