csütörtök, augusztus 05, 2010

Catherine Alliott: Én, a férjem és ő

Ez meg egy rendkívül szórakoztató könyv volt. Nagyokat röhögtem rajta, miközben együtt izgultam a főhőssel, hogy vajon megcsalja-e tényleg a férje, jól érzi-e, avagy képzelődik.
Nagyon szimpatikus volt nekem a főszereplő csaj a saját belső monológjaival, a hülyeségeivel, amiket elkövet, és szerettem, hogy cikinek érzi, de mégis elég laza ahhoz, hogy bármikor elkövesse őket. Azt is szerettem, hogy festőnő, én is szívesen lennék festőnő, ha tudnék festeni :)

A falura költözése rettenettel töltött el, nem lettem volna képes megbírkózni az állatokkal, pedig biztos sokkal nyugisabb lehet egy ilyen helyen élni mint máshol.

Bár nem mondom el kiről szól, de azért kicsit spoiler, úgyhogy itt abba lehet hagyni ha valaki nem akar sejteni dolgokat... A másik nő helyében... hát én nem tudom, hogyan képes valaki ilyesmire. Szerethetsz valakit, akit nem szabadna, de hogy ekkora hazug legyen valaki... és hogy ezt képes legyen végigcsinálni. Aljas, gonosz dolog, és nem mentesíti semmi alól, még ha egy szerelemről van is szó.

0 megjegyzés: