Erről a könyvről jól elfelejtettem írni. Pedig egészen régen ki olvastam már. Na jó, annyira nem, de azért régen. Magával sodró könyv volt. Vannak ilyen témát feszegető filmek, könyvek is biztosan. Nekem csak a Memento jutott eszembe, ami annak idején, mikor láttam nagyon tetszett.
A főszereplőnek itt is nincs rövidtávú memóriája. Christine-nek viszont ennél is nehezebb. A napjai úgy telnek, hogy minden reggel felébred, és valahány évesnek ébred fel. Általában olyan 23-25 évesnek gondolja magát. Nem tudja hol van, ki ő, hisz a tükörbe nézve egy 47 éves nő tekint vissza rá. Rengeteg dologra nem emlékszik, és minden reggel újra kell felfedeznie dolgokat. Mikor többet, mikor kevesebbet tud felidézni. Christine a férjével Bennel él.
Egy orvos keveredik valahogy az életébe, aki megpróbál neki segíteni. Valamiért megkéri Christine-t, hogy a férjének ne beszéljen a dologról. Christine elkezd küzdeni az új módszer segítségével az emlékeiért.
A könyv nekem nagyon tetszett. Egyrészt izgalmas volt, alig vártam, hogy hogy alakul Christine élete. Másrészt nagyon visszaadta, hogy mennyire borzalmas lehet így élni, hogy naponta újra kezded az életed, hogy nincs jövőd, nincs múltad. És vajon meg lehet-e ezt a memória problémát javítani. Drukkol az ember, de nem túl biztató.
Nagyon jól meg volt írva, és amellett hogy érdekes a téma, kiderül, hogy ez inkább egy krimi, mintsem csak egy sima betegség története. Engem egy mondat az elejétől megragadott, ami miatt nem tudtam elhinni bizonyos dolgokat, és végig kerestem a választ rá, de nehezen érkezett meg. De nem véletlen éreztem, hogy ki kell tartanom mellette.
A borító is tetszik!
Szerettem Christine-t, és nagyon megértettem az érzéseit, gondolatait, viszonyulását dolgokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése