A legfontosabb tanulság az volt számomra a félelmeim, szorongásaim kapcsán, hogy én folyton menekültem előlük, úgy értem, hogy amikor szorongtam, akkor arra gondolkodtam, hogy "nem szorongok, nem szorongok, jaj ne szorongjak már", próbáltam bebeszélni magamnak, d nekem ez az agykontroll nem megy :D, próbáltam azt is, hogy "nem szorongok, nyugodt vagyok, szép az élet", de ettől csak még jobban szorongtam, és ideges lettem. Ráadásul azt vártam, hogy azonnal, de legalábbis elég gyorsan megoldódjanak ezek a dolgaim.
Nagyon fontos tanulsága volt számomra ennek a könyvnek, hogy szembe kell nézni a dolgokkal, nem úszhatod meg, juthatsz túl rajta máshogy, és nem dolgozhatod fel máshogy. Mindennek ugyanakkor megvan az ideje, nem lehet sürgetni a megbocsátást, az elengedést sem. És egyik sem azt jelenti, hogy akkor soha többet nem jut eszedbe, vagy nem bánt az a valami. Idő eljutni egy nyugodtabb pontra.
Biztos hogy el fogom még olvasni ezt a könyvet, mert fontos mondanivalók vannak benne. Vannak apróbb ötletek, amiket már kipróbáltam, és tényleg használ. De biztos hogy el kell majd időnként még olvasnom, hogy a kezem ügyében legyenek a megoldások, amikor szembesülök valami problémával, nehézséggel, szoronganivalóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése