Néha nem jó könyves blogokban olvasni egy könyvről, amit épp olvasni készül az ember. Lehet ilyenkor célszerűbb lenne nem azt a könyvet kézbe venni, mert az ilyen apró megjegyzéseket elfelejti úgyis az ember. Szóval felhívódott a figyelmem - de szép szóhasználat :-D - egy bizonyos szóismétlésre, amire annyira odakoncentráltam, hogy valóban engem is zavart az elején. Lehet, hogy alapból nem tűnt volna fel, mert azért annyira durván nem volt sok. Főleg hogy egy idő után valóban nem sikerült rá figyelnem, mert jó volt a sztori.
Nekem tetszett ez a könyv. Bár nem az aminél feltétlen ott ragadok, és nem bírom letenni.
Ezúttal tündérek felé vettem az irányt, és ismét kiderült, hogy ugyebár mi mindent nem tudunk a tündérekről. Nem olyanok aminek képzeltük őket. Nekem minden szempontból tetszett az ötlet, hogy mi is egy tündér valójában, hogy hogyan lesz, hogy mennyire ember vagy mennyire nem. Én nem látom bajnak, hogy a tündérmítoszt megváltoztatják. Ez csak egy könyv, ötletekkel.
Az érzelmeket azért valahogy talán kicsit jobban ki lehetett volna dolgozni, bár éreztem benne a lényeget, de túl rövidek voltak. Például, hogy mennyire fájhat egy embernek, ha a másik nem emlékezik rá, és nincs ami visszahozza az emlékeket. Kicsit egyszerűen volt benne minden. Jobban ki kellett volna dolgozni részeket. De annyira azért jó volt, hogy érdekeljen a folytatás. Remélhetőleg több tündérdolgot tudunk meg és kicsit javul a szerző stílusa, mert a történet maga nekem bejött.
A borítóért én nagyon oda vagyok. Imádom ezt a kipúposodó, fényes szárny-szirmot az elején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése