Tegnap este fejeztem be ezt a nagyszerű könyvet, a Csodaidők második kötetét, amit karácsonyra kaptam meg. Egész egyszerűen fantasztikus, fenomenális, zseniális, letehetetlen. Pedig nem vagyok egy politika iránt érdeklődő, és ebben van ám bőven, és háború, és filozófia, és minden. Elképesztő, ahogy ez a nő képes írni, ahogy a fantáziája szárnyal, ahogy forgatja a szavakat, gondolatokat. Összetett, nagyon kell figyelni, de közben annyira érdekes is, hogy nem bírtam letenni. Még munkában is ezen járt az agyam, hogy mikor mehetek haza, mikor lesznek a gyerekek lerakva aludni, és mikor folytathatom.
A történet tovább folytatódik, továbbra is Giin, Yaan és Judy szemszögéből. Így vannak a fejezetek, és csak gyanítom, hogy ezért ők nem hallhatnak meg, de mégis annyira izgultam néha, hogy nem, ugye nem, ugye nem lehet.
Persze megint rettentő sok benne a szomorúság, a halál, a háború, a nyomor. Annyiszor bőgtem rajta, hogy el sem tudom mondani. Élnek a szereplők a fejemben, nem tudok nem úgy gondolni rájuk, mintha nem léteznének, annyira tökéletesen megalkotott figurák.
Ennek a kötetnek a központjában a kiszakadtak vannak, az ő életük változása, az őket támadók, az őket segítők, és ahova ezek döntései vezetnek. Giin politikai téren kerül célkeresztbe, hisz a hozzáállásában, a terveiben, még akkor is ha családja egy része nem támogatja. Judy balul, kissé meggondolatlanul keveredik szerelembe, és ennek következményeit kénytelen viselni. Giin és Judy hol közelebb, hol távolabb kerülnek egymáshoz, a rejtély is kibogozódik végül, hogy vajon tényleg biológiailag is összetartoznak. Yaan immáron Paul néven fut, és karrierje felfele ível, majd hanyatlik.
Sorsuk párszor összekapcsolódik, majd újra szétválik.
Szeretem ezt a könyvet! Egyszerűen fantasztikus! A borító továbbra is csúcs, ezúttal kék :)
És talán már sejtem ki lesz Raana Raas, aki írja a könyvet ;) De ez csak egy sejtés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése