Jó vaskos könyv volt, bár vékony kisebb lapokkal, de soká jutottam a végére.
A könyv főszereplője három lány, Pip, Fen, Cat és nevelőapjuk Django. Angliában játszódik leginkább a történet. Azt kell hogy mondjam, teljesen hétköznapi. Olyannyira, hogy tényleg azt éreztem, hogy igen, ilyenek vagyunk mi emberek. Mindegyiküknek meg van a saját kis családja is, mindegyiküknek vannak terveik, céljaik. Ám váratlan fordulat következik be életükbe. Megtudják az igazat családjukról, ami teljesen elkeseríti és kétségbe ejtik őket.
Igazándiból nehéz volt megértenem a bosszúságukat. Nem tudom persze hogy ténylegesen hogy reagálnék, de ha mondjuk a szomszéd gyerekről kiderül, hogy a testvérem, vagy a postás az apukám, nem biztos hogy örök haragot éreznék a szüleim iránt akik eltitkolták. Főleg ha tudom, hogy milyen szeretetben nőttem fel. Akkor nem lenne kétségem, hogy igenis okuk volt rá, hogy valamit eltitkoljanak. Valószínűleg úgy látták jobbnak. Ezzel a részével nem igen tudtam azonosulni, hogy akit korábban imádtak, és nem mondott el nekik valamit, azt miért kezdik gyűlölni, és szóba sem állni vele. Fura volt na. Főleg hogy hetekig haragudtak. Még azt mondom, hogy első felindulásból csak csak... na mindegy. A másik kicsit fura volt nekem, hogy ha megtud az ember valamit, és kifizet egy valagnyi pénzt repjegyre Amerikába, akkor mit szarózik, hogy mégsem akarja megtudni, amiért jött, hanem fogná magát, és elmenne vásárolni. Azt miért? Tudom, hogy néha nehéz beszélni az embernek a másikkal, főleg egy idegennek elmondani, hogy mi bánt. De ha már egyszer odarepültem... na mindegy. Végül persze jól volt megírva az a rész is.
De a szerepekkel sikerült jól azonosulnom.
Pip, aki megváltoztatja a véleményét, aki mégis máshogy látja a gyerekkérdést, mint korábban.
Fent, aki képtelen rábízni másra a gyerekét, mert annyira aggódik, hogy más rosszul csinálja. Picit szerintem minden anya ilyen az első gyerekével. Nem akarja hogy beleszóljanak, hogy máshogy csinálják. És hát azt is, hogy őt nem elégítette ki az otthonlét a gyerekkel.
Cat pedig az otthonra találás vágyával. Ezt szerintem nagyon sokan szeretnénk, hogy megtaláljuk az igazi helyünk.
Pennyt is megértettem végül. Nehéz persze, de nagyon jól meg van írva a könyv, hogy megkapjuk a teljes képet. Hogy ki Penny ;) Rájössz te is, ha elkezded olvasni :)
Egyszóval jó volt a könyv, teljesen hétköznapi életek, fordulatok, indulatok, megbocsátások. Viszont pont emiatt nem lett olyan könyv, amit bátran újra akarnék olvasni.
És pont jókor, jó helyen ért véget. Ennél nem is akarunk többet tudni. Lerendeződnek, helyére kerülnek a viszonyok, és ez a fontos.
Kedvenc szereplőm Django volt.
A borító nem olyan rossz, szeretem az ilyen stílust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése