vasárnap, május 26, 2013

Lauren Olivier: Mielőtt elmegyek

Régóta megvan ez a könyv, és most nem is tudom miért vettem le a polcról.

A főszereplő Sam, teljes nevén Samantha. Élete utolsó napjába tekinthetünk be. Giminazista végzős lány. Jól érzi magát az életében, hisz a menők közé tartozik. A nap végén egy autóbalesetben életét veszti. 

Felteszi a kérdést, hogy vajon miért kellett meghalnia. Rosszabb mint mások, megérdemelte a halált. Másnap azonban újra kezdődik ugyanez a nap, ez a bizonyos február 12-e.

Minden újrakezdett napot máshogy és máshogy él meg. Újabb és újabb dolgokra jön rá, megváltozik a történet az ő viselkedésétől. Elsőre kábult, nem érti mi van, miért játszódik újra a nap. Másodjára arra játszik hogy elkerülje a tragédia helyszínét, aztán dühös, mindenkibe belerúg. Aztán meg akarja változatni a történetet. Samantha újra és újra a nap elején találja magát, mi pedig betekintést nyerünk Samatha életébe, lelkébe. Talán elsőre nem tűnik olyan gáznak a lány. De azért valljuk be, hogy ahogy halad a történet előre, kicsit sem lesz számunkra szimpatikus. Egy kis önző, önelégült lány. Aki örül, hogy végre a menőkhöz tartozik, így áttapos másokon. Vagy szimplán nem törődik másokkal. Ennek ellenére vannak akik hisznek benne, akik sejtik az igazi énjét. 

Samantha napról napra változik, alakul, végül megérti miért is éli újra és újra ezt a napot. Mondhatjuk hogy ilyen nincs, hogy valaki ilyen rövid idő alatt ilyen pozitív irányba változzon. De nem erről szól szerintem a könyv. Bár biztos bele lehetne a 7 napba magyarázni valamit, hogy miért is 7 nap. De az üzenete pontosan az, hogy ne hagyd hogy valami túl késő legyen. Ne tegyél olyat másokkal, amit megbánnál, ha aznap este meghalnál. 

Mond ki azoknak akiket szeretsz, hogy szereted őket. Törődj másokkal. Ne hagyj cserben másokat, és főképp ne hidd azt hogy a menőknek áll a világ. 

Nem tudom egyébként hogy már a mai magyar iskolákban is jelen van-e ilyen durván a gyerekekben a menő és lúzer ellentét. Remélem nem. Mert annyira aljasok tudnak lenni azért ezek a gyerekek egymással. Én nem emlékszem, hogy a mi időnkben ilyen durvaságokat megengedtünk volna magunknak. Mert szerintem nem is.

Nincsenek megjegyzések: