Dan Brown: Angyalok és démonok

Ezt a könyvet a férjem miatt kezdtem el olvasni, mert ez az egyik kedvenc könyve. Tény hogy Dan Brown jól felépített könyvet írt. Tény hogy jól ír, és olvastatja magát a könyv. De az első pár oldal után majdnem félreraktam. Nem szeretem mikor valakiknek a hitét, egy egyházat ilyen módon kritizálnak. Mert szélsőséges, és teljesen kiforgatása az egésznek. Persze mindenütt vannak rossz emberek, mindenütt vannak félresiklott gondolatok, életek. Ahogyan biztosan akad a katolikusok között is. De az biztos hogy ez az ember sosem hitt még semmiben, és nem is találkozott olyannal, aki tényleg. Különben nem így írta volna meg az egyes karaktereit. 

Amiért viszont elkezdtem olvasni az az volt, hogy ez végülis egy krimi volt, álmisztikumba csavarva, tehát kellett hogy legyen ésszerű megoldása, amire akár rá is jöhetek :) És ez hajtott előre, hogy vajon mikor jövök rá, hogy ki áll az egész mögött. Az világos volt számomra, hogy itt valami pap lesz a bűnös, valami Isten nevében garázdálkodó vagy egy gyerekkorában elnyomott, megalázott, megkínzott gyerek. Ilyesmire gondoltam. Mert nem véletlen az Illuminátus téma. Viszont innentől kezdve sok mindent kétkedve fogadtam, hogy vajon mi a valóság az egészből, meg mi nem. 

Az antianyag és tárolása igazándiból egy vicc :) Az elmélet oké, de a kivitelezése, meg hogy hogy jöttek rá a tárolásra mikor minden anyaggal való érintkezéstől robban ;) Kicsit non-szensz.
 
Elég hamar, kb a könyv felénél rájöttem, de maga az írás miatt, hogy itt nincsenek sokan a háttérben. Csak 1 bent és 1 kint. Ez volt az elméletem. Bent muszáj volt valakinek lennie, mert kellett hogy legyen tudás a háttérben, a régi Illuminátusokról, elméletekről, könyvekről, átjárókról, és nem utolsó sorban valakinek segítenie kellett bentről. Amit olyan könnyű elfelejteni, hiszen valahogy "kijutott" a négy bíboros. 

Így csak várnom kellett, hogy mikor bukkan fel a bizonyos pap, vagy valami más katolikus, aki az egész mögött áll. Miután megvolt a személy, már az indok is többé kevésbé körvonalazódott. Jó nem találtam ki a konkrét történést, mert szerintem az is kicsit hm, kiforgatása az egyháznak, és a ténykedésének és gondolatainak. És az emberek szeretnek ilyet olvasni. Szeretik, ha lehet mutogatni a papokra, hogy aha van köztük egy pedofil, pedig mindenhol van egy. 

Dan Brown trükkösen megpróbálta tévútra vezetni az olvasót, de igazándiból szerintem ez is számomra azért volt tök átlátszó, mert mindenki figyelmen kívül hagyott egy halom apróságot, mint hogy hogy jutottak ki az említett bíborosok, hogy Kohler tolókocsis, Vetra naplója melyet Kohler visszazár, és hogy ő maga pap is volt, a carmelengo gyerekkori története, rengeteg apróság. Mind ugyanabba az irányba mutattak. 

És bár Dan Brown szerintem végül szépen zárja le a törénetet, ott marad a misztikum is, hogy tán mégis van Isten és tán mégiscsak helytálló ez a hely, és életek. A bíborosok végső viselkedése, hogy rábizzák Langdonra, hogy kiteregeti-e a szennyest vagy sem, és hogy kit választanak végül pápának. Igen, szerintem ilyenek a papok ott. 99%-uk biztosan ilyen. Nem őrült elmebeteg fanatikus, aki a világra akarja erőszakolni a dolgait. 

Egyébként sok jó meglátás is volt a bűnös gondolatmenetében. A tudomány szép és jó, de egyre újabb és újabb kérdést vet fel, és nem cáfol meg tulajdonképpen semmit. Arról nem is beszélve, hogy önmagában segédlet nélkül az emberek általában rosszra használják azt amire rájönnek. Lehet szidni a katolikus egyházat, hogy útmutatást akarna adni az élet dolgaiban, hogy mi jó, mi rossz, hogy használjuk, de szerintem ez egy nagyon fontos dolog ahhoz, hogy jó emberek legyünk, és a világ szép maradjon.

Ami viszont szerintem szomorú ebben a könyvben, hogy gondolom Dan Brown még jobban feltüzelte emberek egyházellenességét, pedig ez csak egy jól kitalált krimi, néhány tényre, és vélekedésre alapozva.