Szueprjó kis könyv volt! Fel-fel nevettem időnként, mert annyira azt csinálja, mint én, ugyanakkor szórakoztató volt, mert mégsem olyan volt, mint én. Ennek ellenére az alap életkérdései ugyanazok voltak, mint nekem, és szomorúan és derűsen konstatálltam, hogy meg kell ezekkel a kérdésekkel jómagamnak is lassan küzdeni. Talán életemnek ezt a szakaszát érzem a legnehezebbnek eddig. Olyan érzés, mintha most tényleg döntéseket kéne hozni.
A sztori jó volt, volt benne kis csavar is, ami részben elszomorított, úgy értem, hogy amikor egy ilyenre jössz rá az életedben, akkor tudatosulhat, hogy ahelyett hogy élvezted volna eddig is minden percét, mennyit nyavalyogtál, sajnáltad magad, mennyit merengtél egy álom jobb életen, miközben az sosem létezett, hanem ez volt az igazi életed, és hagytad magad mellett elsuhanni sok napját. Azt hiszem ez az üzenete volt igazán fontos számomra ennek a könyvnek.
Szerettem nagyon a szereplőket, a főszereplő ugyan kicsit túl hobordos és drámázós nekem, de szerethető karakter volt ettől még. Anne-t és Erdelt viszont annál inkább szerettem. Olyan bölcs meglátásaik voltak, és nem féltek megmondani a barátaiknak. Tisztelem az ilyen hozzáállást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése