Engem az első perctől magával ragadott a történet. Egyrészt nagyon szeretem az igaz történeteket, tényleg élt emberek életrajzát, személyiségét, érzelmeit, érzéseit, viselkedését. Másrészt az járt a fejemben, mennyire jó lenne ugyanígy megírni az én szüleimet, milyenek, hogy élnek, hogy éltek, honnan származnak. Rá kellett jönnöm, hogy mennyire keveset tudok róluk, próbáltam felidézni emlékeket, és számomra elképesztően irigylésre méltó, hogy Annie Ernaux ennyi minden történetet ismert a szüleiről, a gyermekkorukról, fiatalkorukról.
Teljesen átéreztem a történet szereplőinek szorongásait, mindennapi problémáit, és az járt a fejemben, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nem abban a korban éltem. Az én apai nagyszüleim korosztálya a két szülő, és egy-két történetet ismerek, de sosem gondoltam bele mennyire szegények is voltak ők is. A nagyszüleimnek nagy telkük volt, mindenfélét termesztettek, és adtak el. Nagypapám palántánként szedte össze a pénzt a lányai kelengyéjére. Az egyik helységben gabonát tároltak, így rengeteg egér volt a házban, Apukám mesélte, hogy éjszaka hallotta őket szaladgálni az ágy alatt. A nagyszüleim úgy lettek betelepítve Magyaroszágra, nem tudom az is milyen érzés lehetett bennük újra kezdeni a semmiből. Nagymamám családja valahol elrejtette, földbe ásta az ékszereiket, értékeiket, tudtommal sosem lett meg, azt sem tudom hogy visszamentek-e később megkeresni (lehet mesélték, de nem emlékszem). Az anyai nagyszüleim kicsit később születtek, 10 év kb, Nagymamám két család között örlődött (gazdag apai ág, szegény anyai ág), Nagypapám borbély volt, és valami könyvelő talán a gyárban, nem tudom hogy párhuzamosan-e, mert nehezen éltek meg a három gyerekkel, de tudom, hogy a hatházban laktak, 2 szobában, 5-en, és a folyosón egy közös fürdőszobával. Hát ma nem így élünk, maximális kényelemben hozzájuk képest.
Az Egy asszony rész azért érintett meg egy kicsit jobban, mert Édesanyám már nekem sem él. Ahogy végigmegy a gyász fázisain, az annyira olyan volt, mint ahogy én éltem meg, hogy nehéz volt nem megkönnyezni.
Nem olvastam még eddig semmit Annie Ernaux-tól, de rákeresek van-e még valami tőle, mert nekem nagyon tetszett a stílusa is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése