Hiába egy 14 éves lányról szólt, minden részét átéreztem. És tényleg ijesztő volt az egész. Avalon iskolát vált 14 évesen, vidékről a városba költöznek, és a beilleszkedés nem megy neki. Már az első nap balul sikerül. És pár nap alatt hihetetlen mértékben eldurvul a dolog, telefonon, emailben zaklatják, hazugságokat terjesztenek róla, blogokba raknak róla minden információt.
Teljesen átéreztem, hogy kiborul, hogy mániákusan olvasni akarja mit írtak róla, hátha rájön kik azok. Végig azon jár az agya, hogy mi a baj vele, miért teszik ezt vele, csúnya, buta, netán túl okos, tele van rossz tulajdonságokkal, miért teszik ezt vele.
Nagyon tetszett, hogy a szülei látják, hogy valami gond van, figyelik egyfolytában, próbálják rávenni, hogy beszéljen. De nem megy, a félelem félelmet szül, attól tart ha beszél, akkor még rosszabb lesz minden.
És persze egyből a saját gyerekeim jutottak eszembe. Vajon ott tartunk már mi is, hogy ilyen simán megtörténhet? Tényleg képesek ennyi aljas gonoszságra a gyerekeink? Mi állítja meg őket? Van egyáltalán valami amivel véget lehet neki vetni?
Hogy tudunk szülőként segíteni? Mi van ha a gyerekünk nem beszél? Mi van, ha beszél, de nem akarja, hogy segítsünk? Mi van ha rosszul segítünk? Remélem sosem kell ilyeneken gondolkodnom, nem kerülnek a gyerekeim ilyen szituációba.
Nagyon olvastatta magát, nem bírtam letenni, és nagyon tanulságos volt. Szerettem Avalont, ahogy viselkedett, szerettem és megértettem Marshallt.
(Azért halkan megsúgom, én sejtettem az elejétől kezdve, hogy ki áll az egész mögött, de csak az utolsó pillanatban vált tényleg egyértelművé.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése