hétfő, november 11, 2013

Carin Gerhardsen: A mézeskalácsház

A legutóbbi olvasásom.

A tetovált lány nekem eléggé tetszett. Igaz csak filmen láttam. Sok svéd krimiírót reklámoznak mostanság. De mindig hagytam őket, mostanában jobban rá voltam kattanva a szerelmi sztorikra, vagy az emberibb történetekre. Pedig régen faltam a krimiket, gyilkosságokat, és társait. 

De most valamiért mégis kezembe vettem ezt a könyvtárban. Ami nehezen ment, az a svéd nevek megjegyzése... volt két szereplő, akikről sokáig azt hittem, hogy egyek, pedig még csak nem is hasonlít a nevük... nem tudom miért. 

A történet jó volt, a nyomozás izgalmas, vártam és vártam, hogy hogy jönnek rá ki a gyilkos. Főleg hogy az olvsó párhuzamosan olvashatja a gyilkos naplóját, a nyomozással, és a nyomozók életével. Az írónő bizony megvezetett. Vagyis elnyomtam magamban a sejtést, de talán így is van jól. Annyira élvezettel olvastam a történetet, hogy nem is igazán akartam megfejteni, hagytam hogy sodródjrak arra, amerre az írónő terelt. Tényleg csak egy pillanatra, az x-edik gyilkosságnál fordult meg a fejemben, hogy ez a szituáció abszurd, ha belegondolok, nem lehet úgy ahogy sejteti. 

Megkedveltem a nyomozókat is. Az ő életükbe is jó volt belefolyni. És olyan érzésem van, hogy ez egy sorozat, mert eléggé elvarratlan egy-két dolog benne, és ettől fura felemás érzéseim lettek. Remélem folytatódik a történet, újabb és újabb megoldandó feladatokkal. Kicsit olyan Ed Mcbain érzésem van, és Ed McBaint nagyon szerettem. 

A történet egyébként borzasztó, azt hiszem azóta nem bírom a gyilkosságokat, krimiket, hogy gyerekeim vannak. Mindig az jut eszembe, hogy mi lesz ha velük is ilyen történik. Mi van ha rosszkor rossz helyen vannak, vagy rosszkor rosszat szólnak. Most különösen éles számomra ez a kérdés, mert a nagyobbik fiammal gondok vannak az iskolában, bántják elég sok felől, bár ő is elég furán viselkedik. Ilyenkor gondolok arra, hogy  hogy kihat ránk a környezetünk. Hogy mivé leszünk és hogyan. De ezt akár magamon is érzem mostanság... és hogy tudunk a gonoszság hálójából kiszabadulni, és értékes embernek megmaradni. 

A történet egy ovis sztorival kezdődik... a gyerekek ahogy kilépnek az ajtón, és ahogy bántalmazzák, terrorizálják egymást. A gyerekek tudnak gonoszok lenni, de vajon hol a határ, egészséges csintalanság és kimondott gonoszság között? Miért nem figyelnek oda jobban a felnőttek? Miért nem avatkoznak közbe? Honnan tudjuk, hogy mikor kell közbe avatkozunk?

Conny Sjöberg természetesen a kedvencem lett. Okos, emberséges, szereti a feleségét, és a gyerekeit, olyanokat is, akik nem a vér szerinti gyerekei. Igen, számomra ilyen a tökéletes férfi. 

A történetben a feleségvel előjön egy teszt, amihez hasonlót szoktak játszatni az emberekkel. Nincs igazán jó megoldás, mert ugye mindenki mást és mást tart rosszabbnak. A feladat a következő, állíts sorrendet, hogy ki követte el a legnagyobb bűnt, és ki a legkisebbet. A törénet a következő. Nem emlékszem a konkrét nevekre, úgyhogy csak betűket írok. Van egy nő, T. Szerelmes M-be. A folyó két oldalán laknak, és a híd tönkremegy. T át akar jutni mindenáron szereméhez M-hez. Átmegy a szomszédba, L-hez, hogy kölcsönkérje a csónakját, amivel átevezhetne. L azt mondja, hogy odaadja a csónakot, ha T lefekszik vele. T felháborodva elmegy, átmegy a másik szomszédhoz, K-hoz. Elmeséli, hogy milyen ember is ez az L, felháborító, hogy csak így hajlandó segíteni valakinek. K azt mondja, hogy ez nem az ő dolga, ő ebbe nem szól bele, csináljon mindenki amit akar. semmi köze mások ügyeihez. Így T végül úgy dönt, hogy lefekszik L-vel, hogy átmehessen. Meg is kapja a csónakot, átmegy M-hez, töredelmesen bevallja, hogy mit tett azért hogy átjusson. M viszont elküldi, mint becstelen embert, hogy ő ezek után nem tudja szeretni. T sirva átmegy M szomszédjához, P-hez, akinek elsírja bánatát, elmeséli mit tett, és hogy M ezért kidobta. P átmegy M-hez, és megüti P-t hogy ennyire önző, és ennyit jelenett neki T. 

Fel lehet állítani a listát :) A férjemmel is beszéltük, hogy talán a legnagyobb bűn az, ha félrenézel, mikor máson segíteni kéne. Mikor arra hivatkozva, hogy nem az én dolgom, hagyod hogy mások rosszat tegyenek, vagy nem teszel mást érte, hogy ne történjen meg. Az én listám: K, L, T, M, P ... de biztos sokat lehetne ezen vitatkozni.

Utánanéztem tényleg csak két szösszenetnyit az írónőnek, aki matematikus végzettségű, és korábban egy IT cégnél dolgozott. Talán nem véletlen tetszik a könyve :)

Nincsenek megjegyzések: