hétfő, július 24, 2023

Octavia E. Butler: A magvető példázata

A nyaralás alatt sikeresen kiolvastam ezt a könyvet. Egyfelől nagy kedvenc lett, pedig jó régi könyv, 1994-ben íródott, és 2024-ben játszódik, vagy kezdődik legalábbis, és eltart 2027-ig. Szerencsére még itt nem tartunk, és remélem 2024-re nem is fogunk. A főszereplő lány egyébként 2009-es születésű, 1 évvel fiatalabb, mint a második fiam, így szemléltem mikor olvastam a könyvet, és hát eléggé megrázó elképzelni ezt a világot, amelyet ábrázolt. Attól félek, hogy nem is lehetetlen egy ilyen verzió. Ez a része, az elképzelés, hogy hogy ment félre a világ, mint lesz újra állat az emberből, és hogy mi hajt még embereket, hogy mégis így is túl akarjanak élni... 

Viszont ez a vallási vonal, hát, minimum fura. Az is lehet persze, hogy enélkül meg a könyv nem is lenne szinte semmi. Új vallást fogalmaz meg a füszereplő lányunk, ami arról szól kb, hogy Isten a változás. Valami összemosott mindenféle vallásból összetett valaminek tűnő gondolatokat fogalmaz meg, leginkább ilyen versszerű formában, amit nem nagyon tudtam legtöbbször értelmezni, mármint hogy mit is akar vele üzenni voltaképpen.

Valahogy nagyon sokára esett egyébként le nekem hogy a főszereplőnk feketebőrű. Amikor végre rájöttem, akkor is időről időre elfelejtettem, és egy fehér lányt képzeltem a helyére, nem tudom miért. Rengeteg halál volt benne, és brutalitás, persze leginkább csak utalások rá, szóval gondolom bőven vannak ennél rettenetesebb krimik, amikben durvaságokat írnak meg, mégis nagyon nyomasztó lett tőle ez az egész. Azok a részek is nagyon mély nyomot hagytak bennem, ahol nem derült ki, hogy valójában mi történt egyes szereplőkkel, de ettől lett annyira rémes az egész. Nem tudom, hogy én akarnék-e élni ebben a világban, meddig küzdenék, tudva, hogy bármelyik minutumban véget érhet az életem tök értelmetlenül. Holnap jelenik meg ha minden igaz a második része, mert ez egy duológia. 

Minden furasága, és nyomasztósága ellenére szerettem ezt a könyvet. Nem tudom megmondani, hogy mégis miért... talán a témája okozta, hogy akár el is tudjuk hinni, hogy valós jövő ez egyszer a közeljövőben.

Nincsenek megjegyzések: