Igaz, nagyon szeretem a világvége könyveket, persze csak zombik és mindenféle beteg agyszülemények nélkül :D Ez a könyv pedig egészen különleges volt.
Különlegesen volt felépítve, csapongva a régmúlt, a múlt és jövő között. A fülszöveg szerint egy színész halála az első történés, ami semmi ahhoz képest a járványhoz képest, ami utána pillanatokon belül kitör. De közben meg mégis eköré a színész köré csoportosul minden történés, ami a jövőre is kihat. Ugyanakkor meg mégsem. Ez a könyv nem fejtegeti részletesen azt, hogy mi is történik egy világvége esetén, mikor alig marad ember és hogyan boldogul az a pár tovább, és ki kattan ebben meg és ki nem, de azért mégis betekintést kapunk, hogyan próbáltak az emberek túljutni az egészen, megoldani a megoldhatatlant.
Számomra az volt a legsokkolóbb, hogy annyira vége volt a mai civilizációnak, hogy az újonnan született gyerekeknek már nem is igen tudták elmagyarázni mindazt, ami régen volt. Mert amikor a középkorból haladtunk előre, akkor érhető a fejlődés vonala, hisz a dolgok így vagy úgy, még mindig érthetőek, használtak az élet során, de itt úgy eltűnt valójában minden találmány a föld színéről, hogy elmagyarázni sem lehettt igazán, hogy hogyan működtek, mire voltak jók. Legfőképpen azt, hogy milyen volt hogy bármikor bárhova elutazhattál, és bármikor bárkivel beszélhettél. Nagyon lehangoló volt itt, hogy a tudás hogy elveszett. Talán azért hatott rám ennyire, mert nagyon szeretem a tudást, és ezzel a digitális világgal rendkívül illékonynak is érzem. Alig van már könyve, papír könyve az emberenek, mert hogy minden ott van az interneten. Na ja, feltéve, hogy van internet.
A karaktereket szerettem, és végig bennem volt az az érzés, hogy milyen lenne egy ilyen generáció élete, akik még mindkét világot ismerték, és a halálukkal már senki nem fogja tudni hogyan is volt régen. Félelmetes és szomorú volt egyszerre. Az is, hogy mit meg nem kellett tenniük a túlélésért. Vissza a középkorba, a középkori ember tudása nélkül, aki tudott tüzet gyújtani, aki tudott vadászni, házat építeni...
Remek könyv volt, alig tudtam letenni, rémes volt, hogy még újra dolgozni is kellett :D és nem olvashattam amikor kedvem támadt. Ez volt az idei év első olvasása, és nagyon bejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése