De annál mélyebben megérintett, és annál jobban tetszett. Bár leginkább egy novella terjedelmű, és annyira nem szeretem a novellákat, nekem túl rövidek, szeretem ha egy jó történet sokáig tart, sokáig benne vagyok, és sokáig foglalkoztat. De ugyanakkor imádtam mindig is a grafikákat, a rajzokat, a festményeket, és ez részben digitális grafika ez a könyv. Ettől lett pedig igazán több. A szöveg a képek nélkül semmi, a képek a szöveg nélkül kevés.
A kettő együtt egy döbbenetes üzenetet ad át. A végét pedig az olvasóra bízva.
Van egy világ, ami a mi világunk egyik folyatatása, tán nem is lehetetlen folytatása. Mikor már rengeteg gép, drón szabadult el a világba, és az emberek java része sincs már, vagy az sem százas. Van ez a főszereplőnk, aki a kis robottal, aki a borítón is látszik, tart valahova. A kis robot látszólag alszik, eszik, pihen, néz, bár nem beszél... ki is ő valójában?
Fantasztikusak a képek, magukért beszélnek, plusz információkat adnak a történethez, és ezek adják meg igazán a nyomasztó érzést, nem annyira az elbeszélt szöveg, bár abban is sok dolog van. Biztos el fogom még egyszer olvasni, mert nagyon megérintett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése