Valóban csodálatos kis mese :) Gyorsan elolvastam, mert annyira bejött a történet, az ahogy meg van írva, hogy nem bírtam letenni. Pedig tényleg csak egy édes kis mese. A Waverley kertről, és a Waverley lányokról, Claire, Sydney, Evanelle, Bay.... és a pasik, akik körülveszik őket. Meg ahogy szeretik őket :) Meg a fa, a fa aki dobálja az almákat ;) Meg az alma hatása.
De bírtam a Clark család nőit is, akik szexuális teljesítményükről híresek :)
Persze azért elsősorban a Waverley lányok ragadtak meg, főleg Claire, aki minden növényhez ért, és tudja mi mire való. Van ami segít megőrizni a titkokat, van ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, egy szóval mindenféle dologra jók. A növények ráadásul önálló életet élnek, váratlanul virágoznak, vagy ellepik a kertet. De ez is mindig jelent valamit.
Evanellet is nagyon szerettem az ajándékaival, amit mindig adnia kellett valakinek, és nem lehetett tudni, hogy miért, mi célból kapja az illető. De mindig kellett vagy kellett volna :)
Én még a rosszabb karaktereket is szerettem és azt is, hogy vannak emberek, akik nem véletlenből vagy jobb híján választottak mást, hanem mert azt akarták. És ilyenkor szomorú, hogy van aki képes évekén át szorongani, mert gondol a párjáról valamit, ami pedig nincs is. Úgyhogy mindenkinek azt kívánom, bízhasson rendesen a szerelmében, hogy azért van vele, mert őt szereti.
Én is szeretnék egy ilyen varázslatos kertet :)
A borító passzol ugyan, de nem a kedvencem.
És ahogy Viki is mondta, igen, rövidke volt, olvastam volna még belőle pár száz oldalt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése