hétfő, november 11, 2013

Alice Hoffmann: A tizenharmadik boszorkány

Ezer éves elmaradásaim vannak könyvek tekintetében. Nem tudom mióta nem írtam meg amiket olvastam, úgyhogy még azt is gyanítom, hogy ki fognak maradni dolgok, amikre nem emlékszem, hogy olvastam. De olyan kaotikus, rohanósak a napjaink, hogy örülök, ha olvasok néha. 

Szeretem az ilyen történeteket, mint ez a könyv. A mesés történeteket, mesebeli házikóval, mesebeli - boszorkányos - képességekkel.

A Sparrow család nőtagjai 13. életévüket betöltve valamilyen képesség birtokába kerülnek. A legfiatalabb nő a családban Stella, aki ezen a bizonyos reggelen megtudja hogy mi is az ő képessége. Ami nem biztos hogy áldás, lehet hogy átok inkább? Stella látja az emberek halálát. Látja hogy fogják végezni. Nehezen szokik ehhez a gondolathoz, nem tudja hogy segítsen, tud-e segíteni, el tudja-e odázni a halált, vagy megváltoztatni.

Az édesanyja egyedül neveli, apjától elvált. Édesanyjának más képessége van, amit nem élvez annyira, nem igen látja hasznát. Pedig sokat elmondanak az emberről az álmai. Jenny és Stella nehezen jönnek ki egymással. Igazi kamasz lány és anya konfliktusok. Jenny minden vágya az, hogy ne olyan legyen, mint az anyja Elinor, máshogy akarja nevelni a lányát, meg akarja adni neki azt, amit ő nem kapott meg. Csak ilyenkor könnyen abba a hibába esünk, hogy valami teljesen mást meg megint elrontunk.

Elinor beteg, haldoklik. Az ő képessége nem rossz. Tudja ha egy ember hazudik. Zsémbes, konok öregasszony, de mégis szeretni való. Van is, aki így is szereti. Valahol jó érzés, hogy szerethetik, és szeretik is az ilyen asszonyt, de akkor az is fájna, ha az én férjem gondolna folyton így egy másik nőre, így lenne az élete. Valahogy én a tisztaságnak vagyok a híve. Nem tudom mit ér, ha valaki velem van, de a szíve másé. Persze nem lehetünk itt százszázalékban biztosak benne, de talán csak azért, mert a szereplők maguknak sem vallották be. 

A sors úgy hozza, hogy a három nő egy városba kerül, vissza Jenny szülőfalujába, a Torta-házba. A viszonyok alakulnak, kapcsolatok javulnak, és az alap probléma ellenére tart mindenki a jó irányba. Barátságok születnek, szerelmek szövődnek, családok békülnek, és mindeközben megismerjük a Sparrow család történetét, Rebeccatól napjainking. 

Egyszerű, váratlan fordulatoktól mentes, de számomra mégis lebilincselő történet.

A borító viszont rémes. Nem jöttem rá, hogy hogy kapcsolódik egyáltalán a történethez.

0 megjegyzés: