csütörtök, november 25, 2010

Anna Gavalda: 35 kiló remény

Ma buszoznom kellett melóba. Sok szajré mellé csak kicsi könyv fért, lekaptam a polcról a 35 kiló reményt. Ismét nagyon tetszett. Csak annyira rövid! Mikor ír megint egy jó hosszút, hogy sokáig lehessen élvezni!

Adott a főszereplő 13 éves srác, Gregorie. Nem megy neki a tanulás. De annál jobb az építős, szerelős, faragós, összeállítós dolgokban.
Annyira furcsa, hogy miért van az, hogy annyira sokat elvárunk a gyerekeinktől. Tudunk ettől jobb szülők lenni? Vajon én is ezt fogom csinálni?
Miért baj az ha az ember gyereke nem matek zseni, ha nem megy neki a tanulás. Ha másban viszont jó? Olyan nagy baj az, ha nem megy neki a suli? Miért hiszik azt a szülők, hogy csak direkt elhagyja magát a gyerek, hogy csak az ő bosszantásukra nem akarja csinálni a tanulást? És mi van ha tényleg igazuk van? Akkora nagy baj?

Remélem én észre fogom venni a gyerekeimnél, hogy mit szeretnének, mi jön be nekik, és megpróbálni segíteni nekik, hogy ne kínszenvedés legyen valaminek a tanulása, vagy elvégzése.

Nagypapa és kis srác. Komoly kapcsolat. Erős kapocs. A hasonlóság. És a küzdeni akarás mindkettőben.

0 megjegyzés: