vasárnap, november 24, 2013

Nicholas Sparks: Mindig van holnap

Szeretem a romantikus sztorikat. Mégis Nicholas Sparks-szal úgy voltam eddig, hogy talán túl csöpögős lenne nekem. Mindig olyan nyálasak a borítói, mindig egy pár csókolózik rajta, esőben (Szerelmünk lapjai), pusztában (Az utolsó dal), tengerparton (Menedék), utcán (Szerencsecsillag), és még lehetne sorolni. Én szinte mindig függök a borítótól, egyszerűen elrenttentettek, annak ellenére, hogy szép borítójuk van. 
De lehet hiba volt nem olvasni tőle semmit. Dóri barátnőm olvasta ezt a Mindig van holnapot nemrégiben, és amit írt róla az alapján kedvet kaptam hozzá .Na meg ennek a borítója nem nyálas :) Azt kell hogy mondjam Nicholas Sparks marha jól ír. A története, legalábbis ez biztosan, pont olyan, mit én nagyon szeretek. Egyszerű, hétköznapi történet, bárkivel megtörténhet. A fordulatok nem is igazán fordulatok, már az elején sejtjük ki lapul a háttárben. Sokkal sokkal lényegesebb hogy nagyon jól kidolgozottak a karakterei, a történet menet, az emberek reakciói. Teljesen hétköznapi, és teljesen emberi.

Nagyon bírtam, ahogy krízis helyzetben rosszul döntenek, reagálnak, de aztán időt kérnek, végiggondolják, és mást tesznek.

Miles élete, mely igazán boldog, egyik pillanatról a másikra összeomlik. Feleségét elgázolják, és hiába a foglalkozásába vág, nem tudják kideríteni, hogy ki tette. A férfi eköré szervezi egész életét, hogy hajtja ki lehet az aki tönkretette az életét. 2 év eltelik mire képes egy kicsit beletörődni, hogy talán sosem tudja meg a választ mi történt a feleségével aznap este. 

Sokszor vagyunk igy, hogy tudni akarjuk a hogyant, a miértet, aztán amikor megkapjuk, néha döbbenten állunk hogy nem erre számítottunk. Nem akarjuk elhinni sem, mert hogy ez nem lehet igaz, tuti nem így volt, nem ezért. Néha az igazságot a legnehezebb megemészteni.

Miles megismerkedik Sarah-val, az új tanítónővel az iskolában. (Magamban ez kicsit vicces volt, mert Miles kisfia pont hasonló cipőben van, mint az én fiam. Csak mennyivel jobb lenne ha ilyen kedves szerető tanítónéni akarna segíteni neki, nem úgy mint ahogy nálunk a helyzet :( ) 

Sarah is nehéz időn van túl. Nem bírom az ilyen embereket, mint Sarah volt férje. Gerinctelen kis szarházik, akiknek semmit sem ér a szerelem. 
Sarah-t viszont nagyon bírtam, mert kicsit magamra ismertem. Nekem van ilyen humorom azzal akit szeretek. 

Azt gondolnánk, hogy akkor Miles és Sarah a múltjuk árnyékában nehezen tudnak majd így is összejönni, de nem ez az ami igazán megnehezíti életüket. 

Természetesen tudtam, hogy mi az a titok, ami összeköti őket, szinte az elejétől. De ez nem is volt baj, nem is ez a lényeg, hanem ahogy vártam hogy hogy fogják feldolgozni az eseményeket. Hogy derül ki, hogy hat ki ez a szerelmükre, mi lesz velük ennek fényében.

Szerettem ezt a könyvet, úgyhogy másik könyve is lehetőséget fog kapni. Mert nagyon olvastatta magát, rég olvastam ilyen gyorsan el egy könyvet, rég volt hogy ennyire nem tudtam letenni, és folyton folyvást megsirattam a szerepelők szenvedéseit.

Milesra pedig írtózatosan büszke vagyok, hogy milyen jellem. Aki ilyen helyzetekben úgy reagál végül ahogy ő az egy nagyon jó ember. Bárcsak mindenki ilyen lenne, mint ő.

A borító pedig tökéletes. Arról szól, ami a borítóján van.

0 megjegyzés: