szombat, május 14, 2011

Iván Kati: szerelem@szerelem.hu

Aranyos kis sztori volt ez. Jól megírva, változatosan :) 
A történet ott kezdődik, hogy Csaba és Zsófi együtt vannak, Csaba viszont valamiért regisztrál egy társkereső oldalra, és ismerkedik csajokkal. De egy alkalommal lebukik. Zsófi otthagyja... keresné, keresné, szereti, szereti, de azért sem hívja... jól is teszi. Miért tenné? Hiszen a pasi viselkedett úgy, ahogy tennie kéne valamit a kapcsolatért, ha tényleg akarja. De Csaba nem akarja. Vállat von, és tovább társkeresőzik.
Szerintem nagyon jól meg vannak írva a társkeresős beszélgetések, levelek, pont ilyennek képzelem el. És azt is, hogy milyen szánalmasan szarul sikerülnek. Elképzelem, hogy tényleg órákat beleölnek egymás fűzésébe, úgy hogy egy képet látnak a másikról, ami vagy valóság, vagy nem. Beszélgetnek, ami mindig más szerintem, mint a valós. És aztán ott vannak a találkák. Amin valami tuti nem jó. Valami élőben mégsem stimmel. És egyre fárasztóbb, és egyre unalmasabb a keresés. Jó lehet, hogy ez a való életben is előfordul. Hogy ott is frusztráló a nem találás. De legalább szerintem annyi felesleges kör nincs, csak legyen kivel ismerkedni... Ah, mindegy, ki tudja. Csak valahogy olyan béna dolognak tűnik ez a netes vergődés...

Na de jó kis könyv volt, nem tudom igazán miért, de olvastatta magát. Hihetőek voltak a chatek, a kezdő levelek, ahogy a pasi válogat, ahogy a csaj válogat... a barátnős beszélgetések, levelezések. Egy nap alatt elolvastam. De ma kellett kis kikapcsolódás, figyelemelterelés. Nagyjából sikeres volt :)

A borító nem rossz, passzol a sztorihoz, de azért nem egy nagy kedvenc. Túl mai :-D

Nincsenek megjegyzések: