Ez a sorozat három részes, azonban csak kettő van meg nekem. Valami akciók alkalmával szereztem, valami 2+1 akcióban. Sokan dícséréték, és már régóta szerettem volna Fábián Jankától olvasni valamit. A kötetek vékonykák, nagybetűsek, szellősek, pont jónak tűnt egy kis üdítő romantikus olvasmánynak.
Az első pár oldal után lebilincselt. Nem tudom mi a titka, pedig egyszerű, relatíve kiszámítható történet. Tudtam ki lesz Emma szerelme, bár teljesen sokkolt a tény, hogy képesek a múlt fényében ők együtt élni. Az is fura volt számomra, hogy azt a régi történetet Emma képes megírni is, és mint írónő, azzal futni be fényes karriert. Emma egy fantasztikusan értékes nő szerintem. Az anya már jóval kevésbé volt az. Nem szeretem az arongáns szépségeket, akik aztán ezen jellemzőjükkel kísértik végig egész életüket, és esnek rengeteg buta hibába. Nem tudom, hogy van-e férfi aki ilyenkor a második nőt tudja-e igazán szeretni, hogy valóban azt kapja Emma ami jár neki. Gábor nagyon szereti, de vajon soha nem jut eszembe ha Emmával van Emma édesanyja? Én belehalnék Emma helyében már a gondolatba is, hogy esetleg igen.
Az életük ennek ellenére végül jól alakul. A történelmi dolgokat végigkísérhetjük a könyvön, de tényleg csak olyan mértékben, ahogy egy átlagos család életébe beszivároghatott. Tetszett hogy mennyi gyereket vállalnak, hogy milyen jól nevelnek. 3 fiú és 1 lány. Szép család.
A második részben felnőnek a gyerekek, az ő életük folyik leginkább tovább. A szép nevelés ellenére szomorú, hogy más külsö befolyások hova tudják terelni a jó gyerekeket, és hogy hiába bánják és értik meg rossz cselekedeteiket. Az egyik régi vőlegény bosszúhadjáratát sem értem. Nem Emma tehet arról, amiket ő tett, és amibe belesodródott. Miért Emmán és családján akar bosszút állni? Szánalmasak néha az emberek.
Nagyon megviselt az egyszerű történetvezetés ellenére is, ami Péterrel és a feleségével történik, hogy milyen könnyen félresiklanak dolgok, és ahelyett hogy néha nem a szívünkre hanem az eszünkre kéne hallgatni és fordítva, csak nehéz mindig a megfelelőt megtalálni. Tamás boldogsága sok dologért kárpótolt. Öcsi pedig nem igazán találja azt hiszem a helyét még, pedig jóravaló fiú, aki mindent megtesz a családjáért. Éva szerelme, a háború idején, a röpke boldogságért is megérte. Azért remélem hogy végül így is megtalálja az örömöt az életben. De ez a harmadikban derülne ki azt hiszem, ami még várat magára hogy elolvassam. Majd megnézem könyvtárban meg van-e.
A borítók tetszenek, itt is örülök, hogy végigkíséri a sorozatot ugyanaz a stílus.
Az első pár oldal után lebilincselt. Nem tudom mi a titka, pedig egyszerű, relatíve kiszámítható történet. Tudtam ki lesz Emma szerelme, bár teljesen sokkolt a tény, hogy képesek a múlt fényében ők együtt élni. Az is fura volt számomra, hogy azt a régi történetet Emma képes megírni is, és mint írónő, azzal futni be fényes karriert. Emma egy fantasztikusan értékes nő szerintem. Az anya már jóval kevésbé volt az. Nem szeretem az arongáns szépségeket, akik aztán ezen jellemzőjükkel kísértik végig egész életüket, és esnek rengeteg buta hibába. Nem tudom, hogy van-e férfi aki ilyenkor a második nőt tudja-e igazán szeretni, hogy valóban azt kapja Emma ami jár neki. Gábor nagyon szereti, de vajon soha nem jut eszembe ha Emmával van Emma édesanyja? Én belehalnék Emma helyében már a gondolatba is, hogy esetleg igen.
Az életük ennek ellenére végül jól alakul. A történelmi dolgokat végigkísérhetjük a könyvön, de tényleg csak olyan mértékben, ahogy egy átlagos család életébe beszivároghatott. Tetszett hogy mennyi gyereket vállalnak, hogy milyen jól nevelnek. 3 fiú és 1 lány. Szép család.
A második részben felnőnek a gyerekek, az ő életük folyik leginkább tovább. A szép nevelés ellenére szomorú, hogy más külsö befolyások hova tudják terelni a jó gyerekeket, és hogy hiába bánják és értik meg rossz cselekedeteiket. Az egyik régi vőlegény bosszúhadjáratát sem értem. Nem Emma tehet arról, amiket ő tett, és amibe belesodródott. Miért Emmán és családján akar bosszút állni? Szánalmasak néha az emberek.
Nagyon megviselt az egyszerű történetvezetés ellenére is, ami Péterrel és a feleségével történik, hogy milyen könnyen félresiklanak dolgok, és ahelyett hogy néha nem a szívünkre hanem az eszünkre kéne hallgatni és fordítva, csak nehéz mindig a megfelelőt megtalálni. Tamás boldogsága sok dologért kárpótolt. Öcsi pedig nem igazán találja azt hiszem a helyét még, pedig jóravaló fiú, aki mindent megtesz a családjáért. Éva szerelme, a háború idején, a röpke boldogságért is megérte. Azért remélem hogy végül így is megtalálja az örömöt az életben. De ez a harmadikban derülne ki azt hiszem, ami még várat magára hogy elolvassam. Majd megnézem könyvtárban meg van-e.
A borítók tetszenek, itt is örülök, hogy végigkíséri a sorozatot ugyanaz a stílus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése