szerda, február 09, 2011

Tonya Hurley: Szellemlány (1)

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy teljesen másra számítottam. De hamar rájöttem, hogy ez is egyféle mese. Egy furcsa, és mégis érdekes mese. 

Charlotte egy lány, gimnazista, és mint oly sokan társai közül küzd a beilleszkedéssel. Egyszerűen úgy érzi, hogy láthatatlan, hogy senki sem törődik vele, hogy olyan mintha nem is létezne. Ennek ellenére hisz magában, változtatna, és küzd hogy máshogy legyen. Pedig biztosan nem könnyű. Sok mostanában az ilyen témájú könyv, gondolom erre tart az ifjúság. Az én időmben még nem éreztem ilyen komoly dolognak ezt, mármint persze megvoltak a menők, meg a nem-menők, de sosem zavart, hogy hova tartozom. Egyébként a nem-menőkhöz tartoztam. Mármint úgy sosem zavart, hogy át akarjak jutni amoda. Én csak saját magam akartam lenni. És mivel durván nem bántottak ezért, nem is okozott gondot.

De Charlotte-nak az életben már nincs lehetősége több, hogy beférkőzzön a menők közé. Meghal. 
Ami nem egyszerű. Egész egyszerűen, hiába érti, hogy meghalt, nem akarja elfogadni. Ragaszkodik mindahhoz, amit elkezdett életében. 

És nem volt szimpatikus Charlotte. Pedig egész egyszerűen azt csinálja amit én is szeretek. Szereti lezárni az ügyeket. Még ha épp konkrétan ez is a feladata. Csak kérdés, hogy ha meghaltunk mi is az amit, és ahogy le kell zárnunk. Egy másik helyzetben vagyunk, nem ugyanúgy kell megoldanunk az ügyeinket, ahogy korábban.

Az "élet" a halál után folytatódik. Nincs vége a sulinak, ugyanúgy vannak feladatok, órára járás, házi. És egy másik közösség. Ahova ugyanúgy be kéne így vagy úgy illeszkedni. Ott vannak a halott diákok, mindegyik saját terhével. 

Rengeteg a humor, a morbid humor a könyvben. Ugyanakkor szerintem a tartalom is sokkoló kicsit mögötte. A sok halott diák, és hogy ki hogyan és miért halt meg. 

A továbbhaladáshoz a függő ügyeiket be kell fejezniük. Mindenkinek meg kell értenie a hibáit, rossz döntéseit. Az ehhez használt képek is nagyon találóak nekem, hogy mindenki úgy néz ki, ahogy meghalt. És ez csak akkor fog változni, ha megérették a lényeget. 

Sok dolog nem tiszta a könyvben, gondolom azért, mert ez is egy trilógia. De talán így is van jól. Charlotte most halt meg, most tanulja az élet utáni létet. Tehát ahogy neki új, nekünk is új :) Remélem, hogy a végére kidolgozott kerek történet lesz. 

Kicsit mégis valami hiányom volt a könyvvel. Talán az, hogy kicsit másra számítottam. Hogy nem lesz ennyire elrugaszkodott végül a mese. De mégis jó volt. A történet szála egyszerű, kiszámítható, de mégis valahogy olvastatta magát, vártam mi lesz hogy lesz, mi a lényeg. 

A fejezetek eljén mindig egy csodás árnyékrajz, egy idézet, általában valami dalból, majd egy fekete oldalon fehér betűs bölcsesség összefoglaló, és jöhet a fejezet. 

Ezzel el is érkeztem a könyvhöz magához. Egyszerűen gyönyörű! Tudom, hogy gáz vagyok, hogy ennyi idős létemre odavagyok a csicsás, fekete-rózsaszín, ezüst, indás borításért. A benti lapok díszességéért, de egyszerűen elvarázsolt. Pedig nem vagyok sem goth pedig állítólag ez nekik kéne tetszeni... Na mindegy, szerintem szuper szép, szuper ötletes. Sajnos semelyik könyvkiadónál nem láttam a borítót úgy lefotózva, hogy ezt visszaadja. Hát csináltam én párat :)






Nagyon tetszenek benne a kis árnyékrajzok. Imádni valóak! És akkor végül egy szám :)




5 megjegyzés:

Kriszti írta...

Képzeld, ezt a könyvet a gyerekkönyvtárban két napot szellőztettem, olyan büdös szaga volt, gondolom a ragasztótól....
Jó hogy leírtad a véleményed, legalább nem kell elolvasnom...Egyébként itt sokan kölcsönzik.

Dora írta...

Akkor gyanítom nem nyerte meg a tetszésedet :)

Dóra írta...

Csúcs a borító!

Dora írta...

Majd elviszem megmutatni, ha keretezőhöz megyünk. Állati szép szerintem!

Dóra írta...

Oké!