Ez a könyv, mint annyi igazán sikeres, nagyon megosztó. Annak ellenére, hogy előre sok véleményt én elolvasok, hogy lássam, hogy vajon az én érdeklődési területembe esik-e, és pont a negatív véleményeket szeretem igazán, abból tudom eldönteni, nekem való-e valami vagy sem.
Ez a könyv azt hiszem óriás kedvenc lett! Néha nem bírtam letenni, néha még azt is elkövettem, amit nem szoktam, hogy belelapoztam későbbre, hogy mi történik, és csak bele-beleolvastam. Nyomasztott az is ahogy a vége fele közeledtem, hogy mindjárt vége, és akkor mi lesz, többet nem hallok Philip priorról, Jake-ről, Alianáról.
Sokan kritizálták a karaktereket, hogy mennyire kidolgozottak, mennyire nem. Nekem pont elég volt. Pedig szeretem a kidolgozott karaktereket. De sokkal jobban érdekelt, hogy hogyan éltek anno az emberek, és hát azért döbbenetesen brutális volt ez az időszak. Semmit nem ért egy ember élete, bármelyik pillanatban elvehette akárki, vagy egy természeti csapás, bármi. Ugyan voltak már bíróságok, ahol ügyes bajos ügyekkel foglalkoztak, de ha valaki megölt valakit, annak az ég világon semmi következménye nem volt.
A szereplők talán túl feketének, vagy fehérnek tűntek, messziről nézve, hunyorogva talán igaz is. De valójában én nem éreztem annak. Philip prior jó ember volt, de közben azért erősen becsvágyó is, sokszor megmagyarázta magának, hogy Isten miatt dönt így vagy úgy, de sokszor azért elég világi volt valójában a döntése. Sokat foglalkozott is magában azzal, hogy mennyire voltak jók, vagy rosszak a döntései. Rossz prédikátor volt, nem tudta lelkesíteni az embereket, de ugyanakkor remek tervező, remek gazdasági vezető volt. Igazságtalan döntéseket is hozott, és még belátni sem biztos hogy belátta. Szóval hogy teljesen fehér lett volna, nem hiszem.
De ugyanígy megnézhetném Aliana jellemét, hát nem volt az tökéletes lány, anya és feleség. De Jake vagy Thomas sem... Ellenről meg már ne is beszéljünk. Többségében nyilván jók voltak, dehát azért ez elég tipikus, a jó emberek is hibáznak, és tökéletlenek időnként.
De nézzünk egy fekete szereplőt, Williamet. Szerintem léteznek ilyen emberek. Akiket annyira zavar, hogy kinevetik, és szánalmasnak érzik magukat, hogy bármilyen bosszút képesek végrehajtani. Persze utána beszarnak, mert azért csak van egy picike lelkiismeretük, hogy mégse kellett volna, de közben meg milyen érdekes volt, hogy mennyire hitt a papok hatalmában, hogy feloldozzák bűnei alól, és ezzel el is van intézve a dolog. Ha kicsit mélyebbre nézünk, a szülei nevelése simán hathatott erre a viselkedésre, a retteges a saját anyjától, amit úgy vezet le, hogy akkor ő meg másokat terrorizál. Nem az a kor volt ez, ahol szépen eljárt volna pszichológushoz, hogy kidolgozza magából, és jobb emberré válhasson.
De ugyanígy megnézhetném Walerant, vagy Petert, mindegyiknek megvolt a maga sérülése, gyengesége, amely motiválta, és rossz útra vitte. De ma is hány ilyen ember van, akinek az életében dominál folyamatosan egy régi sérelem, amit úgy vél, hogy újra és újra megtörténik vele.
Nagyon örülök, hogy ez az új fordítás van meg nekem, mert hát... nem tudom a korábbiban minek kellett bizonyos neveket magyarítani. János/Jankó, Tamás, Ilona, miközben más nevek meg nem kerülnek lefordításra. Nagyon fura lett volna, hiszen nem ez volt a nevük, és pont. A perjel versus prior már más kérdés. Mivel egyik szót sem igazán használjuk ma, szerintem ez mindegy volt minek szólítjuk.
Egy-egy ember olyan hirtelen már nem szerepelt többé a könyvben, hogy bennem ezzel ütött sokszor nagyot a történet.
Imádtam a katedrális épülését és csak az éltetett, hogy fel kellett hogy épüljön, ha ez a könyv címe :D A lelki szemeim előtt pedig folyamatosan láttam, ahogy egyre nagyobb és szebb lesz, ahogy fejlődik és változik a világ, ahogy az élet kezd jobb lenni, hála pár rendes embernek. Tetszett a történelmi vonal is igazándiból, hogy sokat kaptunk a királyi, papsági csetepatékból, amik néha bizony durvává fajultak. Jó érzés volt, hogy múltkor olvastam ki Rutherfurd Dublin, az alapítás-át és azzal is végül összekapcsolódott részben a történet, bár az ugye Írországról szól.
Nem akarok még a folytatásba kezdeni, mert azt szeretném ha velem maradnának még egy kicsit a szereplők. Szerettem őket, mármint a jókat :D, a fehéreket, minden hibájukkal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése