Ugyan ezt a könyvet nem magamért olvastam, de mivel hosszabb könyv, és hangosan felolvastam :), ezért ide teszem :)
Mint szinte mindig a könyvnek a borítója ragadott meg, mikor a Könyvmolyképző oldalán böngészgettem dolgokat. Annyira édes cicarajz van az elején, hogy egyből megtetszett. Meg is rendeltem egy alkalommal Kolosnak. 100 oldal a könyv, és esténként 1-2 fejezetet olvastunk belőle. Eleinte csak Kolosnak olvastam belőle, hiszen kép alig van benne, de aztán Botond is akarta, úgyhogy az lett az esti mese mostanában. Kicsit tesztelni is akartam Kolost, hogy mennyit jegyez meg belőle, hogy tud visszamesélni dolgokat. És nagyon bejött a könyv azt hiszem. Egyszerű a szövegezése, de kicsit sem gagyi a történet. Normális, hétköznapi szereplőkkel, és cselekménnyel. És ahhoz képest hogy milyen rövid sok minden van benne.
A történet Pamacsról szól, aki nemrég született és igazi kisgyerek gazdit szeretne magának. És ez nem is olyan egyszerű. Vajon megtalálja?
Annyira tetszik a gyerekeknek, hogy minden reggel úgy mentünk oviba-bölcsibe, hogy mindkettőjüket Pamacsnak kellett szólítanom :-D
A borító nagyon tetszik, mint mondtam, és a benne szereplő ceruzarajzhoz hasonlatos illusztrációk is megnyerték a tetszésemet. Olvasunk még tőle biztosan :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése