Sok ilyen önfejlesztő, vagy nem is tudom önmegismerő, önsegítő könyvet olvasok. Nem szeretem ezt a szót, mert én egyszerűen csak fejlődni szeretnék, jobban szeretnék dolgokat csinálni. Nem tudásilag, hanem emberileg.
Amilyen jó volt és meggyőző ennek a könyvnek a kis részlete... hát annyira borzalmas volt ez a könyv összességében. Az a vicc, hogy közben meg adott egy csomó támpontot, és tanácsot, de rettenetesen rosszul van megírva. Valahogy annyira közhelyesen, vagy elvontan, vagy nem is tudom hogyan van írva, hogy néha nem is érti az ember mire akar célozgatni, vagy legalábbis én nem értem, vagy annyira elmossa a tanácsot, meglátást, hogy a végén semmire nem emlékszel belőle.
Ennek ellenére mégis van pár dolog, amit kaptam ettől a könyvtől. Az első és legfontosabb, amiről az első fejezet is szól, az önszabotázs. Nagyon jól rávilágított arra, hogy mit csinálok egy csomószor. Pl, nem csinálom meg igazán jól, amit kell, és akkor elmondhatom a végén, hogy hát nekem semmi sem sikerül rendesen, vagy hogy úgy is kár ezzel foglalkozni, úgyis hamarosan meghal az ember, úgysincs rá idő, meg minek is. Hogy ezt felismertem, máshogy kezdtem állni csomó feladathoz.
A második dolog az érzelmek megélése. Azt gondoltam én is mindig, hogy nem illik haragosnak lenni, dühöngeni, kiakadni, stb. De, igen, illik, és kell is. A kérdés az, hogyan csináljuk. Ha tudod, hogy miért akadtál ki, mi zavar ebben, mi bánt, mi történt, és utána a viselkedésed tudatos válasz erre, hogy hogyan reagálod le, akkor jól csinálod. És akarva akaratlan fejlődtem is az elmúlt időben ebben.
A harmadik... olvasok egy másik könyvet is az intuícióról. Egyelőre úgy fest számomra, mintha teljesen ellentétest mondana a dologról. Azt mondja, hogy az intuíció az nem a jövőt jósolja meg, hanem azt hogy a pillanatnyi helyezet hogyan éled meg. És ez óriási különbség, mikor valamiről döntést akarsz hozni, hogy azért mert most rossz érzéseid vannak vele, az nem azt jelenti, hogy ha mégis azt választod, akkor rosszul döntesz. Egyszerűen csak a jelen hozzáállásodat jelzi az adott dologhoz. És hajlok ezzel egyet érteni, aztán lehet tévedés az egész. Ezt most itt nem akarom jobban kifejteni, mert ez egy publikus oldal, de lenne gondolatom erről, amit tapasztaltam az elmúlt időben, így hogy jobban odafigyeltem erre a témára.
A negyedik, hogy ne meneküljünk el a kellemetlen érzések elől, mert mondani akarnak nekünk valamit. Ez teljesen rezonál egyébként Edith Eva Eger könyvével is, és ez is tényleg nagy változást hozott az életemben. Hányszor próbáltam magamnak egy adott probléma, szorongás kapcsán bebeszélni magamnak, hogy nem szorongok, nem félek, nem lesz baj, de annál jobban stresszeltem. Amitóta azzal próbálkozom, hogy szembenézek az adott bajjal, szorongással, megpróbálom megfejteni, hogy mi is zavar abban valójában, akkor sokkal jobban kezelem az adott helyzetet, sokkal hamarabb véget ér a szorongás, és nem pörögnek a gondoltaim az adott probléma körül.
Az ötödik, hogy élvezd az életet, egy jó vacsorát, a családdal együttlétet (már akiket szeretsz belőlük :D), olvass, fess cél nélkül, fejleszd önmagad... ezek is mindg jól esetek, hogy amikor festegetek, anélkül hogy festővé kéne válnom, vagy időre csinálnám, ne nyomasszon a dolog, azért, mert csak szimplán élvezem a dolgot.
Fura ellentmondásos ez a könyv. Tök rosszul van megírva, tök közhelyes, sokkal jobbak is vannak a témában, de mégis, azért csak adott valamit. Ettől függetlenül eladó :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése